Elnöki határozatok

  • Ellenérdekű fél ügyvédjének lejáratása

    A panaszos az eljáró ügyvéd bírósághoz megküldött beadványát kifogásolta. A beadvány az alábbiakat tartalmazza: “A csatolt nyilatkozatok megfogalmazása és állításai egyebekben arra is engednek következtetni”, hogy legjobb tudomása ellenére az alperesi képviselő a tanúkat olyan nyilatkozat megtételére bírta rá, amelyek nem fedik a valóságot, és a hamis tanúzásra vezethetnek.” Később felhívásra az eljáró ügyvéd a korábban tett kijelentéseit az alábbiak szerint pontosította: “A csatolt nyilatkozatok megfogalmazása és állításai egyebekben még arra is engednek következtetni, hogy az alperes a tanúk olyan tartalmú nyilatkozatait használta fel, amelyek álláspontunk szerint nem fedik a valóságot, és a hamis tanúzás kérdését is felvethetik.”

    Miután az előzetes vizsgálati eljárásban beszerzett iratokból – így az eljáró ügyvéd észrevételéből is – az állapítható meg, hogy a szóban forgó nyilatkozatot az alperesi jogi képviselő használta fel a perben, ennek következtében a beadvány pontosítása nem alkalmas a panaszost ért jogsérelem orvoslására. E beadvány – árnyaltabban ugyan, de – továbbra is tartalmaz az ügyvéd tekintélyének lejáratására alkalmas tényközlést.

    A Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III. 22.) Ügyvédi Etikai Szabályzat 13.1. pontja, úgy rendelkezik, hogy az ügyvédnek kerülnie kell a másik ügyvédet sértő megjegyzéseket, a másik ügyvéd lejáratását.

    Az eljáró ügyvéd a panaszban kifogásolt magatartásával megsértette az ÜESZ fent idézett rendelkezését, így cselekménye fegyelmi vétség megállapítására alkalmas. Figyelemmel azonban arra, hogy a fegyelmi vétség kisebb súlyú, ezért az eljáró ügyvédet a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke elnöki figyelmeztetésben részesítette.

  • Előzetes vizsgálati eljárás megszüntetése korábban kelt jogerős határozat alapján

    Az eljáró ügyvéd ellen a panasz alapján fegyelmi eljárás indult korábban, amelyben az eljáró ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtották. A fegyelmi eljárás során a Fegyelmi Tanács tényként állapította meg, hogy a földhivatalhoz benyújtott adásvételi szerződést nem a fent említett harmadik személy, hanem annak felesége írta alá, holott a vevő nem ő volt, hanem a férj. A panaszos ezt követően újabb panaszt terjesztett elő, amelyben megismételte a korábbi bejelentésében foglaltakat és kérte az okiratszerkesztő ügyvéd felelősségre vonását. Az eljáró ügyvédet tehát a panaszban kifogásolt magatartásáért a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanács korábban már felelősségre vonta. A Fegyelmi Tanács határozata jogerőre emelkedett.

    A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatának 15. § (1) bekezdés c) pontja szerint meg kell tagadni az előzetes vizsgálat elrendelését, ha a bejelentésben foglalt tények miatt már jogerős határozatot hoztak.

    Tekintettel arra, hogy az eljáró ügyvéd kifogásolt magatartása miatt előzőleg már részesült fegyelmi büntetésben, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálatot megszüntette.

  • Kettős képviselet

    A panaszos a beadványában azt kifogásolta, hogy az eljáró ügyvéd a kettős képviselet tilalmába ütköző tevékenységet fejtett ki.

    Az eljáró ügyvéd a ’90-es évek elején majdnem három évig látta el egy Kft. képviseletét. Az ügyvéd a tevékenységét a ’90-es évek közepén több mint egy évig szüneteltette.

    Az eljáró ügyvéd négy évvel ezután megbízást kapott egy Rt-től a Kft. elleni perben. Az eljáró ügyvéd a megbízási szerződés megkötése előtt állásfoglalást kért a Budapesti Ügyvédi Kamarától arról, hogy az ügyben összeférhetetlenség áll e fenn. Az Összeférhetetlenségi Bizottság akként foglalt állást, hogy a jogi képviselet ellátása szabályt nem sért. A Kft. ügyvezetője írásban adta beleegyezését ahhoz, hogy az eljáró ügyvéd az ügyet elvállalja.

    Az a körülmény, hogy az eljáró ügyvéd állítólagosan a Kft. néhai tulajdonosának bizalmasa volt, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egy önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság ellen peres eljárásban az ügyvéd képviseletet vállaljon.

    Az eljáró ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, így a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálatot megszüntette.

    A panaszos a határozat ellen fellebbezést nyújtott be.

    Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége

    A fellebbezés elkésett, másrészt egyéb okból is alaptalan. A fellebbezésben a panaszos előadta, hogy méltánytalannak és erkölcsileg is teljesen megengedhetetlennek tartja, hogy az elhunyt férjének éveken keresztül eljáró jogi képviselője és egyben emberi bizalmasa a Kft. elleni perben képviseletet vállaljon.

    Az ügyvédi összeférhetetlenségi szabályokat nem lehet méltányossági vagy erkölcsi alapon értelmezni. Azon túl, amiket az elnöki határozat is megállapít, az Elnökség hivatkozik még az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló MÜK 8/1999. (III. 22.) sz. szabályzat 5.8. pontjára, mely szerint korábbi megbízójával szemben az ügyvéd megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, korábbi munkáltatójával szemben pedig akkor, ha a munkaviszony (szolgálati, alkalmazotti jogviszony) legalább három éve megszűnt. A korábbi megbízó a korlátozások alól felmentést is adhat.

    A Budapesti Ügyvédi Kamara Összeférhetetlenségi Bizottsága állásfoglalásában is úgy ítélte meg, hogy az ügyvállalás az összeférhetetlenségi szabályokba nem ütközik. Márpedig ez esetben – mint az idézett Etikai Szabályzat 5.2. pontja is tartalmazza – ezen bizottság álláspontja a szabályzat alá tartozókra és az eljáró fegyelmi szervekre is kötelező.

    A fentiekre tekintettel a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökének határozatát helybenhagyta.

  • Letétkezelés

    Letétkezelés I.

    A panaszosok az eljáró ügyvéd letétkezelési tevékenységét kifogásolták a Budapesti Ügyvédi Kamaránál.

    A panaszügyben vizsgálatot folytató fegyelmi főmegbízott két ízben írásban hívta fel a panaszosokat arra, hogy csatolják az ügyvédi megbízás létrejöttére, illetve az ügyvédi letétre vonatkozó okirati bizonyítékaikat, ennek ellenére a megkeresései nem vezettek eredményre.

    Az eljáró ügyvéd nem nyilatkozott és a kamara felhívása ellenére az ügyvédi iratait nem küldte meg.

    A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzata, valamint az Etikai Szabályzata értelmében az ügyvéd az ellene indult előzetes vizsgálati- és fegyelmi eljárásban nem köteles védekezést előterjeszteni, azonban a panaszügyben kelt iratait fegyelmi felelősség terhe mellett köteles megküldeni az ügyvédi kamarának.

    A vizsgált esetben azonban nem került elő olyan bizonyíték, amely az ügyvédi megbízás létrejöttét igazolná, ezért az ügyvéd terhére az iratküldés elmulasztásával megvalósuló fegyelmi vétséget sem lehetett megállapítani. A fentiekből következik az is, hogy miután a panaszügyben az ügyvédi letét tényét sem támasztja alá semmiféle okirati bizonyíték, így a letétkezelés szabályainak megsértése miatt indult előzetes vizsgálati eljárást a fegyelmi vétség alapos gyanújának hiánya miatt a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke megszüntette.

    Letétkezelés II.

    A panaszos azért fordult a Budapesti Ügyvédi Kamarához, mivel kifogásolta, hogy az eljáró ügyvéd a javára letétbe helyezett összeget a letevőnek visszafizette.

    Az eljáró ügyvédnél egy harmadik személy letétbe helyezett kis híján háromszázezer forintot. Az írásba foglalt letéti szerződés 4. pontja rendelkezik arról, hogy milyen feltételek teljesülése esetén jogosult és köteles az eljáró ügyvéd, mint letéteményes a nála letétbe helyezett összeget a panaszosnak mint jogosultnak kifizetni.

    A letéti szerződés 7. pontja rendelkezik arról, hogy ha a 4. pontban írt feltételek nem teljesülnek, akkor az eljáró ügyvéd a letétet a letevő részére köteles visszafizetni.

    A feltételek között szerepel a panaszos és a letevő között kötendő adásvételi szerződés. Ez az adásvételi szerződés nem jött létre, hanem a felek egymással bérleti szerződést kötöttek.

    A letevő egy idő után bérleti díj fizetési kötelezettségének nem tett eleget és emiatt a panaszos a bérleti szerződést felmondta.

    A panaszos azt kifogásolta, hogy az eljáró ügyvéd a letéti összeget a letevőnek visszafizette ahelyett, hogy a letett összegből a hátralékos bérleti díj került volna kifizetésre.

    Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 37. § a) pontja szerint az az ügyvéd követ el fegyelmi vétséget, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi.

    Az Üt. 3. § (2) bekezdése, valamint az Etikai Szabályzat 3.2. pontja szerint az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

    Az Etikai Szabályzat 6.9. pontja szerint az ügyvédnek eljárása során a megbízás keretein belül kell eljárnia.

    Az ügyvédek letét- és pénzkezeléséről szóló 4/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzat 1.1.4. pontja rendelkezik a teljesítési letétről. Kimondja, hogy teljesítési letét esetében a letéteményes azzal a rendeltetéssel vesz át pénzt vagy értéket elszámolási kötelezettség mellett, hogy azt más, harmadik személy részére az ügyfél rendelkezése szerint fizesse ki vagy adja át.

    Jelen esetben a letét kifizetésének feltétele az adásvételi szerződés megkötése volt. Tekintettel arra, hogy a felek között adásvételi szerződés nem jött létre és egyértelművé vált, hogy a jövőben sem fog létrejönni, az eljáró ügyvéd a letevő rendelkezése szerint a letétbe helyezett összeget részére visszafizette.

    A letétbe helyezésre nem azzal a céllal került sor, hogy abból a bérleti díj kerüljön kifizetésre.

    Az eljáró ügyvéd jogszerűen járt el, amikor a letéti szerződésben foglalt feltételek meghiúsulása esetén a letevő kívánságára a letétet részére visszafizette.

    A fentiekre tekintettel a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálati eljárást megszüntette.

    A határozat ellen a panaszos fellebbezett, azonban a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége az első fokú határozatot helybenhagyta.

  • Munkadíj elszámolási kötelezettség

    Az eljáró ügyvéd ellen a panaszos bejelentést tett a Kamara Elnökénél, mert előadása szerint az eljáró ügyvéd a megbízás megszűnését követően a korábban átvett megbízási díjjal nem megfelelően számolt el.

    A lefolytatott vizsgálati eljárás alapján az alábbi tényállás volt megállapítható. A panaszos családjogi vitában, ill. házastársi vagyonközösség megszüntetésére irányuló eljárásban kérte fel képviseletre az eljáró ügyvédet. A megbízási szerződést az ügyvéd írásba foglalta. A bíróság előtt két perben is eljárt, a szükséges okiratokat elkészítette, a tárgyalásokon a panaszos képviseletét kellő szakmai színvonalon ellátta.

    A panaszos kb. egy év elteltével a megbízást “február 4-i hatállyal” felmondta. Az eljáró ügyvéd február 17-én tájékoztatta a panaszost arról, hogy az iratokat az irodában bármikor átveheti, ill. bizonyos iratokat a részére azonnal tértivevénnyel megküldött. Közölte a panaszossal, hogy az elszámolását a korábban átvett megbízási díjról elkészíti. Ezt az elszámolást március 5-én a panaszos részére megküldte. A panaszos az elszámolás helyességét vitatta, és 200.000 Ft visszafizetését követelte.

    A rendelkezésre álló iratokból megállapítható volt, hogy az eljáró ügyvéd lelkiismeretesen, a hivatás szabályainak megfelelően látta el a panaszos képviseletét. Maradéktalanul eleget tett az Üt. és az Etikai Szabályzat rendelkezéseinek. Az Üt. 24. § (2) bek. szerint a megbízó a megbízást azonnali hatállyal bármikor felmondhatja, a felmondás a megbízást megszünteti. Az Üt. 29. § (1) bek. szerint az ügyvéd a megbízás felmondása után köteles az iratokat a megbízónak kiadni. Az eljáró ügyvéd ezen kötelezettségének eleget tett. Az Etikai Szabályzat 9.3. pontja értelmében, ha a megbízás a teljesítése előtt szűnik meg, az ügyvéd köteles a felvett megbízási díjjal elszámolni. Az eljáró ügyvéd a díjjal elszámolt, ezt az elszámolást a panaszosnak megküldte.

    Az Üt.9. § (2) bek. szerint az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya. Amennyiben az ügyvédnek és ügyfelének a megbízási díj kapcsán egymással szemben követelése van, azt mindkét fél polgári peres eljárásban érvényesítheti. Az ügyvédi kamara nem rendelkezik hatáskörrel a megbízási díjat érintő jogvita elbírálásában.

    Tekintettel arra, hogy az eljáró ügyvéd fegyelmi vétséget nem követett el, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az eljáró ügyvéd elleni előzetes vizsgálatot az Üt. 47. § (1) bek. a./ pontja, ill. a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatának 18. § (1) bek. a./ pontja alapján megszüntette.

  • Okiratszerkesztés

    Okiratszerkesztés I.

    A panaszos azzal fordult a Budapesti Ügyvédi Kamarához, hogy az eljáró ügyvéd közreműködése következtében jelentős kár érte őt, amikor nem tulajdonostól vásárolt ingatlant.

    Az okiratszerkesztő ügyvéd az ingatlan adásvételi szerződés megkötése előtt beszerezte az ingatlan tulajdoni lap másolatát, amelyből megállapította, hogy az ingatlant terhelő jelzálog törlése iránt kérelmet nyújtottak be, továbbá széljegyként szerepel az eladó tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme is.

    Miután a szerződést kötő felek, így maga a panaszos is a szerződés megkötését sürgették és az iratbeszerzés hosszú időt, több hetet vesz igénybe, az eljáró ügyvéd megtekintette a földhivatalban azt az adásvételi szerződést, amelynek alapján az eladó megszerzi az ingatlan tulajdonjogát.

    A szerződést kötő felek személyazonosságukat személyi igazolványukkal igazolták, kiállításra került az adatlap is, feltüntetésre került az adóazonosító szám is, amely – egyéb adatokhoz hasonlóan – megegyezett a földhivatalban széljegyként szereplő iratok adataival.

    Az eljáró ügyvéd felhívta a szerződő felek figyelmét azokra az esetleges jogi problémákra, amelyek az elintézetlen széljegyekből adódhatnak.

    A panaszos a szerződéskötéskor kifizette az ingatlan vételárának több mint 3/4-ét. Később azonban a kerületi rendőrkapitányság alezredese közölte vele, hogy nem az ingatlan tulajdonosa, hanem annak albérlője adta el neki az ingatlant.

    Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 37. § a) pontja szerint az az ügyvéd követ el fegyelmi vétséget, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi.

    Az Üt. 3. § (2) bekezdése, valamint az Etikai Szabályzat 3.2. pontja szerint az ügyvédnek hivatását a legjobb tudomása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

    Az Etikai Szabályzat 7. fejezete foglalkozik az okiratszerkesztéssel kapcsolatos ügyvédi feladatokkal.

    Az eljáró ügyvéd e rendelkezéseket betartotta, a személyi igazolványokról fénymásolatot készített, a tulajdoni lap másolatot beszerezte, a széljegyként szereplő iratot személyesen megtekintette a földhivatalban, és felhívta a szerződő felek figyelmét azokra a jogi problémákra, amelyek esetleg az elintézetlen széljegyből adódhatnak. A szerződő felek az eljáró ügyvéd előtt írták alá a szerződést és így került sor a szerződés ellenjegyzésére.

    Bár a panaszost súlyos sérelem és anyagi kár érte, erről az eljáró ügyvéd nem tehet, emiatt felelősség nem terheli, ezért a Budapest Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálati eljárást megszüntette.

    Okiratszerkesztés II.

    A panaszos a Budapesti Ügyvédi Kamaránál az eljáró ügyvédek okiratszerkesztői tevékenységét kifogásolta.

    A panasz szerint az eljáró ügyvéd okiratszerkesztői közreműködésével a panaszos és egy másik személy ingatlan adásvételi szerződést kötött egy harmadik személlyel. A vevők utóbb tudomást szereztek arról, hogy az eladó nem rendelkezett a jogügyletre vonatkozóan érvényes jogcímmel, mivel az általa korábban kötött adásvételi szerződést nem az ingatlan valódi tulajdonosával kötötte meg.

    A szerződés tárgyát képező ingatlanok tulajdoni lapját a jogszerző felek váltották ki. Miután a tulajdoni lapokon még a korábbi tulajdonos szerepelt bejegyzett tulajdonosként, így az ügyvéd megvizsgálta az előzményi széljegy tartalmát képező, a korábbi tulajdonos és a panaszos által kifogásolt ügyletben szereplő eladó között létrejött adásvételi szerződést, sőt ezen túlmenően a felek előtt felhívta telefonon a korábbi szerződést készítő ügyvédet is. Ez az ügyvéd azt a tájékoztatást adta, hogy a szerződést valóban ő készítette és azt előtte írták alá a szerződő felek.

    Az eljáró ügyvéd kiegészítette a fentieket azzal, hogy a szerződő felek személyét személyi igazolványuk alapján beazonosította és az igazolványokról fénymásolatot készített.

    A fentiekből megállapítható, hogy az eljáró ügyvéd az okiratszerkesztése során kellő gondossággal járt el. Az Etikai Szabályokat maradéktalanul betartotta akkor, amikor megvizsgálta az ingatlanoknak a jogszerző felek által kiváltott tulajdoni lapjait, a széljegy tartalmát képező szerződéseket áttanulmányozta, sőt a korábban eljárt okiratszerkesztő ügyvédtől is felvilágosítást kért, majd az okiratszerkesztése során a szerződő felek személyét közokirat révén megfelelően beazonosította.

    Az előzményi szerződést készítő ügyvéd előadta, hogy az ingatlan adásvételi szerződés készítése során megvizsgálta az ingatlan tulajdoni lapját, valamint a feleket beazonosította személyi igazolványuk alapján. Miután az okiratszerkesztő ügyvéd nem rendelkezik okmányszakértői képesítéssel, így az eladó által felmutatott igazolvány valódiságának vagy hamis voltának felismerésére nem képes, így az általa szerkesztett adásvételi szerződés érvénytelenségéért fegyelmi felelősség nem terheli.

    A fentiekre tekintettel A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálati eljárást megszüntette.

    Okiratszerkesztés III.

    A panaszos a Budapesti Ügyvédi Kamaránál az eljáró ügyvéd okiratszerkesztői tevékenységét kifogásolta.

    A panaszos az eljáró ügyvéd közreműködésével lakásingatlant vásárolt egy harmadik személytől, aki hamis személyi igazolvánnyal és a nevére kiállított adókártyával igazolta személyazonosságát. A panaszos több millió forint értékű foglalót fizetett ki az okiratszerkesztő ügyvéd, valamint a panaszos ingatlanértékesítését lebonyolító másik ügyvéd jelenlétében az eladóként fellépő személy részére.

    Előadta, hogy az okiratszerkesztés időpontjában már széljegyzésre került a tulajdoni lapon egy másik adásvételi szerződés is, ugyanis az eladóként fellépő személy egyidejűleg más vevőt is hasonló módon megkárosított. A bűncselekmény elkövetője utóbb büntetőeljárásban ismertté vált és szabadlábon védekezett.

    Az ingatlan tulajdoni lapját a panaszos hozta az eljáró ügyvédhez, aki a szerződést megelőző napon személyesen is eljárt a földhivatalban, ahol megállapította, hogy időközben nem került széljegy felvezetésre a tulajdoni lapra.

    Az okiratszerkesztés során az ügyvédnő megvizsgálta és lefénymásolta az eladó személyi igazolványát, akinek a személyi igazolványában szereplő lakcíme is megegyezett az értékesíteni kívánt ingatlan címével. A nyomozás során derült fény arra, hogy az eladó személyi igazolványa egy kitöltetlen valódi személyi igazolvány felhasználásával került meghamisításra, így annak hamis jellegét az okiratszerkesztő ügyvéd a leggondosabb figyelem tanúsítása mellett sem ismerhette fel. A szerződésben közreműködő ügyvédek, közjegyzők ugyanis nem rendelkeznek okmányszakértői képesítéssel, ezért csak az okiratszerkesztés során felmutatott közokiratok látható rendellenességeire képesek felfigyelni.

    Miután az eljáró ügyvéd az okiratszerkesztésre vonatkozó valamennyi előírást maradéktalanul betartotta: az ügyben megbízási szerződést készített, a jogszerző fél által kiváltott tulajdoni lapot használta fel, amelyet még utólag – a szerződéskötést közvetlen megelőző időben – személyesen is ellenőrzött, a felek személyét a közokirataik alapján azonosította be, továbbá a szerződést már másnap benyújtotta a földhivatalhoz, ezért fegyelmi vétség hiányában a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálati eljárás megszüntetéséről határozott.

    Okiratszerkesztés IV.

    A panaszos a Budapesti Ügyvédi Kamaránál az eljáró ügyvéd okiratszerkesztői tevékenységét kifogásolta. A panaszos azt sérelmezte, hogy az ügyvéd által szerkesztett ingatlan adásvételi szerződésben eladóként fellépett szerződő fél nem volt az ingatlan valódi tulajdonosa, ugyanis a tulajdonos nevében egy magát hamis személyi igazolvánnyal igazoló ismeretlen személy járt el eladóként.

    Az eljáró ügyvéd az előzetes vizsgálati eljárásban előadta, hogy a szerződő felek személyét a személyi igazolványuk alapján azonosította be az ingatlan-nyilvántartási adatokról pedig a rendelkezésre bocsátott – a földhivatalnál is külön ellenőrzött – tulajdoni lap alapján állapította meg.

    Az eljáró ügyvéd az okiratszerkesztésre vonatkozó előírásokat maradéktalanul betartotta. Az okmányszakértői képesítéssel nem rendelkező ügyvéd terhére nem róható fel az, hogy a felek személyének beazonosításához szükséges közokiratnak – a tapasztalatok szerint igen jó színvonalon – meghamisított voltát nem képes felismerni, így erre tekintettel fegyelmi felelősség sem terheli a joghatás kiváltására alkalmatlan okirat szerkesztése miatt.

    A fentiekre tekintettel a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálati eljárást megszüntette.

    A panaszos a határozat ellen fellebbezést nyújtott be, azonban a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

    Okiratszerkesztés V.

    A panaszos a Budapesti Ügyvédi Kamaránál azt kifogásolta, hogy az eljáró ügyvéd olyan szerződést készített, mellyel a szerződő felek a panaszos felé fennálló tartozásuk fedezetét elvonták.

    Az eljáró ügyvéd ajándékozási szerződést készített, amelyben a megbízója a megajándékozottaknak – akik a gyermekei – ajándékozza a tulajdonában álló ingatlant.

    Az eljáró ügyvéd a szerződés készítését megelőzően beszerezte az ingatlan tulajdoni lapjának másolatát, melyből megállapítható az, hogy a panaszos által kezdeményezett végrehajtási eljárás alapján bejegyzett végrehajtási jog törlésre került. A végrehajtási jog bejegyzése sem akadálya a tulajdonjog átruházásának, ez esetben azonban a tulajdonszerzőnek számolnia kell a végrehajtási eljárással.

    Az ingatlan-nyilvántartás hitelesen tartalmazza az ingatlannal kapcsolatos jogokat és tényeket. Az ügyvédnek nem feladata, hogy az ingatlan-nyilvántartásban nem szereplő körülményeket vizsgálja.

    A fentiekre tekintettel, mivel az eljáró ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálatot megszüntette.

    A határozat ellen a panaszos fellebbezést nyújtott be.

    Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége

    A panaszos fellebbezésében vitatja a határozat megállapítását, állítva azt, hogy a földhivatal téves bejegyzést eszközölt a tulajdoni lapon, ennek következtében az eljárás alá vont ügyvédnek tudnia kellett, hogy jelzálog joggal terhelt ingatlanra nézve köt szerződést.

    A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az eljáró ügyvéd által beszerzett tulajdoni lap másolat nem tartalmazza a jelzálog jogra vonatkozó bejegyzést, ennek következtében az általa öt nappal később kötött szerződésnél ezt nem kellett figyelembe vennie.

    A fél évvel későbbi tulajdoni lap már tartalmazza a végrehajtási jogot, ezért azonban az ügyvédet mulasztás nem terheli.

    Miután a fellebbezés megalapozatlan a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége az I. fokú határozatot helybenhagyta.

    Okiratszerkesztés VI.

    A panaszos az ügyvéd tevékenységét kifogásolta a Kamara Elnökéhez intézett bejelentésében az alábbiak szerint. Az ügyvéd, mint okiratszerkesztő ingatlan adásvételi előszerződést készített az eladó és a vevő között. Mivel az előszerződés megkötésének időpontjában az eladó tulajdonjog bejegyzési kérelme csak széljegyként szerepelt a tulajdoni lapon, az ügyvéd soron kívüli ügyintézést kérve eljárt a földhivatalnál. Ezt követően, az eladó tulajdonjogát feltüntető tulajdoni lap beszerzése után készítette el a felek részére a végleges adásvételi szerződést.

    Az eljáró ügyvéd az okiratszerkesztés során észlelte, hogy az általa megtekintett és fénymásolt személyi igazolvány szerint az eladó lakcíme X, ezzel szemben az újonnan kiváltott tulajdoni lapon ez a lakcím Y. Az eljáró ügyvéd elfogadta az eladó magyarázatát, miszerint a lakcíme időközben megváltozott, de azt a személyi igazolványban még nem vezette át. A szerződéskötést követően derült ki, hogy a tényleges eladó nevében egy hamisított személyi igazolvánnyal rendelkező ismeretlen személy lépett fel eladóként.

    Az eljáró ügyvéd a panaszra tett észrevételében leszögezte, hogy az okiratszerkesztés szabályait maradéktalanul betartotta, az eladónak a lakcímváltozásra tett előadását ésszerűnek és elfogadhatónak tartotta.

    A lefolytatott előzetes vizsgálat adataiból megállapítható volt, hogy a lakást a valódi tulajdonosa 1999 októberében vásárolta meg, az akkori adásvételi szerződés a tényleges, közokiratba bejegyzett lakcímét: Y tartalmazta. Az eljáró ügyvéd által beszerzett tulajdoni lap – amely szintén közokirat – ugyancsak az Y lakcímet tüntette fel az eladó lakcímenként. Ezzel szemben az eljáró ügyvéd által fénymásolt, 1999. április 15-én kiállított személyi igazolvány adatai szerint az “eladó” 1982. július 20-a óta az X címen bejelentett lakos, aki a kifogásolt okiratszerkesztés időpontjában más lakcímmel nem rendelkezett. Tekintettel tehát arra, hogy a fenti időpontok egybevetésével a személyi igazolvány manipuláltsága szembetűnő volt, az eljáró ügyvéd a kellő körültekintés nélkül járt el, mulasztotta el a tulajdoni lap és az “eladó” által felmutatott személyi igazolvány – azaz a valódi és a hamis – közokiratok közötti eltérés további vizsgálatát.

    A rendelkezésre álló iratokból megállapítható volt tehát, hogy az eljáró ügyvéd azzal a magatartásával, miszerint az okiratszerkesztés során olyan személyi igazolvány alapján azonosította be az eladó személyét, amely okirat a tulajdoni lapon feltüntetett eladói lakcímtől eltérő lakóhelyet tartalmazott, és – miután ez az eltérés nem volt magyarázható a szerződő fél időközben történt elköltözésével, elmulasztotta a közokiratok közti eltérés vizsgálatát -, így kellő körültekintés nélkül szerkesztette meg az ingatlan adásvételi szerződését, megsértette az Etikai Szabályzat 7.6. rendelkezését. Figyelemmel azonban arra, hogy a gondatlanul megvalósított fegyelmi vétség kisebb súlyú volt, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az eljáró ügyvéd elleni előzetes vizsgálatot az Üt. 47. § (1) bek. b./ pontja, ill. a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatának 18. § (1) bek. b./ pontja alapján megszüntette, egyben az eljáró ügyvédet írásbeli figyelmeztetésben részesítette.

    A kamara elnöke tájékoztatta a panaszost, hogy a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet. Tájékoztatta az eljáró ügyvédet arról, hogy a fenti határidőn belül ő is fellebbezéssel élhet, ez esetben azonban az Üt. 47. § (4) bek. szerint fegyelmi eljárást kell elrendelni, amellyel egyidejűleg a figyelmeztetés hatályát veszti.

  • Összeférhetetlenség

    Összeférhetetlenség I.

    A tényállás szerint az ügyvéd eseti megbízások alapján járt el egy Bt. ügyeiben. Az ügyvéd szerkesztette a cég társasági szerződését, valamint két társasági szerződést módosító okiratot. Részt vett a társaság taggyűlésein, a Bt-t cégeljárásokban képviselte. Az ügyvéd az ügyvállalásokról nem készített tényvázlatot. A panaszos a társaság beltagja, aki egy kültaggal együttesen jogosult a cég képviseletére, így az ügyvéd részére együttesen adták meg az eseti megbízásokat. Tényként állapítható meg, hogy a panaszos és az előbb említett kültag között később vita alakult ki a társaság működtetése kérdésében, ezért a panaszos jogi képviselője útján felhívta a kültagot arra, hogy adjon lehetőséget a társaság iratainak megtekintésére.

    Az ügyvéd megbízást fogadott el a kültagtól arra vonatkozóan, hogy a panaszossal, mint beltaggal szemben a társaság működtetésével kapcsolatos vitás ügyekben az ügyfele peren kívüli képviseletét ellássa. Az ügyvéd a megbízást követően a kültag képviseletében eljárva több ízben felszólító levelet intézett a panaszoshoz, így az egyik ilyen levelében a társaság esedékes ÁFA bevallásának aláírására hívta fel és egyben kilátásba helyezte azt, hogy az aláírás elmaradása esetén megbízója a mulasztásból fakadó esetleges kárt a panaszosra fogja áthárítani. Az ügyvéd ezt követően a társaság taggyűlésén ugyancsak a kültag képviseletében járt el.

    Az ügyvéd a panaszbeadványra írt észrevételében nem vitatta a fenti tényeket. Hivatkozott azonban arra, hogy az Ügyvédi Etikai Szabályzat 15/13/a) pontja csupán azt tilalmazza, hogy létesítő okiratot szerkesztő ügyvéd perbeli képviseletet lásson el a társaság tagjainak egymás közötti perében, ha a társasági szerződést ő készítette és a per tárgya a szerződésből eredő jogokkal vagy kötelezettségekkel kapcsolatos. Álláspontja szerint nem vonatkoztatható a jelen peren kívüli képviseletre az Ügyvédi Etikai Szabályzat 5/8. pontja sem1, mivel a társasági szerződésre és a módosításra vonatkozó megbízást nem a felektől, mint magánszemélyektől, hanem a képviseletre jogosultak révén a társaságtól kapta.
    A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke azonban az ügyvéd fenti védekezését nem találta alaposnak a következők miatt. Az ÜESZ 5/13/c) pontja úgy rendelkezik, hogy ha az ügyvéd gazdasági társaság egy vagy több ügyét akár eseti, akár tartós megbízás alapján látja el – függetlenül attól, hogy részére a megbízást ki adta – , nem járhat el a társaság és a megbízást ténylegesen a részére adó vezető tisztségviselő között keletkező jogvitában. Ebben az esetben sem kizárt az ügyvéd közreműködése peren kívüli egyesség megkötésénél.

    A kéttagú társaság bel- és kültagja között a társaság működtetésével kapcsolatos jogvita jelen esetben a társaság és az ügyvédi megbízást ténylegesen adó egyik vezető tisztségviselő között keletkezett jogvitaként értékelendő, amelyben a társaság képviseletében korábban eseti megbízások alapján eljárt ügyvéd képviseltetet nem vállalhat el. Az ügyvéd eljárása a felszólító levelek tartalma szerint nem irányult peren kívüli egyezség megkötésére.

    Az eljárás alá vont ügyvéd továbbá azzal a magatartásával, hogy a Bt. cégügyeiben kapott megbízásról tényállást nem vett fel, megsértette az Üt. 23. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, ezen túlmenően a kültagtól elfogadott és teljesített megbízással az ÜESZ 5/13/c. pontjában írt rendelkezést sértette meg, ezért cselekménye szándékos fegyelmi vétség megvalósítására alkalmas. Az Ügyvédi Kamara Elnöke az eljárás alá vont ügyvédet írásbeli figyelmeztetésben részesítette.

    Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége

    A határozat ellen a panaszos jelentett be fellebbezést a Magyar Ügyvédi Kamaránál, amely a fellebbezést elutasítva a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökének határozatát helybenhagyta. Indokolása szerint a fellebbezés a fegyelmi vétség kisebb súlyú minősítésével nem ért egyet. E vonatkozásban az Elnökség kifejtette, hogy az összeférhetetlenség, mely a legtöbb esetben folytatólagos cselekmény nem tartozik a legsúlyosabb fegyelmi vétségek közé és sok esetben az Etikai- és Összeférhetetlenségi Bizottság foglal állást az ilyen ügyekben. Sem az ügyvédi törvény, sem a fegyelmi szabályzat nem tartalmazza azt, hogy mely kifogásolt ügyvédi tevékenység minősül kisebb súlyúnak. Ennek eldöntése elsősorban a Kamara Elnökének a joga, melyet a MÜK Elnöksége nem kíván korlátozni. Minden bizonnyal ezen minősítésben az összes körülmények mérlegelése mellett szerepe lehet az érintett ügyvéd eddig nem kifogásolt tevékenységének is.

    Összeférhetetlenség II.

    A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az ügyvéd ügyvezetője egy gazdasági társaságnak, amely tagja egy másik gazdasági társaságnak, és ez utóbbi cégnek megbízásos alapon ügyvédi tevékenységet végez. A panaszos azt is sérelmezte, hogy az ügyvéd által ellenjegyzett adásvételi szerződésen a vevőknek nem a sajátkezű aláírása szerepel, hanem helyettük jogi képviselőjük írta alá a szerződést.

    Az ügyvéd igazoló jelentésében előadta, hogy az egyik gazdasági társaságban már nem lát el jogi képviseletet, csak eseti megbízásokat kapott néhány még folyamatban lévő és általa elkezdett ügyben. Nem vitatta, hogy a másik társaságban ügyvezető feladatokat is ellátott, e megbízása azonban a cég taggyűlésén tett lemondása miatt megszűnt. Előadta továbbá, hogy az ügyvezetői tevékenységet ingyenesen végezte és a cég tevékenységet nem folytatott, azt gyakorlatilag az első társaság privatizációs kivásárlására hozták létre.

    Az adásvételi szerződéssel kapcsolatban pedig kifejtette, hogy a szerződés a felek akaratának és a szakmai követelményeknek mindenben megfelelt, a vevőket szabályos meghatalmazás alapján ügyvéd képviselte, az ügylet aláírására vonatkozó meghatalmazása és természetesen az eredeti okiratról az ügyvédi szárazbélyegző sem hiányzott.

    Az Ügyvédi Kamara Elnöke határozatában kifejtette, hogy az Ügyvédi Törvény és a kialakult gyakorlat is egyértelmű a tekintetben, hogy ügyvéd ügyvezetői feladatokat nem láthat el semmilyen cégben, még abban az esetben sem, ha e tevékenységét ingyenesen végzi. Jelen esetben egyértelműen megállapítható volt, hogy ügyvéd több évig ellátta a tényállásban szereplő gazdasági társaság ügyvezetői tevékenységét, azonban e tevékenységéről a társaság taggyűlésén lemondott, a lemondást a taggyűlés tudomásul vette és az új ügyvezető még aznap kinevezésre került. Ezzel a magatartásával pedig az ügyvéd megszegte az Ügyvédi törvény 6. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakat, tekintettel azonban arra, hogy a fegyelmi vétség kisebb súlyú, sőt a jogellenes állapot az elbírálás idejére meg is szűnt, a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az eljárást megszüntette és az ügyvédet írásbeli figyelmeztetésben részesítette.

    A panaszban leírt egyéb állításokkal kapcsolatban megállapítást nyert azonban, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget nem követett el, hiszen sem az állandó megbízás meghatározott ideig történő ellátásával, sem pedig az azt követő eseti megbízásokkal nem sértette meg az előírásokat. Azt is megállapította a határozat, hogy az adásvételi szerződés mind tartalmi, mind formai tekintetben megfelel a jogszabályoknak. Az a tény, hogy a vevőket jogi képviselő képviseli és a szerződést helyettük és a nevükben ő írja alá, összhangban van mind a Polgári törvénykönyv, mind pedig az Ügyvédi törvény vonatkozó rendelkezéseivel.

    Összeférhetetlenség III.

    A panaszos azt kifogásolta, hogy az eljáró ügyvéd az ügyvédi hivatás szabályainak megszegésével látta el az ellenérdekű fél képviseletét a panaszos által indított perben.

    Az eljáró ügyvéd ingatlan adásvételi szerződést készített, amelyben a vevők megvásárolták az ingatlan ˝-ed részének tulajdonjogát a panaszos feleségétől.

    Az eljáró ügyvéd látta el a panaszos védelmét több mint egy hónapon keresztül a panaszos ellen indított büntető eljárásban.

    A panaszos keresetet terjesztett elő öt évvel a büntető eljárás befejezése és az adásvételi szerződés megkötése után a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a tulajdonközösség megszüntetése iránt. A perben a panaszos feleségének képviseletét az ügyvéd látta el és érdemi ellenkérelmet terjesztett elő.

    A panaszos a per megindítása után két évvel a keresetétől elállt és kérte a per megszüntetését, amelyet a bíróság ennek megfelelően megszüntetett.

    A rendelkezésre álló iratokból megállapítható az, hogy az eljáró ügyvéd által készített ingatlan adásvételi szerződésből a felek között jogvita nem keletkezett és nem is keletkezhetett, mivel abban a panaszos szerződő félként nem szerepelt. A közös tulajdon megszüntetésére irányuló per és a szerződés között összefüggés nincs. Ugyancsak nincs összefüggés a korábban kifejtett védői tevékenység és a polgári peres eljárás során végzett ügyvédi munka és a két ügy között.

    Az Etikai Szabályzat 5/14. pontja szerint az ügyvéd azon szerződésből fakadó jogvitákban nem láthatja el egyik fél képviseletét sem, melyet ő készített és mely a szerződésben megjelölt felek között keletkezik.

    Az Etikai Szabályzat 5/8. pontja szerint korábbi megbízójával szemben az ügyvéd megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés.

    Az eljáró ügyvéd mindkét szabály megtartásával járt el, így fegyelmi vétséget nem követett el, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálati eljárás megszüntetéséről határozott.

    Összeférhetetlenség IV.

    A panaszos azt sérelmezte a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, hogy az eljáró ügyvéd, aki az ő volt jogi képviselője a korábbi megbízásához hasonló tárgyú újabb peres ügyben az ellenérdekű fél képviseletében járt el.

    Az eljáró ügyvéd polgári perben a panaszos képviseletét ellátta és a panaszos pernyertességével az ügyvédnőnek adott megbízás is megszűnt. Az ügyben kelt ítélet megállapította, hogy a peres felek közt létrejött ingatlan adásvételi szerződések kölcsönszerződés biztosítására irányuló, színlelt szerződések voltak, ennek következtében érvénytelenek.

    Az eljáró ügyvéd a későbbiekben a panaszos által egy harmadik személy ellen jelzálog törlése miatt indított perben a panaszossal ellenérdekű alperestől fogadott el megbízást.

    Ez utóbbi peres eljárásban a panaszos a keresetét a jelzáloggal biztosított kölcsön elévülésére alapította, míg az alperes a követelés elévülését vitatja.

    Az ügyvédi törvény 25. § (2) bekezdése értelmében az ügyvéd a korábbi megbízójával szemben ügyvédi megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés.

    A rendelkezésre álló iratokból megállapítható az, hogy az ügyvéd által vállalt új megbízás nincs összefüggésben a korábbi ügyvállalással, ugyanis a peres eljárásokban felmerült jogviták különböző személyek eltérő jogügyleteiből eredtek, így azok közt tárgyi összefüggés nincs.

    Tekintettel arra, hogy az ügyvédnő nem sértette meg az ügyvédi hivatás magatartási szabályait, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálatot megszüntette.

  • Pártfogó ügyvéd mulasztása

    Pártfogó ügyvéd mulasztása I.

    Az eljáró ügyvéd ellen a pártfogói tevékenységével kapcsolatosan érkezett panasz. A Legfelsőbb Bíróság szabályosan kézbesített végzésével az ügyvédet rendelte ki pártfogó ügyvédnek azzal, hogy vegye fel a panaszossal a kapcsolatot és nyilatkozzon, hogy a panaszos által személyesen előterjesztett felülvizsgálati kérelmet pártfogó ügyvédként előterjeszti-e. Az eljáró ügyvéd felvette a panaszossal a kapcsolatot, majd eljárt a Legfelsőbb Bíróságon az iratok tanulmányozása céljából. Az eljáró ügyvéd az iratokat megtekinteni nem tudta, mivel azok nem a kezelőirodán voltak, a későbbiekben pedig a törvénykezési szünet miatt már erre nem volt lehetősége. A kérdéses év szeptemberében az eljáró ügyvéd szabadságon volt és ekkor emiatt nem járt el az ügyben.

    A Legfelsőbb Bíróság az adott év szeptemberében hozott határozatával, a panaszos kérelmét hivatalból elutasította. Az indoklás szerint a Legfelsőbb Bíróság pártfogó ügyvédet rendelt ki, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró panaszos felülvizsgálati kérelmét illetően nyilatkozzon 30 napon belül. Az eljáró ügyvéd nem tett nyilatkozatot 30 napon belül, csupán a Legfelsőbb Bíróság végzése után értesítette a panaszost és a Legfelsőbb Bíróságot arról, hogy a panaszos által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet fenntartja.

    A fenti tényállásból megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd pártfogó ügyvédi kirendeléséből eredő kötelezettségének nem tett eleget. A felülvizsgálati kérelem tárgyában a nyilatkozatot határidőben nem terjesztette elő, és elmulasztotta annak jelzését is, hogy az iratok áttanulmányozását megejteni nem tudta és részletesebb jogi okfejtést előterjeszteni nem tud.

    Figyelemmel azonban az eset összes körülményeire, nevezetesen az eljárás alá vont ügyvéd önhibáján kívül eső akadályokra, a mulasztás súlyával arányban állónak az elnöki figyelmeztetés áll.

    Pártfogó ügyvéd mulasztása II.

    A panaszos bejelentésében előadta, hogy az ügyvéd, mint a bíróság által a panaszos részére kirendelt pártfogó ügyvéd, nem megfelelően végezte a tevékenységét, és képviseletében olyan beadványt terjesztett elő, amiben kifejtette, hogy az általa képviselt panaszos álláspontjával nem ért egyet, ezzel álláspontja szerint jelentősen rontotta a perbeli esélyeit.

    Az ügyvéd igazoló jelentésében előadta, hogy őt az ügyben semmilyen felelősség nem terheli, tekintettel arra, hogy az alperesi álláspont az iratok, illetőleg a személyes megbeszélés során nem nyert számára egyértelmű igazolást, így joggal kérte az alperest arra, hogy egy bővebb, pontosabb tájékoztatást szíveskedjen adni a részére. Miután az alperesi állásponttal azonosulni nem tudott, ezért beadványában kérte a bíróságot, hogy a pártfogói funkció alól felmenteni szíveskedjen.

    A rendelkezésre álló iratokból megállapítható volt, hogy a fent említett beadványában az eljáró ügyvéd nem kizárólag a felmentését kérte a pártfogói kirendelés alól, hanem részletesen és hosszan kifejtette azt, hogy miért nem ért egyet az alperesi állásponttal, és gyakorlatilag átvette azokat a feladatokat is, amelyek ebben perben a felperes, illetőleg a felperes jogi képviselőjének a feladatai lettek volna.

    Az ügyvéd ezzel a magatartásával megszegte az Ügyvédi Etikai Szabályzat 3.1, 3.2 és 3.3 pontjaiban írt rendelkezéseket, miután azonban az általa elkövetett fegyelmi vétség kisebb súlyú és ellene eddig panaszbejelentés nem történt, a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az eljárást megszüntette és az ügyvédet írásbeli figyelmeztetésben részesítette.

    Pártfogó ügyvéd mulasztása III.

    Az eljáró ügyvéd ellen a panaszos bejelentést tett a Kamara Elnökénél, mert előadása szerint az eljáró ügyvéd mint a részére kirendelt pártfogó ügyvéd az általa indított perben a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet nem nyújtotta be határidőben. A kereseti kérelmét elsőfokon a Budai Központi Kerületi Bíróság, majd másodfokon a Fővárosi Bíróság elutasította, ezért kívánt a pártfogó ügyvédje útján felülvizsgálatot kezdeményezni. A pártfogó ügyvéd állítólag megígérte, hogy ebben közreműködik, de a törvényi határidő leteltét követő napon került csak benyújtásra a felülvizsgálati kérelem, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Mindezek alapján kérte a panaszos az eljárás lefolytatását az eljáró ügyvéd ellen.

    Az ügyben az eljáró ügyvéd igazoló jelentést terjesztett elő, amelyhez csatolta az üggyel kapcsolatos iratokat is. Előkészítő iratában az eljáró ügyvéd részletesen cáfolta a panaszos állításait. Előadta, hogy a felülvizsgálati kérelem egy rendkívüli perorvoslati lehetőség, a másodfokú ítélet kézhezvételét követően tájékoztatta a panaszost: ha akar, 60 napon belül kérhet másik pártfogó ügyvédet, mert ő nem kíván ilyen kérelmet benyújtani.

    A rendelkezésre álló iratokból megállapítható volt, hogy az eljáró ügyvéd a kirendelését követően lelkiismeretesen, a szakma szabályainak megfelelően látta el a pártfogó ügyvédi feladatát. Az ügy tárgyalásain részvett, okiratszerkesztése, képviselete kifogástalan volt. A pártfogó ügyvédi kirendelés azonban a jogerős ítélet panaszosnak történő kézbesítésével véget ért, erre külön határozatot hozni nem kellett, egyiküknek sem kellett sem írásban, sem szóban lemondani. Amennyiben a panaszos rendkívüli perorvoslatot kívánt indítani, úgy ezen eljárás során – ha a feltételek még fennállnak – ismételten kellett volna kérnie pártfogó ügyvéd kirendelését. Megállapítható volt tehát, hogy a felülvizsgálati kérelem benyújtása az eljáró ügyvédnek nem volt kötelessége.

    Az eljáró ügyvéd tehát az Üt. 37. § a./ pontja szerint nem követett el fegyelmi vétséget, a hivatását az Üt. 3. § (2) bek., ill. az Etikai Szabályzat 3.2. pontja szerint a hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával gyakorolta.

    Tekintettel arra, hogy az eljáró ügyvéd fegyelmi vétséget nem követett el, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az eljáró ügyvéd elleni előzetes vizsgálatot az Üt. 47. § (1) bek. a./ pontja, ill. a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatának 18. § (1) bek. a./ pontja alapján megszüntette.

  • Perbeli képviselet kifogásolása

    Az eljáró ügyvédek ellen a panaszos bejelentést tett a Kamara Elnökénél, mert előadása szerint az eljáró ügyvédek a fia peres ügyében az ellenérdekű fél képviseletében “lakás-maffiózókat segítő és védő” ügyvédként jártak el, jogi képviselői tevékenységük kifogásolható volt. Állítása szerint a peres ügy az ügyvédek időhúzása miatt volt három év óta folyamatban, szerinte az eljáró ügyvédek a perben hamis névaláírású iratokat, ill. hazugságon alapuló beadványokat terjesztettek elő a bíróságon.

    A Kamara Elnökének álláspontja szerint a folyamatban lévő peres ügyben a pervezetés a bíróság feladata, megfelelő jogi eszközök vannak a rosszhiszemű pervitel, ill. a perelhúzás megakadályozására. Önmagában az a tény, hogy egy peres ügy évek óta folyamatban van, a bizonyítási eljárás bonyolultságára, időigényességére, nem pedig a jogi képviselők magatartására vezethető vissza. Az ügyvéd kötelessége az, hogy minden törvényes eszközt vegyen igénybe a megbízója érdekeinek érvényesítésére. A bírósághoz intézett beadványok az ügyfél tényelőadásain kell hogy alapuljanak, ezért a beadványok valóságtartalmáért is kizárólag a megbízó felel. Az ügyvéd kötelessége az is, hogy a megbízás teljesítése során az ügyfele által a részére átadott okirati és egyéb bizonyítékokat a bírósághoz továbbítsa anélkül, hogy előzőleg az okiraton szereplő névaláírások valódiságát megkérdőjelezné. Az ügyvéd és az ügyfél közötti kapcsolat ugyanis bizalmi jogviszony, amely nem ad lehetőséget arra, hogy az ügyvéd a megbízója szavahihetőségét folyamatosan ellenőrizze.

    Tekintettel arra, hogy az ügyben fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja nem állapítható meg, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az eljáró ügyvédek elleni előzetes vizsgálatot az Üt., ill. a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatának 15. § (1) bek. a./ pontja alapján megtagadta.

  • Szerződést készítő ügyvéd felelőssége

    A panaszos az eljáró ügyvéd okiratszerkesztői tevékenységét kifogásolta a Budapesti Ügyvédi Kamaránál. Ennek keretében kifogásolta, hogy az eljáró ügyvéd engedte, hogy a foglalót az eladó átvegye és nem ragaszkodott ahhoz, hogy azt ügyvédi letétbe helyezzék. Kifogásolta, hogy az ügyvéd nem vizsgálta, hogy az ellenérdekű félnek rendelkezésére áll-e az az összeg, amit szerződésszegés esetén a foglaló kétszereseként vissza kell fizetni. A panaszos bejelentette, hogy jelentős összegű kára keletkezett az ügyvéd tevékenysége miatt és kifogásolta az ügyvédi munkadíjat is.

    Az eljáró ügyvédet az ingatlan adásvételi szerződés eladója bízta meg, hogy készítsen előszerződést, jelezvén, hogy a vevőnek saját ügyvédje van. Az ügyvédet az eladó, a panaszos és a panaszos jogi képviselője kereste fel és megbízásukból az eljáró ügyvéd elkészítette az előszerződést. A szerződő felek az előszerződést aláírták és a panaszos a foglalót kifizette az eladónak. Az előszerződés szerint a végleges adásvételi szerződés megkötésére valamivel később kerül sor. Az eljáró ügyvéd el is készítette a végleges adásvételi szerződés tervezetét, a szerződő felek azonban aláírás céljából nem jelentek meg az irodájában, ezzel szemben öt nappal később a panaszos ügyvédje levelet írt az eljáró ügyvédnek, amelyben közölte, hogy az eladó nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét. Nyolc nappal később a panaszos ügyvédje újabb levelet intézett az eljáró ügyvédhez, melyben bejelentette, hogy ügyfele egyoldalú nyilatkozattal eláll az előszerződéstől , mert az eladó az adásvételi szerződés megkötésétől elzárkózott és ismeretlen helyre távozott. Kért egyben, hogy az eladó a foglaló kétszeresét fizesse meg az ügyfele részére.

    Az eljáró ügyvéd kb. két héttel később válaszolt az ügyvédnek, amelyben tájékoztatta, hogy a részére kiküldött leveleket továbbította az eladónak, de tekintettel arra, hogy a megbízása megszűnt, úgy ítéli meg, hogy az ügyvédi tevékenysége ebben az ügyben befejezést nyert. Tehette ezt annál is inkább mivel az eladó telefonon közölte vele, hogy egy másik ügyvédet bízott meg e tárgyban ügyeinek képviseletével.

    Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 37. § a) pontja szerint az az ügyvéd követ el fegyelmi vétséget, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi.

    Az Üt. 3. § (2) bekezdése, valamint az Etikai Szabályzat 3.2. pontja szerint az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

    Az Üt. 3. § (3) bekezdése szerint az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen, ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.

    Az Etikai Szabályzat 6.9. pontja szerint az ügyvédnek eljárása során a megbízás keretein belül kell eljárnia.

    Az eljáró ügyvéd eleget tett a megbízásnak akkor, amikor az előszerződést készítette és a végleges adásvételi szerződést aláírásra előkészítette. Az eljáró ügyvéd nem felel ügyfele esetleges szerződésszegéséért és az abból keletkezett kárért, nem felel továbbá azért, hogy az eladó a foglalót visszafizeti-e vagy sem.

    A foglaló szerződést biztosító mellékötelezettség, amelyet a vevő azért ad át az eladónak, hogy amennyiben eláll a szerződéstől, úgy elveszti a foglalót, amennyiben a másik fél áll el a szerződéstől, úgy azt kétszeresen tartozik visszafizetni. Az általános gyakorlat az, hogy a foglalót az eladónak fizetik ki, kivételesen ritka esetben fordul elő, hogy a felek abban állapodnak meg, hogy a foglalót ügyvédi letétbe helyezik.

    Azzal tehát, hogy az ügyvédek nem tanácsolták a panaszosnak, hogy a foglalót helyezzék ügyvédi letétbe, nem követtek el mulasztást, nem követtek el fegyelmi vétséget.

    Az ügyvéd általában mindkét fél érdekeit képviseli, azonban, hogyha a vevőnek saját ügyvédje van, úgy a vevő érdekeit az képviseli és a szerződésszerkesztő ügyvéd az eladó képviseletében jár el.

    A szerződő feleket képviselő ügyvédnek nem kell azt vizsgálnia, hogy az ügyfeleknek az általuk kifizetendő összeg rendelkezésre áll-e. Az eljáró ügyvédnek erre nem is lett volna joga, mint ahogy azt sem vizsgálhatja az eljáró ügyvéd, hogy a vevő miből fogja a hátralékos vételárat kifizetni.

    A kamara hatásköre nem terjed ki a kártérítés kérdésére, esetleges jogos követelést a bíróság előtt kell érvényesíteni.

    Az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya, a megállapodás megkötését követően mindkét felet kötelezi.

    Az eljáró ügyvéd fegyelmi vétséget nem követett el, így a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az előzetes vizsgálatot megszüntette.

    A panaszos a határozat ellen fellebbezést nyújtott be.

    Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége

    A fellebbezésében a panaszos lényegében megismétli a panaszban előadottakat.

    Az Elnökség az ügy iratainak felülvizsgálata során azt állapította meg, hogy az I. fokon hozott határozat mindenben megalapozott.

    Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy a panaszosnak saját jogi képviselője volt, amennyiben az előszerződés aláírásakor a panaszosnak kétségei merültek fel, úgy a saját jogi képviselőjén keresztül nyilvánvalóan igényeit kifejezésre juttathatta volna. A szerződésből későbbiek során a felek között kialakult nézeteltérésre az egyébként kifogástalan okiratszerkesztői tevékenységet ellátó ügyvédet felelősség nem terheli.

    A fentiekre tekintettel a Magyar Ügyvédi Kamara Elnöksége a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökének határozatát helybenhagyta.

  • Tiltott reklám

    Tiltott reklám I.

    Az eljáró ügyvédek ellen több panasz is érkezett, melyekben sérelmezték, hogy az ügyvédek irodája ügyfeleiknek kiküldött egy irodaismertető anyagot, amelyben szolgáltatásaikat ajánlják fel. A panaszosok azt is közölték, hogy ilyen ismertetőt olyan cégek is kaptak, akik korábban sem voltak a jogelőd irodák ügyfelei és jelenleg sem azok.

    Az ügyvédek irodája együttműködik egy könyvvizsgáló céggel, amelynek ügyfelei szintén megkapták ezt a felhívást annak érdekében, hogy a későbbiekben ügyvédi megbízást küldjenek számukra.

    Az eljárás alá vont ügyvédek igazoló jelentésükben azt adták elő, hogy az irodájuk a folyó év tavaszán alakult egy korábbi iroda tagjaiból és egy egyéni ügyvédből. Az új ügyvédi iroda átvette az előző irodák, ügyvédek megbízásait, több száz folyamatban lévő ügyet. Az új iroda ügyfeleit és velük kapcsolatban álló személyeket és társaságokat, számítógépen vezetett és karbantartott jegyzékben tartja nyílván. Nincs tudomásuk arról, hogy a leveleket esetleg olyan személyek, vállalatok is megkapták volna, akik számára sem ügyvédi irodájuk tagjai, sem pedig az előd irodák, vagy a jelenlegi munkatársaik nem nyújtottak ügyvédi szolgáltatást. Ha ez megtörtént, talán ha nem is menti, de magyarázza a helyzetet, hogy az előd irodák ügyféllistái több száz, és különböző típusokba (pl. ügyfél, ellenfél, hatóság, stb.) sorolt nevet tartalmaztak, és előfordulhatott hibás címkézés az adatbázis egyes kategóriái között. Az irodát és annak névadó tagjait a fenti levelek kiküldésekor nem a tiltott ügyféltoborzás, vagy a reklámozás, hanem kizárólag a meglévő ügyfelek értesítésének szándéka vezette. Az eljáró ügyvédi iroda beadványában sajnálatát fejezte ki amiatt, ha levelüknek volt olyan címzettje, aki nem volt korábban ügyfelük és ígéretet tesz arra, hogy a jövőre nézve mindent elkövet annak érdekében, hogy az ügyvédi iroda minden esetben különös gonddal ügyeljen az ügyvédség és a nyilvánosság kapcsolatára vonatkozó hivatási szabályok betartására.

    Az ÜESZ 11.4. pontja alapján nem minősül tiltott reklámnak, ha az ügyvéd ügyfeleit arról tájékoztatja, hogy szakmai tevékenysége megváltozott, illetve kiegészül. Ugyanakkor a 11.1. pont kimondja, hogy az ügyvéd köteles tartózkodni az ügyfélszerzés minden tisztességtelen formájától.

    Az ügyvédek által benyújtott igazoló jelentésből kiderül, hogy nem a tiltott ügyfélszerzés szándéka vezette őket, amikor leveleiket kiküldték, hanem a 11.4. pontba foglalt engedélyezett tájékoztatást kívánták megvalósítani. Ugyanakkor a levelek postázása során nem jártak el kellő gondossággal, és így a levelek olyan címzettekhez is eljuthattak, akik nem tartoztak az iroda, illetve a korábbi irodák ügyfelei közé.

    Mivel azonban a cselekmény maga alkalmas arra, hogy ügyfeleket toborozzon a kamara többi tagjainak rovására és ügyfelei köréből, ezért ezzel fegyelmi vétséget valósítottak meg az eljárás alá vont ügyvédek, miután azonban a fegyelmi vétség kisebb súlyú és az ügyvédek belátták az eljárásuk szabálytalan voltát, ezért az eljárás alá vont ügyvédeket a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke elnöki figyelmeztetésben részesítette.

    Tiltott reklám II.

    Az eljáró ügyvéd ellen hivatalból előzetes vizsgálati eljárás indult. A Budapesti Ügyvédi Kamara észlelte, hogy az eljáró ügyvéd egy országos hetilapban az “Állást keres” rovatban az alábbi hirdetést adta fel: “Nemzetközi ügyvédi irodában is gyakorlatot szerzett, nagy tapasztalattal rendelkező ügyvédnő, tárgyalóképes angolnyelv-tudással főállást vagy tartós megbízást vállal.” Az ügyvéd ezen hirdetésével az ügyvédi tevékenységét reklámozta. Az eljárás alá vont ügyvéd azzal védekezett, hogy csupán mint főállást kereső munkavállaló hirdetett és a nyelvtani értelmezés szerint a hirdetés teljes szövege is erre utal.

    Az eljárás alá vont ügyvéd a magyar nyelv szabályai szerint olyan hirdetést adott fel, amelyben mint ügyvéd keres munkát, vagy megbízást. A hirdetés utolsó fordulata ezáltal az Etikai Szabályzat 11.1. pontjába ütközik, amellyel az eljárás alá vont ügyvéd egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, miután azonban a fegyelmi vétség kisebb súlyú, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke elnöki figyelmeztetésben részesítette.

    Tiltott reklám III.

    Az eljáró ügyvéd ellen bejelentés alapján indult előzetes vizsgálat. Egy kerületi újságban az ügyvéd irodájának megnyitójáról szóló cikk jelent meg.

    Az ügyvéd az ÜHMSZ 41. pontja [ÜESZ 11.4. pont] alapján jogosult tevékenységének, irodájának, alirodájának székhelyét, ügyfélfogadásának rendjét közölni. Jogosult tájékoztatást adni szakterületéről, mellyel irodája foglalkozni kíván. Ugyanez a jog illeti meg az induló ügyvédi irodát is. Ugyanakkor az ügyvédi reklámtevékenység az ÜHMSZ 43. pontja [ÜESZ 11. pont] szerint nem sértheti mások személyiségi jogait, nem ütközhet a jóerkölcsbe, a hivatás tisztességébe és nem eredményezhet az ügyvédek között tisztességtelen versenyhelyzetet.

    Az ügyvéd hirdetése a jogszabály adta kereteken túlment, mivel a fent felsoroltakon túl fényképpel illusztrált cikk az ügyvéd politikai karrierjének, illetve kapcsolatainak olyan fajta előadását is tartalmazta, amely az ügyvédek között tisztességtelen versenyhelyzet kialakulását eredményezheti.

    A fentiek alapján az ügyvéd megsértette az ÜHMSZ 43. pontját [ÜESZ 11. pont], miután azonban a fegyelmi vétség kisebb súlyú, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke elnöki figyelmeztetésben részesítette.

    Tiltott reklám IV.

    Az Ügyvédi Kamara tudomására jutott, hogy az ügyvéd egy magazinban hirdetést tett közzé, amely azt tartalmazta, hogy “ha ügyvédre van szüksége, dr. xy kandidátus c. főiskolai tanár, ügyvéd az alábbi szolgáltatásokkal várja ügyfeleit”, majd részletesen kifejtette, hogy milyen tevékenységi körökkel foglalkozik, egyúttal a hirdetés tartalmazta irodájának címét, telefonszámait és félfogadását.

    Igazoló jelentésében az ügyvéd hivatkozott cukorbetegségére, és ezzel kapcsolatos nehéz anyagi helyzetére, továbbá arra, hogy a magazin főszerkesztője a barátja volt és ő felajánlotta, hogy néhány alkalommal a hirdetést megjelenteti a kis példányszámú szűk körben olvasott magazinban. E szolgáltatásért ellenszolgáltatást nem kért, baráti gesztusnak tekintette. Jogi álláspontja pedig az volt, hogy a hirdetés tartalma nem haladja meg azokat a normákat, amelyeket a Magyar Ügyvédi Kamara az egyébként sokkal szélesebb körhöz eljutó Internetes honlapokon megjelenő hirdetésekkel kapcsolatban kialakított.

    Az Ügyvédi Kamara Elnökének álláspontja szerint a magazinban megjelent hirdetés nem minősül tiltott reklám alóli kivételnek. Az említett magazinban megjelent hirdetés egyértelműen olyan tiltott ügyfélszerzésnek minősül, amely nem tekinthető kizárólag az iroda székhelyének megváltozása vagy megváltozott tevékenységi kör közzétételének. Ugyancsak reklámként értékelhető a megjelenítés a reklámot közzétevő fórum megítélése szempontjából is, hiszen az Ügyvédi Etikai Szabályzat egyértelmű a tekintetben, hogy az iroda székhelyének, nevének, telefonszámának megjelenését kizárólag olyan jegyzékekben engedélyezi, amely mindenki számára nyilvánosságot biztosít, és amelyeknél a közzététel célja az ügyfelek tájékoztatása és nem pedig a tiltott ügyfélszerzés. Ilyen megjelenések például a telefonkönyvben, szaknévsorban vagy egyéb hasonló jegyzékben történő megjelenítés. A tényállásban szereplő magazin e kategóriába az Ügyvédi Kamara Elnökének álláspontja szerint nem sorolható. Ezzel a fenti magatartásával az ügyvéd megszegte az Ügyvédi Etikai Szabályzat 11/1. pontjában foglaltakat és egyúttal figyelmen kívül hagyta a 11/4. pontban rögzítetteket Miután azonban a fegyelmi vétség kisebb súlyú, az elnök figyelembe vette az elkövető esetében fennálló enyhítő körülményeket és pályakezdéséből eredő kevesebb tapasztalatot, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke az eljárást megszüntette és az ügyvédet írásbeli figyelmeztetésben részesítette.

    Tiltott reklám V.

    Az eljáró ügyvédek ellen tiltott reklámtevékenység folytatása miatt érkezett panasz. Az eljáró ügyvédek, mint az ügyvédi iroda tagjai egy országos napilapban és egy országos gazdasági hetilapban hirdetést tettek közé. A hirdetés egyrészt tartalmazza az ügyvédi iroda új székhelyének címét, a telefonszámokat, valamint az internetes elérhetési lehetőséget. A fenti adatok közlésén túlmenően az ügyvédi iroda székházáról készült színes fénykép is megjelent. A hirdetés a következő adatokat tartalmazza: “Az xy Európa egyik legnagyobb ügyvédi irodahálózata, amely a világ 36 pénzügyi és kereskedelmi központjában több mint 2500 ügyvéddel áll ügyfelei rendelkezésére. A cd az xy budapesti irodája, melynek magyar és külföldi ügyvédei a legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtják az üzleti és kereskedelmi jog valamennyi területén.”

    A megjelent közlemény összességéből megállapítható az, hogy az eljáró ügyvédek megszegték az ügyvédi reklám tilalmát. Az eljáró ügyvédek az iroda székhelyének megváltozását kívánták ürügyül felhasználni ahhoz, hogy reklámtevékenységet folytassanak.

    Az eljáró ügyvédek azzal a magatartásukkal, hogy irodájukról hirdetést jelentettek meg, megsértették az Etikai Szabályzat 11. pontjának rendelkezéseit és ezzel egy rendbeli folytatólagosan elkövetett szándékos fegyelmi vétséget valósítottak meg.

    A fentiekre tekintettel az eljáró ügyvédeket, minthogy első esetben sértették meg az ügyvédi hivatás szabályait a fegyelmi eljárás mellőzésével a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke elnöki figyelmeztetésben részesítette.

  • Ügyvédi beszélő

    Ügyvédi beszélő I.

    Az eljáró ügyvédek ellen a BRFK X. kerületi vizsgálati osztályának vezetője tett bejelentést a Kamara Elnökénél, mert előadása szerint az eljáró ügyvédek segítségével egy letartóztatott személy több esetben is leveleket juttatott ki a fogdából, ill. az ügyvédek vittek be a részére levelet.

    Az eljáró ügyvédek és a panaszos képviselőjének, valamint a becsatolt iratokból az alábbi tényállás volt megállapítható. Az előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottat mindkét ügyvéd meglátogatta, ill. ügyvédi beszélőn vett részt. Ez alkalmakkor semmiféle levél vagy csomag átadására nem került sor, az eljáró ügyvédek csak hivatalos iratokat: vádiratot, ill. eljárást egyesítő végzést adtak át a letartóztatott ügyfelüknek. Az ügyfél leánya által írt levelet sem adták át a gyanúsítottnak, csak az ablakon keresztül mutatták fel.

    Az eljárás során beigazolódott, hogy az eljáró ügyvédek nem követték el az eredeti panaszban megjelölt cselekményt. Később a bejelentő maga is úgy módosította az előadását, hogy levél átadására nem került sor, csupán ablakon keresztül mutattak fel levelet az ügyfélnek. Valamennyien egybehangzóan adták elő, hogy a levél tartalma családi jellegű volt, semmilyen formában nem függött össze a bűncselekménnyel. A büntetés-végrehajtási jogszabályok tartalmazzák a fogvatartottak levélküldeményeinek kézbesítésére vonatkozó előírásokat, amelyeket az ügyvédi beszélő során az eljáró ügyvédek nem sértettek meg.

    A védőnek ugyanis jogában áll az ügyfelet a családtagok személyes jellegű üzeneteiről akár szóban, akár levél felmutatásával vagy tartalmának felolvasásával tájékoztatni. E tájékoztatás során – amelyek nem tekinthetők engedély nélküli levélkézbesítésnek – az ügyvédnek kiemelt gondossággal kell ügyelnie arra, hogy magatartásával a büntető eljárás folyamatát ne akadályozza és ne működjön közre jogszabálysértő cselekményekben.

    Mivel az eljáró ügyvédek a megbízás keretein belül jártak el, nem sértették meg az Üt. 3. § (2) bek., ill. a (3) bek. rendelkezéseit, ezért fegyelmi vétséget sem követtek el, ezért a panasz megalapozatlan.

    Tekintettel arra, hogy az eljáró ügyvédek fegyelmi vétséget nem követett el, ezért a Budapesti Ügyvédi kamara Elnöke az eljáró ügyvédek elleni előzetes vizsgálatot az Üt. 47. § (1) bek. a./ pontja, ill. a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatának 18. § (1) bek. a./ pontja alapján megszüntette.

    Ügyvédi beszélő II.

    A panasz, valamint az ahhoz csatolt jelentés szerint az ügyvéd megjelent a védencénél, akinek egy akkumulátort és élelmiszert kívánt átadni. Az ügyeletes rendőr zászlós megítélése szerint az ügyvéd italszagot árasztott. A jelentés tartalmazza azt is, hogy az ügyvéd, amikor közölték vele, hogy az átadni szándékozott akkumulátor és élelmiszer nem adható át, kijelentette, hogy ezt nem kell ilyen szigorúan venni, más módon, humánusan is el lehetne ezt intézni.

    Az ügyvéd észrevételeiben arra hivatkozott, hogy a fogdaparancsnok hangneme számára sérelmes volt, amikor a tárgyak befogadhatatlanságáról őt kioktatta.

    A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke a panaszt megalapozottnak találta azon az alapon, hogy az ügyvéd a Rendőrkapitányság fogdájában olyan kijelentést tett, melyből azt a következtetést is le lehetett vonni, hogy az ügyvéd az előírások megszegésére próbálja rábeszélni az illetékes személyt. Figyelemmel azonban arra, hogy cselekménye kisebb súlyú ezért az Ügyvédi Kamara Elnöke az eljárást megszüntette és az ügyvédet írásbeli figyelmeztetésben részesítette. Egyben felhívta az ügyvéd figyelmét arra, hogy a hivatása gyakorlása során a jövőben tartózkodjon a félreérthető megjegyzések tételétől.

  • Ügyvédi levélpapír használata

    Az eljáró ügyvéd megsértette az ügyvédi levélpapír használatára vonatkozó előírásokat, amikor olyan fejlécet használt fel, mellyel ügyvédi tevékenységet nem végezhet.

    Az eljáró ügyvéd védekezésében előadta, hogy a vizsgálat tárgyát képező levélpapíron olyan fejléctervezetet használtak, mellyel ügyvédi tevékenység folytatását nem tervezték, csupán a titkárság hibás sablont használt. A fejlécterv egy bécsi ügyvédi irodával tervezett együttműködés esetén lehetséges levélpapír változatot takar.

    A levélpapíron írt Kft. gazdasági formációban ügyvédként nem, csupán gazdasági tanácsadóként járhatna el, ezért az eljáró ügyvéd megsértette az Etikai Szabályzat 14.2. pontjában foglaltakat és a Magyar Ügyvédi Kamara 5/1999. (III.1.) Szabályzatának 14. pontját, miután azonban a fegyelmi vétség kisebb súlyú, ezért a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és az eljárás megszüntetése mellett az eljáró ügyvédet elnöki figyelmeztetésben részesítette.

  • Ügyvédhez méltatlan, személyeskedő hangvétel használata

    A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az ügyvéd a panaszossal szemben a levelezés során nem megfelelő hangnemet használt.

    A tényállás szerint az ügyvéd négy különböző időpontban négy felszólító levelet intézett a panaszoshoz egy budapesti társasház képviseletében. Ezek között két olyan levél volt, amelynek a hangvétele nem megfelelő, mivel az eljáró ügyvéd érezhető személyes ellenszenvét is kifejezésre juttatja a panaszossal szemben.

    A levelek személyeskedő hangvétele nem méltó az ügyvédi hivatáshoz. Az ügyvédnek hivatása során a jogszabályok tartalmáról, a jogérvényesítés lehetőségeiről és egyebekről mindenkor tárgyszerűen kell nyilatkoznia. Az ellenérdekű félhez intézett felszólításokban is tartózkodnia kell a személyes, sértőnek tartható megnyilvánulásoktól.

    Az ügyvéd leveleiben az alábbi részletek lelhetők fel:
    “Jelen levelezésünk csak időhúzásra megy, de érdemi változást nem hoz.”
    “Végképp érthetetlen az Ön magatartása!”
    “A tulajdonosoknak a Ptk. szerint kötelessége és joga élni és rendelkezni tulajdonával, ebbe pedig beleértendő, hogy maga keresi fel a közös képviselőt és tájékozódik a saját tulajdonát érintő valamennyi kérdésben. Ön ezt elmulasztotta. Nyilván kényelmességből, de ha még vár néhány évet, a szomszéd elbirtokolja a lakást és nem lesz ember, aki bizonyítaná, hogy Ön nem hagyott fel tulajdonának gyakorlásával.”
    “Végül megjegyzem, ha nem lennének ilyen magukhoz hasonló renitens és notórius nem fizető tulajdonosok, akkor nem kellene a ház költségvetését ügyvédi költséggel is terhelni!”
    “Visszautasítom a közös képviselő személyére tett személyeskedő és rosszindulatú megjegyzését!”
    “Ott kellett volna kifejtenie és nem most utólag reklamálni.”

    Az ügyvéd által készített levelekből példálózó jelleggel kiemelt idézetek is azt bizonyítják, hogy az ügyvéd nem a kellő megfontolással és nem az ügyvédi hivatáshoz méltó módon készítette el a felszólító leveleket.

    A fenti magatartásával pedig az ügyvéd megszegte az Etikai Szabályzat 3/2. pontjában foglaltakat, amely szerint az ügyvédnek hivatását a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó hangnemet használni.

    Mivel az ügyvéd eddigi tevékenysége során nem sértette meg az ügyvédi hivatás szabályait, és az elnök az elkövetést kisebb súlyú vétségnek tekintette, ezért az Ügyvédi Kamara Elnöke az eljárást megszüntette és az ügyvédet írásbeli figyelmeztetésben részesítette.