A világ ma szegényebben ébredt. Elment egy példamutató küzdő. Amikor az idei közgyűlésen beszéltem a küzdelméről, abban a reményben tettem, hogy Daninak ez is erőt adhat. Nem mintha ne lett volna bármelyikünknél erősebb, de a küzdelemben segít, ha tudod, hogy tömegek állnak mögötted.
Ahogy mi mondjuk: szándékerősítőleg. Sajnos azonban szinte napra pontosan egy évvel azután, hogy a nyilvánosság elé lépett betegségével, elment. Az elmúlt 12 hónapban a széles nyilvánosság – és ezáltal teljes hivatásrendje – számára is megmutatta, hogy a szó legnemesebb értelmében, miként kell a KÜZDELMET folytatni. Emberként és ügyvédként is. Erősen, határozottan, komolyan, de mégis humorral átszőtten és az elveinkhez ellentmondást nem tűrően ragaszkodva. A földi meccs véget ért.
Jussanak eszünkbe a mindennapok küzdelmeiben a fenti – Általa képviselt – jelzők, mert csak így érdemes. Ahogy Ő írta egy hete a rá jellemző keserédes vidámsággal: a szerencse forgandó, a Vasas meg állandó. Az Általad nekünk adott példa is állandó. A budapesti ügyvédség és a magam nevében búcsúzom Tőled, nyugodj békében Dani!
Tóth M. Gábor
