Fegyelmi határozatok

Az ügyvéd kamarai tagsága 1994-ben kizárás fegyelmi büntetés folytán megszűnt, az alapul fekvő magatartás felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtott elítélés volt. Az ügyvéd – mentesülés után – 1997-től ismét kamarai tag lett.

Az ügyvéd elhallgatta, hogy ellene a kamarai tagságát megelőzően – kényszerítés miatt – büntető eljárás indult még 1997-ben, amely bűnösséget megállapító ítélettel fejeződött be: 8 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 1 év közügyektől eltiltásra ítélték. Ez az ítélet 2000-ben jogerőre emelkedett, így az eljárás alá vont ügyvéd büntetett előéletűvé vált. Ezzel a jogi ténnyel megszűnt az ügyvédi hivatás gyakorlásának törvényi előfeltétele az Üt. 13. § /3/ bek. c./ pontja értelmében. Az eljárás alá vont ügyvéd egyidejűleg megszegte az Etikai Szabályzat: 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat 14.3. pontjában foglaltakat is, és ezzel az Üt. 37. §-ba ütköző fegyelmi vétséget követett el. Ezért az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét meg kellett állapítani, mégpedig egyrendbeli szándékos fegyelmi vétségben.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként vette figyelembe a korábbi elnöki figyelmeztetést, valamint a jogellenes helyzet hosszú időn át fennálló voltát. Enyhítő körülményt a Fegyelmi Tanács nem észlelt. A Fegyelmi Tanács megjegyzi, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a magatartásával súlyosan veszélyeztette az ügyvédi kar érdekeit, hiszen a hivatás gyakorlásának feltételei hiányában saját tagsága jogszerűségének látszatát keltette, pusztán a kamarai nyilvántartás folytán. Ezzel a köztestület ellenőrzési rendszerét lejáratta, tekintélyét csorbította, megbecsülését gyengítette. Az ügyvédi tevékenység gyakorlásának felfüggesztése a törvény kötelező rendelkezésén alapszik.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta és a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig az ügyvédi hivatás gyakorlása alól felfüggesztette.

Az ügyvéd a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban volt ügyben látott el jogi képviseletet, melynek tárgya felszámolás iránti eljárás volt. Az ügyvéd az ügyfele által szerkesztett beadványban a bíró kizárása iránti indítványt terjesztett elő és jegyzett ellen.

A kizárási indítvány azt állította, hogy a felszámolási eljárásban az elutasító végzést nem a bíró maga, hanem a felszámoló szerkesztette, illetve, hogy a bíró elfogult irányában. Miután a kizárás iránti kérelmet elutasították és fellebbezés hiányában a végzés jogerőre emelkedett, a Fővárosi Bíróság részéről az ügyvéd felelősségre vonását kezdeményezték a Budapesti Ügyvédi Kamaránál.

Az ügyvéd írásbeli védekezésében előadta, hogy kizárási indítványát a Pp. szabályai szerint terjesztette elő és annak indokai megalapozottak, állításai forrását pedig mindvégig megjelölte, az azokat megalapozó konkrét dokumentumokat pedig csatolta. Azzal is védekezett, hogy az elfogultsági kifogást az ügyfelétől származó információ alapján nyújtotta be. Nem vitatta, hogy a kifogásban foglaltakat a maga állításának tekintette, ugyanakkor kifejtette azt, hogy a bíró nem lehet elfogulatlan az ügyben. A fegyelmi eljárásban azonban felhívásra sem kívánt bizonyítási indítványt előterjeszteni a kifogásban foglalt tényállításai alátámasztására.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy
– az eljárás alá vont a kizárási indítványt sajátjának tekintette, a beadványt ellenjegyzéssel látta el. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy ezeket az információkat az ügyfelétől szerezte be, mert az is megállapítható volt, hogy a megbízás elfogadásának napján készítette el a kizárási indítványt is, ezért nyilvánvaló, hogy a kizárási indítványban foglalt állítások valóságtartalmát nem is vizsgálta.

– mivel a kizárási indítványt elutasító végzés ellen az ügyvéd nem fellebbezett, így az jogerőre emelkedett, ez a bírósági határozat pedig egy közokirat, amelyben foglalt állítások az ellenkezőjének bizonyításáig valóságos állításoknak tekintendők. Mivel az eljárás alá vont nem is kísérelt meg bizonyítást indítványozni, így a végzésben foglaltakat a Fegyelmi Tanács teljes bizonyosságként fogadta el.

– Nem fogadta el a fegyelmi tanács az ügyvéd azon védekezését sem, hogy a kizárási indítványban foglalt tényállítások az ügyfelétől származnak, azokkal ő csak azonosult. A Fegyelmi Tanács ugyanis rámutatott arra, hogy egy bíróval szembeni kizárási indítvány esetében elvárható az eljáró ügyvédtől, hogy a bíróra vonatkozó súlyos következménnyel járó tényállítások valóságtartalmát ellenőrizze és ha azok ügyvédi meggyőződése szerint valótlanok úgy ügyfelének figyelmét hívja arra fel és a tényállításokkal ne azonosuljon.

– Tényként állapította meg továbbá a Fegyelmi Tanács, hogy a kizárási indítványban foglalt tényállítások súlyos vádak, valóságuk bizonyítása esetén ugyanis alkalmasak lehetnek az eljáró bíró büntetőjogi felelősségre vonására.

Azzal, hogy a Polgári Perrendtartás lehetővé teszi a félnek a bíróval szembeni kizárási indítványt, nem mentette fel a Pp. sem az ügyvédet, sem a felet az alól a kötelezettsége alól, hogy a kizárási indítványban foglalt állításai valóságosak legyenek, és csak valóságtartalmuk esetén terjeszkedjenek túl olyan magatartások állításaira, amelyek további fegyelmi, büntetőjogi vagy kártérítési következményeket vonhatnak maguk után.
Amennyiben az ilyen indítványok valóságtartalma nincs meg, úgy megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az eljáró bíróval szemben alaptalanul olyan állításokat engedett meg magának a kizárási indítványban, amely állítások jogkövetkezményei igen súlyosak.

Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét az ÜHMSZ 3., 4., 62. pontjába [ÜESZ 3.2., 3.3., 12.1. és 15.2.] ütköző magatartások alapján állapította meg.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd ellen a bíróság tanácsvezető bírája tett bejelentést, amelyben az ügyvéd sorozatos, eljárást elhúzó mulasztását kifogásolta. A bíróság mint másodfokú bíróság egy több vádlottas büntetőügyben két határnapot tűzött tárgyalásra. Az első tárgyaláson az ügyvéd védence – egy héttel korábbi keltezésű – kérelmet adott át a bíróságnak, amelyben az ügyvéd vidéki tárgyalása miatt a tárgyalás elhalasztását kérte. Az ügyvéd távolléte a tárgyalás megtartásának akadálya volt, így a bíróság nem tudott tárgyalást tartani.

A következő – korábban kitűzött, és az ügyvéd által telefonon visszaigazolt – tárgyaláson sem jelent meg az ügyvéd, telefonon autóbalesetre hivatkozva mentette ki magát. A bíróság a tárgyalást elhalasztotta, és az ügyvédet orvosi igazolás csatolására kötelezve. Az ügyvéd által csatolt igazolás nem balesetről, hanem betegségről szólt. Az elhalasztott, immár 3. tárgyalási határnapon az eljárás alá vont ügyvéd idézése “nem kereste” jelzéssel érkezett vissza a bíróságra. Emiatt ismét nem lehetett a tárgyalást megtartani. A bíróság ismét elhalasztotta a tárgyalást, hivatalból határnapot tűzve, és felhívta az eljárás ügyvédet a mulasztása igazolására. Ez a felhívás “nem kereste” jelzéssel érkezett vissza.

A Fegyelmi Főmegbízott felhívására az eljárás alá vont ügyvéd írásban védekezett, betegségére és valós autóbalesetére hivatkozott. Ez utóbbit nem igazolta. A korábban csatolt orvosi igazolással ez a baleset önmagában is ellentmondásos. Az első tárgyalás elmulasztása miatt az ügyvéd megsértette az ÜESZ 13/3. pontját, mivel az általa tudott akadályoztatása miatti távolléte esetére a helyettesítésről nem gondoskodott. Az eljárás alá vont ügyvéd már a megbízás elvállalásakor is vétett az ÜESZ rendelkezései ellen, mivel tudta, hogy olyan ügyben vállal védelmet, amelyben letartóztatott személyek vannak, akiknek a büntetőeljárás jogerős befejezéséhez fokozott érdekük fűződik. (Ha ezt nem tudta volna, akkor úgy vállalta el a megbízást, hogy annak tárgyát nem ismerte.) A fentieken túlmenően úgy fogadta el a megbízást, hogy tudta: a tárgyaláson a megjelenésében akadályozva lesz, és nem fog helyettest állítani. Azzal, hogy a tárgyalásra a védencével küldte el az aznapi tárgyalás elhalasztására vonatkozó kérelmét, a bíróságot kész helyzet elé állította. A magatartása során nem vette figyelembe a letartóztatott vádlottak, a védőtársak érdekeit, és a Be. szerint az ügyek gyors befejezéséhez fűződő érdeket.

Összességében megalapozott következtetés volt levonható az ügyvéd büntető eljárást szándékosan elhúzó magatartására vonatkozóan. A fentebb kifejtettek lelkiismeretlen, az ügyvédi hivatáshoz méltatlan ügyintézést bizonyítanak. Az ilyen magatartás veszélyezteti az ügyvédi kar tagjai iránti bírósági bizalmat, és alkalmas arra, hogy más ügyekben a vétlenül mulasztó védővel szemben is kétkedéssel fogadják a kimentést.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte a büntető ügyekben a védőhöz méltatlan magatartást, a folytatólagosságot, a fogvatartott vádlottak, valamint a védőtársak érdekeinek sérelmét, ill. a bíróság iránti nagyfokú tiszteletlenséget.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A panaszos előadása szerint ő, mint vevő megbízást adott az ügyvédnek egy ingatlan adásvételi szerződésének elkészítésére. A szerződés tartalmazta, hogy annak érvényességéhez szükséges a társtulajdonosok elővásárlási jogról való lemondása. A vételárat a panaszos az eladónak kifizette, a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges eladói nyilatkozatot az ügyvéd benyújtotta a földhivatalhoz. Az elővásárlási jog jogosultjai között volt a kerületi Önkormányzat, amelynek a nyilatkozata az iratok közül hiányzott, ezért hiánypótlásra szólította fel a földhivatal az ügyvédet.

Az ügyvéd személyesen eljárt a kerület polgármesterénél a szükséges nyilatkozat megszerzése érdekében. Az Önkormányzat írásban közölte, hogy élni kíván az elővásárlási jogával. Időközben a birtokba lépett vevő már értéknövelő felújításokat végzett az ingatlanon.

Az ügyvéd azt tanácsolta a panaszosnak, hogy bontsák fel az adásvételi szerződést, kössenek előszerződést az ingatlan vételére, ill. kössenek a szívességi lakáshasználatra egy másik megállapodást. Ezeket az ügyvéd ellenjegyzése mellett a szerződő felek alá is írták. Az ügyvéd bejelentette az Önkormányzatnál az eredeti szerződés felbontását, valamint az újonnan keletkezett szerződéseket a földhivatalhoz benyújtotta. Az Önkormányzat az elővásárlási jog folytán a szerződés érvényes létrejöttéhez ragaszkodott. Az ügyvéd a földhivatalnál visszavonta a későbbi szerződéseket.

Az ügyvéd észlelte a szakmai hibát, és rendezni kívánta az ügyfelével az ügyet. A saját pénzéből vásárolt egy ingatlant, ezt az Önkormányzat elfogadta, a panaszos pedig a lakásban maradt.

Az eljárás alá vont ügyvéd elismerte a vétségét, de a szándékosságot nem. A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az ügyvéd nem többrendbeli, hanem a szerződések szoros összefüggése miatt csak egy rendbeli fegyelmi vétséget valósított meg.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabásánál az ügyvéd személyi helyzetére, házastársának súlyos betegségére volt figyelemmel, enyhítő körülményként értékelte azt a tényt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd saját pénzéből enyhítette az ügyfelének okozott hátrányt.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A panaszos előadása szerint ő egy nagy értékű gépjármű vételárával eltűnt személy felkutatására és vételár behajtására vonatkozó megbízást adott az eljárás alá vont ügyvédnek. Sérelmezte azt is, hogy a megbízás kapcsán előlegként átvett 200.000 forinttal az ügyvéd felhívás ellenére sem számolt el neki. Ez az összeg állítása szerint a megbízás sikertelensége esetén a szerződés szerint visszajárt.

Az ügyvéd védekezésében azt állította, hogy a megbízás már több mint három éve megszűnt, azt ő már korábban felmondta. Állította továbbá, hogy az átvett összeget számla ellenében kifizette annak a vagyonvédelmi kft-nek, amelyet a panaszos érdekében bízott meg az adós és vagyona felkutatása céljából. Ennek alátámasztására csatolta a megbízási szerződésről készült illetve a készpénzfizetési számláról készült fénymásolatokat.

A panaszos a tárgyaláson előadta, hogy nem volt tudomása arról, az ügyvéd a megbízás teljesítésébe harmadik személyt fog bevonni.

Ezt követően sem az ügyvéd tevékenységére illetve arra vonatkozóan nem állt rendelkezésre hitelt érdemlő adat, hogy az ügyvéd a panaszost tájékoztatta volna az ügy állásáról, a megbízás alakulásáról, sikertelenségéről, illetve, hogy a panaszossal elszámolt volna. Az ügyvéd az üggyel kapcsolatos iratokat nem csatolta.

Egyéb adatok hiányában az elsőfokon eljárt Fegyelmi Tanács a felek, tanúk meghallgatásával és ténybeli, jogi következtetéssekkel állapította meg a tényállást.

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv /Üt./ 5. §-a meghatározza azokat a tevékenységi köröket, amelyek együttesen az ügyvédi tevékenység fogalmát tartalommal töltik ki.

Az Üt. 3. § (3) bekezdése tiltja az olyan ténykedést, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.

Az eljárás alá vont ügyvéd pedig olyan tevékenység folytatására vállalkozott, ami nem jogszerű ügyvédi tevékenység, ugyanis a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. határozza meg azokat a követelés behajtási módokat, amelyeket a jogrendszer törvényesnek ismer el. Az ügyvédnek tudnia kellett, hogy nincs a követelés behajtásának más törvényes útja, mint a peres eljárást követő végrehajtási eljárás, vagy a Vht.-ben ilyenként szabályozott eljárás.

Amikor tehát az eljárás alá vont “más törvényes” behajtásra vállalkozott, megtévesztette, tévedésbe ejtette a panaszost; azt a látszatot keltette, hogy van egyéb törvényes behajtási mód, mint a peres eljárást követő bírósági végrehajtás. Az eljárás alá vont ügyvédet továbbá a haszonszerzés vezérelte, amely haszonszerzés jogellenes volt. Mindebből pedig azt a következtetést vonta le a Tanács, hogy az ügyvéd csalás törvényi tényállását megvalósítani látszó magatartást tanúsított, amikor a megbízást elvállalta. Ezen túlmenően a panaszosnak kárt okozott, mert az előlegként fizetett 200.000 Ft-ot nem fizette vissza.

A megbízás költségeivel történő elszámolás kapcsán előadott de a be nem jelentett iratok elvesztése miatt okirattal nem bizonyított érvelését a fegyelmi tanács nem fogadta el. Életszerűtlennek találta ugyanis, hogy egy 800.000 Ft-os követelés behajtására irányuló sikertelen kísérlet esetén a panaszos 200.000 Ft-ot visszakövetelés igénye nélkül adott volna át.

A Fegyelmi Tanács továbbá azt is kifejtette, hogy az az ügyvéd, aki a törvényesség látszatát keltve törvénytelen pénzbehajtásra vállalkozik és e vállalásának teljesítésére átvett nem jelentéktelen összeggel nem számol el méltatlan a hivatás gyakorlására. Az ilyen ügyvédi vállalás alkalmas az ügyvédi kar tekintélyének megingatására, az ügyvédek tevékenységének törvényessége iránti társadalmi bizalom és megbecsülés megingatására. Ezért a Fegyelmi Tanács a legsúlyosabb fegyelmi büntetést alkalmazta, az ügyvédet kizárással sújtotta.

A II. fokon eljáró Fegyelmi Fellebbviteli Tanács lényegében az I. fokon eljárt fegyelmi tanács indokai lapján helybenhagyta a kizárás fegyelmi büntetést. Ugyanakkor bizonyítottság hiányában kirekesztette az indokolásból az I. fokú határozatnak a csalás tényállásnak megvalósulására vonatkozó részét; egyben kiegészítette az indokolást azzal, hogy az ügyvéd a próbaidőre felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetés előtt már négy ízben állt fegyelmi eljárás hatálya alatt.

Ezt követően azonban a panaszos ügyvédi megbízást felbontó nyilatkozatot adott és kijelentette, hogy az ügyvéd a 200.000 Ft-ot visszafizette, ezen túlmenően pedig további követelése nincs a megbízottal szemben.

Az ügyvéd a Kamarai határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte a Fővárosi Bíróság előtt, ahol érvelését elévülési kifogással egészítette ki. Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes önmagával is ellentétbe keveredve az elszámolás és megbízás megszűnése tekintetében, az eljárás alatt különböző nyilatkozatokat tett.

A Fővárosi Bíróság egyetértett az alperes ezen fenti ellenvetésével, ezért a panaszos tanúkénti meghallgatásával kívánta feltárni, hogy a megbízási szerződés meddig állt fel, illetve terhelte-e a felperest elszámolási kötelezettség. A tanú maga tett vallomást arról, hogy tévedésben volt abban a tekintetben, hogy ez az összeg (200.000 forint) neki visszajár. Ezzel szemben tényként lehetett megállapítani, hogy a panaszos a fenti összeget megkapta, annak ellenére, hogy az előzőekben tett tanú vallomása alapján a bíróság jogi álláspontja szerint az ügyvédnek nem volt elszámolási kötelezettsége vele szemben.

A bíróság vizsgálta azt is, hogy a panaszos a későbbi nyilatkozatait és a bíróság előtti tanú vallomását a felperes esetleges ráhatása indokolhatta-e. Ennek nyomát azonban fellelni nem lehetett.

Tényként állapította meg továbbá a bíróság, hogy a fegyelmi eljárás megindításának helye elévülés miatt nem volt.

Mindezek alapján a Magyar Ügyvédi Kamara határozatát a Bíróság hatályon kívül helyezte és a Kamarát új eljárásra kötelezte.

A Magyar Ügyvédi Kamara a megismételt eljárásban az elévülésre tekintettel az I. fokú Fegyelmi Tanács határozatát megváltoztatta és az eljárás alá vont ügyvéddel szemben indult fegyelmi eljárást megszüntette.

Az ügyvéd megbízást kapott láthatás szabályozása és gyermektartásdíj felemelése iránti perben képviseletre. Az ügyvéd alapos, felkészült, szakmai tudásról tanúskodó előkészítő iratot szerkesztett és az Ügyvédi Törvény és Etikai Szabályzatban megfogalmazott elvárások szerint képviselte ügyfelét.

A perbeli ellenfél mindvégig állította és a perbíróság előtt tett vallomásában megerősítette, hogy munkahellyel nem rendelkezik, alkalmi munkából tartja fenn új családját. Ezt az alperesi oldal tanúi is megerősítették.

A bíróság az alperest a felperes által kért tartásdíj részbeni megfizetésére kötelezte. Az ítéletet megfellebbezte az alperes.

A felperes a kiskorú gyermekén keresztül megtudta, hogy az alperes mindvégig munkaviszonyban állt. Az eljáró ügyvéd megkereste a munkáltatót, amely megadta a kért információt. Az ügyvéd perújítási kérelmet nyújtott be, amelynek helyt adott a bíróság. Időközben egy kerületi rendőrkapitányság idézést küldött, amelyben jogosulatlan adatkezelés vétségének gyanúja miatt idézik meg. Ebben az ügyben a Kerületi Ügyészség megrovásban részesítette az ügyvédet, amelynek indoklása tartalmazza, hogy az ügyvéd nem jogosult a jövedelemre vonatkozó adatok megismerésére. Mivel az ügyvéd nem élt panasszal, így a határozat jogerőre emelkedett.

Az 1998. évi XI. tv. 37. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget az az ügyvéd követ el, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi. Az Üt. 1. §-ában és az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló, a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III. 22.) szabályzat 3.1. pontjában foglaltak szerint az ügyvéd hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elősegíti megbízója jogainak érvényesítését. A Fegyelmi Tanács azt vizsgálta, hogy megszegte-e az ügyvéd a fenti jogszabályhelyeket és nemleges következtetésre jutott.

Az ügyészség határozatában kimondja, hogy az ügyvéd felbujtó volt, a Btk. 177/A. § b) pontja alapján: “az az adatkezelő vagy feldolgozó, … aki személyes adatot jogellenesen továbbít, vagy nyilvánosságra hoz”. Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtó szándéka át kell fogja a saját tevékenységét, a tettesre gyakorolt hatását és az alapbűncselekmény tényállási elemeit. Ezzel szemben a Csjt. végrehajtási rendeletének (4/1987 (VI. 14). sz. IM rendelet) 17. § (4) bekezdése alapján “a munkáltató, a jogosultat – kérelmére – köteles tájékoztatni a kötelezett munkabérének és egyéb juttatásának összegéről”.

A fentebb idézett jogszabályhelyeket figyelembe véve megállapítható, hogy az ügyvéd egy hatályos jogszabályi rendelkezés alapján élt azon jogával, hogy kérelmére tájékoztatást kapjon a kötelezett jövedelméről. Mivel tehát jogszabályi felhatalmazás alapján járt el, ezért jogellenesség fel sem merülhet, így a szándék eleve nem foghatta át az alaptényállás törvényi elemeit. A Csjt. alkotásakor a jogalkotó szándéka éppen az volt, hogy a törvény rendelkezéseinek érvényt szerezhessen a jogosult gyermek érdekeinek védelmében.

A Fegyelmi Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget nem követett el, ezért az eljárást megszüntette.

Hanyag ügyintézés I.

Az ügyvéd megbízást kapott cégbejegyzés elvégzésére. Az ügyvéd a kérelmet benyújtotta a Cégbírósághoz. A panaszosok érdeklődésére azt közölte, hogy minden a legnagyobb rendben van, ám bejegyzésről végzést még nem kapott. A panaszosok későbbiekben betekintettek a Cégbíróságnál az iratokba. Itt megtalálták a hiánypótlásra felhívást és az elutasító végzést. Erről ők nem kaptak értesítést.

Az ügyvéd előadta, hogy ő külföldön tartózkodott az említett időpontban és a hiánypótlásra vonatkozó felhívást a megbízottja vette át. Az iratokat ő maga nem kapta meg, kizárólag akkor szerzett tudomást az ügyről, amikor a panaszosok értesítették. Az iroda költözése is a szóban forgó időpontra esik és nyilvánvalóan ez is közrejátszott az iratok elkeveredésében.

A Fegyelmi Tanács megállapítása szerint az eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő jogszabályban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegte. Külföldi tartózkodása idején megfelelő helyettesítésről nem gondoskodott, bár ügyvédi iroda esetében viszonylag könnyen megoldható lett volna. Az iroda helyének változtatása idején a megfelelő adminisztrációról nem gondoskodott, így történhetett meg, hogy a cégbírósági iratok elvesztek. Egyértelműen megállapítható, hogy nem járt el az eljárás alá vont ügyvéd a tőle elvárható körültekintetéssel, amely ügyfelei esetében súlyos következményekkel járt.

Enyhítő körülmény a beismerő vallomás és hogy korábban az eljárás alá vont ügyvéd ellen nem indult fegyelmi eljárás.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat az 1998. évi XI. tv 37. § a) pontján és a 38. § b) pontján alapszik.

Hanyag ügyintézés II.

Az eljárás során a fegyelmi tanács két ügyet egyesített. Az ügyvéd több budapesti kerületi gyermekorvos háziorvosi betéti társaságainak alapításakor okiratszerkesztő ügyvédként működött közre és elvállalta e társaságok bejegyzésével kapcsolatos jogi feladatokat. Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízók megkeresésére többször nem válaszolt, a bejegyzés állásáról többszöri érdeklődésre nem adott tájékoztatást, holott több végzést is kézhez vett. Egy esetben nem terjesztett elő felhívásra sem hiánypótlást és az elutasító végzésről nem tájékoztatta az ügyfeleket. Az Ügyvédi Kamara többszöri felszólítására az iratokat nem küldte meg az eljárás alá vont ügyvéd.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy a mulasztásokkal az eljárás alá vont ügyvéd megszegte az ÜHMSZ 6. és 50. pontjában [ÜESZ 3.3., 3.4., 12.2.] foglalt kötelezettségét és egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg. Az iratok meg nem küldésével az ÜESZ 14.2. bekezdésében leírt kötelezettségét szegte meg és ezzel szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.

A második fegyelmi ügyben az eljárás alá vont ügyvéd képviseletet vállalt egy peres, kártérítési ügyben. A keresetet nem a megfelelő alperes ellen nyújtotta be az eljárás alá vont ügyvéd és emiatt a bíróság az eljárást megszüntette és a felperest perköltség és illeték megfizetésére kötelezte. Az ügyvéd a megbízó többszöri megkeresésére nem válaszolt, ügyfelét az ügy állásáról nem tájékoztatta és az eljárás befejezésének módját kifejezetten elhallgatta. A megbízó megvonta az ügyvédtől a megbízást és kérte a keletkezett iratok megküldését ám ezeket az eljárás alá vont ügyvéd nem adta ki. Az iratokat az ügyvéd a kamara többszöri felhívása ellenére sem küldte meg.

Az eljárás alá vont ügyvéd a peres eljárás során történt mulasztásával megszegte az ÜHMSZ 6. és 50. pontjában [ÜESZ 3.3., 3.4., 12.2.] foglalt kötelezettségét és egyrendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg. Azáltal, hogy az ügyfele részére a per iratait nem adta ki, megszegte az 1983. évi 4. tvr. végrehajtásáról szóló 6/1983. (VII. 28.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét [Üt. 29. § (1)] és ezzel további egyrendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg. Az iratok meg nem küldése a ÜESZ 14.2. bekezdésben foglalt szabályok megsértését jelenti.

A Kamara Fegyelmi Tanácsa a büntetés kiszabásakor értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd több alkalommal, tudatosan szegte meg az ügyvédi hivatás etikai normáit, ügyfeleivel a legcsekélyebb mértékben sem tartotta a kapcsolatot és ezzel az ügyvédség jó hírét, továbbá az ügyvédi hivatás társadalmi elismertségét nagyban veszélyeztette. Figyelembe vette a Fegyelmi Tanács továbbá, hogy korábban már született kizáró határozat az ügyvéddel szemben.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet a kamarából való kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és egyben a jogerős határozatig felfüggesztette az ügyvédi tevékenység gyakorlása alól.

Hanyag ügyintézés III.

A panaszos az ügyvédnek megbízást adott házassági bontóperben perbeli képviseletre. A panaszos kifogásolta, hogy az ügyvéd nem nyújtott be a házastársi vagyonközösség megszüntetésére irányuló viszontkeresetet és szakszerűtlen fellebbezést nyújtott be, továbbá a megbízásának megszűnését nem jelentette be azonnal a bíróságnak.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a házastársi vagyonközösség megszüntetésére irányuló megbízásról nem vett fel tényvázlatot, nem tájékoztatta ügyfelét annak jogi feltételeiről és hatásairól, ennek ellenére jelezte a tárgyaláson, hogy az igényt érvényesíteni kívánja, és bírói felhívásra sem terjesztette elő, figyelmen kívül hagyta a Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontját, mely szerint a házassági bontóperben a vagyonközösségi igény perértéktől függetlenül előterjeszthető a helyi bíróság előtt, ezzel megszegte az ÜHMSZ 4. pontját [ÜESZ 3.2., 3.3], így ezzel a magatartásával két rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a Pp. 235. §-a rendelkezései ellenére szakszerűtlen fellebbezést terjesztett elő, valamint azzal, hogy a megbízásának megszűnését csak késve jelentette be két rendbeli gondatlan fegyelmi vétséget valósított meg.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A Fegyelmi Tanács határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

Az eljárás alá vont ügyvéd a fellebbezésében előadta, hogy az első fokon eljárt fegyelmi tanács durván megsértette az eljárási szabályokat azáltal, hogy a tárgyalási időközt nem tartotta be, őt nem idézték meg szóban és ezáltal nem volt lehetősége kérdéseket intézni a panaszoshoz. Hivatkozott továbbá arra, hogy a panaszos visszavonta a panaszát és a Fegyelmi Eljárási Szabályzat egyetlen rendelkezéséből sem következik a hivatalból eljárás elve vagy követelménye.

Az első fokon eljárt tanács elnökét megkeresvén megállapította, hogy a szóbeli idézés megtörtént. A gépelt jegyzőkönyvre kézírással történő rávezetés kapcsán előadta, hogy a jegyzőkönyvvezető által készített jegyzőkönyvből tévesen maradt ki a folytatólagos tárgyalás időpontja és az ügyvéd ezen tárgyalásra történő idézésének ténye, melyet a Tanács elnöke a jegyzőkönyv aláírása előtt észlelt, ezért a jegyzőkönyvet ezen megtörtént eseménnyel kiegészítette, a kiegészítést kézjegyével látta el és ezt követően a jegyzőkönyvet aláírásával hitelesítette. Álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd egyértelműen tudott a tárgyalásról és annak eredményéről is érdeklődött. Az idézés így szabályszerű volt.

A folytatólagos tárgyalásra történő idézés során a tárgyalási időköz be nem tartását a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács nem tekinti olyan eljárásjogi szabálysértésnek, mely az első fokú határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását tartaná indokoltnak annál is inkább, mert az egyik tárgyalási napon az eljárás alá vont ügyvéd tiltakozhatott volna a tárgyalási időköz be nem tartása miatt. Ennek kapcsán a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács utalni kíván arra, hogy a Fegyelmi Eljárási Szabályzat 42. § (2) bekezdése csak lényeges eljárási szabálysértés esetére írja elő a hatályon kívül helyezést, márpedig ez az adott esetben nem állapítható meg.

Nem értett egyet a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács a fellebbezés azon előadásával sem, miszerint a panaszos panaszának visszavonása miatt az eljárást meg kellett volna szüntetni. A fegyelmi eljárást a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke rendelte el, az hivatalból folyt és amint azt a fegyelmi megbízott is észrevételében előadta, a FESZ nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint a panasz visszavonása az eljárás kötelező megszűnését eredményezné. A fegyelmi tanácsok állandó gyakorlata szerint a panasz visszavonása a fegyelmi eljárás lefolytatásának nem akadálya, amit a fenti körülményeken túlmenően az is indokol, hogy egy ellenkező gyakorlat meg nem engedhető alkudozásokra vezetne a panaszos és az eljárás alá vont ügyvéd között.

Az első fokú határozatot a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács helybenhagyta.

Az eljárás alá vont ügyvéd keresettel támadta meg a jogerős határozatot.

Fővárosi Bíróság

A felperes kifejtette az alábbiakat: A Fegyelmi Eljárási Szabályzat 20. § (5) bekezdése tartalmazza, hogy a fegyelmi tárgyalás időpontját legalább nyolc napos tárgyalási időközzel kell kitűzni. A FESZ 6. § (1) bekezdése határidő számítási szabályokat tartalmaz. Ezek értelmében a napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap ó, amelyre a határidő kezdetére okot adó körülmény esik (kezdőnap). Az első fokú hatóság eljárása azért szabálytalan, mert a FESZ 20. § (7) bekezdése értelmében a fegyelmi tárgyalás az ügyvéd távollétében csak akkor tartható meg, ha az ügyvéd szabályszerű idézésre nem jelent meg. A felperes szabályszerű idézésére azonban nem került sor, mivel az idézés csak az egyik tárgyalásra történt és a szóbeli idézésre pedig egyáltalán nem került sor. Az első fokú fegyelmi tárgyalás kézzel írt jegyzőkönyve nem tartalmaz olyan bejegyzést, amely szerint a tárgyaláson a tanács elnöke az eljárás alá vont ügyvédet megidézte volna a következő tárgyalásra. A tényekre felhívta az elnök figyelmét és észrevételezte az ügyintézőnek is, utóbbi azonban nem volt hajlandó a kézzel írt jegyzetről másolatot kiadni.

Mivel a fegyelmi tanács elmulasztotta a felperest szabályszerűen idézni a második tárgyalásra megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy a FESZ 21. § (3) bekezdésének második mondatában biztosított jogával éljen, vagyis az eljárás kezdeményezőjéhez kérdéseket intézzen. Jogai korlátozásával az elsőfokú fegyelmi tanács durván megsértette a FESZ 3. §-ában írt azon rendelkezést, miszerint a fegyelmi eljárásban érvényesülniük kell az alkotmányos alapelveknek, így különösen a közvetlenségnek és a bizonyítási szabadságnak. Sérült az Alkotmányban szabályozott tisztességes eljárás követelménye is.

A hivatalból való eljárás elve vagy követelménye a FESZ egyetlen rendelkezéséből sem következik. Ezzel szemben a FESZ helyes értelmezése alapján éppen az állapítható meg, hogy a fegyelmi ügyet az ügyvéd ellen csak az erre irányuló panasz alapján lehet lefolytatni. Erre utal a FESZ 1. § c) pontja, 14. § (1) bekezdése, 16. § (3) bekezdése, valamint az alkotmányos elvek érvényesülésének követelményét előíró 3. §-a. Mindezen durva eljárási szabálysértések miatt a fellebbezéssel támadott elsőfokú fegyelmi határozat érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.

A felperes keresetében kérte ennek a határozatnak a hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Keresetében kifejtette: A szabályszerűtlen idézéssel a másodfokú fegyelmi hatóság megfosztotta a felperest attól, hogy kérdéseket intézzen az eljárás kezdeményezőjéhez. Sérült a közvetlenség, a bizonyítási szabadság és a tisztességes eljárás követelménye is.

A tárgyalás azonban akkor is szabálysértő lett volna, ha szabályszerűen értesítik a felperest. A fentebbi indokok alapján a tárgyalási időköz nyolc napos. Elfogadhatatlan a másodfokú fegyelmi határozat azon érvelése, miszerint a tárgyalási időköz be nem tartása nem tekinthető olyan súlyú eljárási szabálysértésnek, amely az első fokú határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását indokolná. Nincs olyan rendelkezés, amely mérlegelési lehetőséget biztosítana a kamarai hatóságoknak arra, hogy a tárgyalási időköz szabályai megsértésének jelentőségét, súlyát maguk ítéljék meg. A garanciális eljárási szabályok be nem tartása helyesen azt eredményezi, hogy a szabályosan megtartott első tárgyalást követően foganatosított eljárás törvénysértő, ezért hatálytalan, így ahhoz joghatás nem fűződhet.

Eljárási szabálysértést követett el az alperes akkor is, amikor a panasz visszavonását követően nem szüntette meg az eljárást. A fentebbi indokokon túl a hivatalból történő eljárás elvét az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 2. §-a sem nevesíti.
Ezen eljárási szabálysértések miatt az alperes fegyelmi határozata felülvizsgálatra nem alkalmas. Egyébként a határozat érdemben is megalapozatlan és több jogkérdésben is téves.

Ezen felül az alperes ott is hibázott, hogy a fegyelmi eljárás elrendelését megelőzően készített összefoglaló jelentés egyébként nem áll összhangban a panaszos panaszával. Ezen felül az Országos Ügyvédi Kamara Elnökségének az Ügyvédek Lapja 1998/3. számának közzétett állásfoglalása szerint egyébként sem lehet egy folyamatban lévő ügyben a fél képviselője által tanúsított perbeli magatartást vizsgálni; ez nem tartozik az ügyvédi kamara hatáskörébe. A konkrét ügyben kifejtett ügyvédi tevékenység megfelelő volt, az ügyfélnek hátránya nem keletkezett. Az a körülmény, hogy az ügyfél érdekében tett perbeli cselekmények nem vezettek az ügyfél által kívánt joghatáshoz, a jogi képviselő fegyelmi felelősségre vonását nem eredményezheti.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A kereset nem alapos.

A bíróságnak a perben a már meghozott alperesi érdemi határozatot kell felülvizsgálnia, mégpedig annyiban és abból a szempontból, hogy az a felperes által megjelölt jogszabályokat sérti-e vagy sem. Más – a megjelölttől érdemben eltérő – jogszabálysértést a bíróság nem vizsgálhat, arra döntést nem alapíthat.

A jegyzőkönyv aláírásával kapcsolatban nem történt fegyelmi szabálysértés. A fegyelmi tárgyalásról szóló jegyzőkönyvet a fegyelmi ügyben elsődlegesen alkalmazandó 1998. évi XI. tv. 56. § (1) bekezdése és a FESZ azonos tartalmú 24. §-a szerint a fegyelmi tanács elnökének és a jegyzőkönyvvezetőnek kell aláírnia.

A törvény az 52. § (2) és a FESZ 20. § (7) bekezdéseiből következően fegyelmi tárgyalás valóban kizárólag akkor tartható meg az eljárás alá vont ügyvéd távollétében, ha szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg. A konkrét esetben azonban nem volt igazolható az, hogy a második fegyelmi tárgyalás megtartására a felperes szabályszerű idézésének hiányában került volna sor. A második tárgyalásra történő idézést ugyanis a korábbi, nem vitatottan a felperes jelenlétében megtartott fegyelmi tárgyalásról készült géppel írt jegyzőkönyvbe a tanács elnöke által bevezetett bejegyzés rögzíti. A jegyzőkönyv kijavítására vonatkozóan sem az 1998. évi XI. tv., sem a FESZ, sem az 1957. évi IV. tv. nem tartalmaz semmilyen szabályozást. Így a nem vitásan az arra jogosult személytől származó kijavító bejegyzés jogszabálysértő nem lehet. Az 1957. évi IV. tv 48. §-a egyébként a határozat kijavítására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, és az ezekhez fűzött magyarázatból kitűnően a kijavítás megtörténhet a javításnak a határozaton való feltüntetésével és aláírással való hitelesítésével. A jegyzőkönyv kijavítására nézve pedig nyilvánvalóan nem indokolt a határozat kijavítására vonatkozóknál szigorúbb követelményeket támasztani. A jegyzőkönyv és így a kijavított jegyzőkönyv bizonyító ereje szempontjából egyébként a hitelességnek van döntő jelentősége. A hitelességet pedig az aláírás igazolja.

A FESZ 3.§-a szerint a fegyelmi eljárásban valóban érvényesülnie kell az alkotmányos elveknek, így különösen az ártatlanság vélelmének, a közvetlenségnek, a nyilvánosságnak, a bizonyítás szabadságának és a jogorvoslat lehetőségének. Az 1998. évi XI. tv. 52. § (3) bekezdéséből és a FESZ 21. § (3) bekezdéséből következően pedig az eljárás alá vont ügyvéd kétségtelenül kérdéseket intézhet egyebek mellett az eljárás kezdeményezőjéhez. Ha azonban a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg utóbb az eljárás alá vont ügyvéd nem hivatkozhat arra, hogy eljárási jogait nem tudta maradéktalanul gyakorolni.

A FESZ 20.§ (5) bekezdéséből kitűnően a fegyelmi tárgyalás időpontját valóban legalább 8 napos tárgyalási időközzel kell kitűzni. A rendelkezésnek azonban a Szabályzaton belül elfoglalt helyéből, illetve magának a tárgyalási időköz intézményének rendeltetéséből azonban egyértelműen következik az, a felperes álláspontjával szemben, hogy a rendelkezése kizárólag az első tárgyalásra vonatkozik.

Megjegyzi a bíróság, hogy abban az esetben ha az elsőfokú tanács eljárási szabálysértést követ el, a FESZ 42. § (2) bekezdéséből következően annak lényeges voltát a másodfokú fegyelmi tanácsnak vizsgálnia kell. De a jelen esetben fennálló magatartás akkor sem minősülne a felperes álláspontjával szemben lényeges szabálysértésnek.

A FESZ 14. § (1) bekezdéséből következően a fegyelmi ügyben történő előzetes vizsgálat és a fegyelmi eljárás a kamara elnökének írásbeli rendelkezése alapján indul meg. E rendelkezés a hozzá intézett írásbeli bejelentésen, illetve a tudomására jutott tényeken alapulhat. A FESZ 20. §-a pedig a fegyelmi tanács számára is lehetővé teszi azt, hogy abban az esetben, ha az eljárása során további fegyelmi vétség alapos gyanúját észleli, a fegyelmi megbízottat indítványa kiegészítésére hívja fel. A fegyelmi eljárás és az előzetes vizsgálat tehát egyáltalán nem csak panaszbejelentés alapján indítható meg. Mivel pedig a FESZ arra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, hogy a panasz alapján megindult eljárást a panasz visszavonása esetében meg kellene szüntetni, az, ha feltételei fennállnak tovább folytatható. Ez a szabály összhangban áll az 1957. évi IV. tv. 13. § (1) és 14. § (1) bekezdésében foglaltakkal.

A FESZ részletezett rendelkezéseiből következően a kamara a fegyelmi ügyben a panasz tartalmához nincsen kötve.
A felperes által hivatkozott eljárási szabályok tehát nem sérültek.

Az ügyvédekről szóló korábbi és jelenleg hatályos törvény, továbbá az ÜHMSZ egyike sem zárja ki azt, hogy egy polgári perben elkövetett ügyvédi cselekményt vagy mulasztást vizsgáljon a kamara fegyelmi eljárásban. A felperes által hivatkozott állásfoglalás kizárólag azt kívánja kizárni, hogy a fegyelmi eljárás folyamatban lévő perben a panaszos perbeli ellenfelének képviselője jogi képviselői tevékenységét korlátozó eszközül szolgáljon. A felperessel szemben azonban a megbízás megszűnését követően, saját volt ügyfele által benyújtott panasz alapján indult eljárás.

Egyebekben a bíróság az alperes megállapításainak és határozatának megfelelő döntést hozott, amelyből ki kell emelni, hogy az etikai vétség megállapíthatósága szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy a hiányok más jogi képviselő általi pótlásával a fellebbezés elbírálásra alkalmassá vált.

A fenti indokok alapján a Fővárosi Bíróság a keresetet elutasította.

Hanyag ügyintézés IV.

Az ügyvéd megbízást kapott követelés érvényesítésére és fizetési meghagyásos eljárás kezdeményezésére. A másik fél ellentmondással élt, mivel a felek által kötött szállítási szerződés szerint a jogvita a Magyar Kereskedelmi Kamara által működtetett Választottbíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékessége alá tartozik. Erre tekintettel a bíróság az eljárást megszüntette.

Az ügyben eljáró Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. 22. §-a szerint “Az ügyvéd általában a megbízó megbízása alapján jár el.” A 23. § (2) bekezdése szerint “A megbízást – a tanácsadás kivételével írásba kell foglalni.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy nem készített tényvázlatot megszegte a fenti szabályt. Tényvázlat felvétele esetén nyilvánvalóan észlelhette volna, hogy a felek választottbíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét kötötték ki a szerződésben, így a követelés rendes bíróság előtt nem érvényesíthető.

AZ Üt. 3. § (2) bekezdése és a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól 3/2. pontja szerint “Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia…”

Az eljárás alá vont ügyvéd nem kellő körültekintéssel járt el az ügyben, amikor megbízója követelésének érvényesítése előtt nem győződött meg arról, hogy az nem a rendes bíróság jogkörébe tartozik, így megszegte a fent hivatkozott szabályt.

A ÜESZ 14.2. pontja szerint az ügyvéd “fegyelmi vizsgálati ügyben a kamara felhívására köteles az ügyvédi iratait becsatolni.”

Az eljárás alá vont ügyvéd ennek a kötelezettségének nem tett eleget, így megszegte a fenti szabályt.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fent kifejtett magatartásokkal két rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd eddig még fegyelmi büntetésben nem részesült, és hogy elismerte az üggyel kapcsolatos szakmai tévedését.

A fent kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Illetékjogszabályok kijátszása I.

A panaszos bejelentést tett a Kamaránál, mivel az ügyvéd olyan ingatlan adásvételi szerződést szerkesztett, amelynél az eladó nem volt tulajdonos és amelyben nem a valós vételár került feltüntetésre.

Az ügyvéd elismerte, hogy tényvázlatot is tartalmazó megbízási szerződést nem készített. Ugyancsak elismerte azt, hogy a tulajdoni lapot az eladó szerezte be, azonban a szerződés érvényességét a tulajdoni lap eladó általi beszerzése nem befolyásolta, tekintettel arra, hogy az a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazott. Az ügyvéd előtt megjelent eladó által bemutatott személyi igazolvány a tulajdoni lapon feltüntetett tulajdonos adatait tartalmazta. A vételár tekintetében a felek megállapodása az volt, hogy a vételár tartalmazza az ingatlanban található ingóságok ellenértékét is.

A panaszos a rendőrségen feljelentést tett csalás alapos gyanúja miatt.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, mely szerint az ügyben megbízási szerződést nem készített, megsértette az 1998. évi XI. tv. 23. § (2) bekezdésében foglaltakat. Az Etikai Szabályzat 7.7. pontjában foglaltak szerint ingatlannal kapcsolatos okirat-szerkesztési tevékenység estén a tulajdoni lap másolatot az okiratszerkesztő ügyvéd vagy a jogszerző fél köteles beszerezni.

A Fegyelmi Tanács nem értékelte fegyelmi vétségnek a vételárral kapcsolatos magatartást, azonban súlyosbító körülményként értékelte, hogy ő a munkadíjat a magasabb összeg alapján számlázta.

Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy a panaszlott ügyvéd felelősségét nagy mértékben elismerte és megbánó magatartást tanúsított.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabásánál figyelembe vette azt is, hogy nem az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget megalapozó magatartása vezetett arra, hogy a panaszost sérelem érte.
Az eljárás alá vont ügyvéd a feleket a személyi igazolvány alapján azonosította. Megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy nem feladata az ügyvédnek, és erre nem is képes, hogy a személyi igazolvány valódiságát vizsgálja, hacsak nem szemmel látható durva hamisítás észlelhető.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat ellen az ügyvéd és a Kamara is fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa megállapította, hogy az I. fokú fegyelmi tanács helyesen értékelte eljárás alá vont ügyvéd vétkes kötelezettségszegéseit 1 rendbeli fegyelmi vétségnek.

A másodfokú fegyelmi tanács bizonyítottnak látta, hogy az eljáró ügyvéd további vétkes kötelezettségszegést is megvalósított azzal, hogy nem a magasabb összeget tüntette fel vételárként. Ezzel megsértette az Etikai Szabályzat 3.4. és 7.1. pontjában foglaltakat. A fegyelmi vétség elkövetését az is megvalósítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd közreműködött abban, hogy a jogszabály (illetéktörvény) kijátszásra alkalmas szerződés elkészítésére kerüljön sor.

Helyesen állapította meg az első fokú fegyelmi tanács, hogy az ügyvédi megbízást írásba kell foglalni, amelyben a költségekről is rendelkezni kell. Az adásvételi szerződés ezt nem pótolja és nem alkalmas arra, hogy az ügyvéd és ügyvéd között létrejött jogviszony tartalmát rögzítse.

A megbízási szerződés hiánya miatt azt kell ebben az ügyben feltételezni, hogy a panaszos előadása a valós.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy az elsőfokon kiszabott büntetés nincs arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával, ezért azt megváltoztatja és az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírsággal sújtotta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd keresetet terjesztett elő a határozat felülvizsgálata érdekében.

Fővárosi Bíróság

A bíróság első lépésben azt vizsgálta, hogy megállapítható-e, hogy tényvázlatot nem vett fel az eljárás alá vont ügyvéd. Az Üt. 23. § (1) bekezdése szerint az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartamában, a megbízási díjban és az előre látható költségekben. Ez teljesen különbözik az adásvételi szerződés fogalmától. Mind a bírósági, mind az ügyvédi gyakorlat egységes abban, hogy a tényvázlatot külön, a szerkesztett okirattól elkülönülten kell írásba foglalni. A felperes megállapíthatóan nem vett fel tényvázlatot, így a megbízás tartalmának bizonyítása őt terheli.

A bíróság egyértelműen megállapította, hogy az adásvételi szerződés nem alkalmas arra, hogy az Üt. 23. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint azt a megbízás létrejötte szempontjából írásbeliségként elfogadja.

A bíróság megállapította, hogy azzal, hogy a felperes tényvázlatot nem vett fel, megsértette az Üt. 23. § (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá azzal, hogy a tulajdoni lapot nem a jogszerző féltől fogadta el, illetve nem saját maga vagy az irodájának alkalmazottja szerezte be, az ÜESZ. 7.7. pontjában foglaltakat, azzal, hogy a vételárat a ténylegesen kifizetésre kerülő összegnél alacsonyabb értékben jelölte meg a szerződésben az ÜESZ 7.1. pontjában foglaltakat megsértette és ezzel egyrendbeli fegyelmi vétséget valósított meg.

A bíróság a fentiek alapján a felperes keresetét elutasította.

Illetékjogszabályok kijátszása II.

A panaszos beadványa szerint az ügyvéd részére ingatlan adásvételi szerződést készített és látott el ügyvédi ellenjegyzéssel. Utóbb derült ki, hogy az eladó nem volt tulajdonosa az ingatlannak, ezért a panaszost anyagi kár érte.. Előadta, hogy a szerződésben nem a valós vételár, hanem annál kevesebb került feltüntetésre.

A Fegyelmi Megbízott jelentése szerint az eljárás alá vont ügyvéd a megbízásról tényállást nem vett fel. A tárgyi ingatlan tulajdoni lap másolatát nem az ügyvéd, hanem az eladó szerezte be. Az ingatlan tényleges vételáránál kevesebb összeg került bele a szerződésbe.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvédet nem terheli felelősség azért, mert az eladó nem volt tulajdonosa az ingatlannak. Az ügyvéd elkérte a felek személyi igazolványát, ennek alapján azonosította őket. Nem feladata az ügyvédnek, és erre nem is képes, hogy a közokirat valódiságát vizsgálja, hacsak nem szemmel látható durva hamisítás észlelhető.

Ugyanakkor felelősség terheli az ügyvédet amiatt, mert nem készített tényvázlatot is tartalmazó megbízási szerződést (ezzel megsértve az Üt. 23. § /2/ bek. rendelkezéseit), ill. a tulajdoni lap másolatot nem ő szerezte be (ÜESZ 7.7. ponttal ellentétesen). Felelősség terheli amiatt is, hogy a tényleges vételárnál kevesebb összeg került a szerződésbe. Ez utóbbi tényt az eljáró Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte. Enyhítő körülményként értékelte a fegyelmi hatóság az eljárás alá vont ügyvéd felelősséget nagymértékben elismerő és megbánó magatartását. A büntetés kiszabásánál figyelembe vették azt is, hogy nem az eljárás alá vont ügyvéd fenti magatartása vezetett arra, hogy a panaszost sérelem érte. Erre az ügyvédnek befolyása nem volt.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetésben részesítette.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi Tanácsának határozata ellen mind az eljárás alá vont ügyvéd, mind a Kamara Elnöke fellebbezett. A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot megváltoztatta: az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság megfizetésére kötelezte.

A határozat megváltoztatására – a Kamara Elnökének fellebbezésében foglaltakkal egyezően – azért került sor, mert a II. fokú Fegyelmi Tanács bizonyítottnak találta azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a tényleges vételártól eltérő összegre vonatkozóan szerkesztette az adásvételi szerződést, ezzel megsértve az ÜESZ 3.4. és 7.1. pontjaiban foglaltakat. Így az eljárás alá vont ügyvéd közreműködött abban, hogy a jogszabály /Illetéktörvény/ kijátszására alkalmas szerződés elkészítésére kerüljön sor.

A jogerős határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd pert indított a Fővárosi Bíróság előtt, amely perben az ítélet a felperesi keresetet elutasította.

Az ügyvéd ellen 2000. december 20-án érkezett panasz, amely szerint az eljáró ügyvéd szakszerűtlenül készítette el 1999. május 20-án azt az adásvételi szerződést, amelynek tárgya a panaszos tulajdonát képező ingatlan volt.

A fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 1999. február 15-től kezdődően az ügyvédi tevékenység alóli felfüggesztés büntetés hatálya alatt állt.

A Fegyelmi Főmegbízott felhívására az ügyvéd az ügyre vonatkozó iratokat nem csatolt és a felhívásra nem válaszolt.

Mivel az ügyvéd a szerződés elkészítésének és ellenjegyzésének időpontjában az ügyvédi tevékenység felfüggesztésének hatálya alatt állt, ill. ezen időtartam alatt jogosulatlanul végzett ügyvédi tevékenységet, ezzel megsértette az Üt. 3. § (3) bek., valamint az 54. § rendelkezéseit.

Azzal, hogy az ügy iratait felhívás ellenére nem küldte meg a kamarának, vétett az ÜESZ 14/2. pontja ellen.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét, és a jogosulatlan ügyvédi ténykedésben megnyilvánuló jelenségek elszaporodottságát.

A törvényi és hivatásbeli szabályok semmibevételének olyan foka valósult meg az eljárás alá vont ügyvéd magatartásában, amelynek következménye csak a kiszabott fegyelmi büntetés lehetett.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A panaszos a Kamara Elnökénél bejelentést tett az ügyvéd ellen. A panaszban kifogásolta, hogy az ügyvéd jelentős összegű követelés behajtására vállalkozott és ezért munkadíjat fizetett. Az írásban előterjesztett panaszból megállapítható volt, hogy az ügyvédi ténykedésekkel megvalósított fegyelmi vétségek elévültek, ezért ebben a tekintetben a felelősségre vonást mellőzni kellett.

A panaszos időközben eladta a követelését egy behajtó cégnek. Az ügyvéd többszöri felszólítás ellenére sem számolt el sem a panaszossal, sem pedig a jogutód behajtó céggel. Ez magatartása nem évült el. Az eljárás alá vont ügyvéd többszöri felhívásra sem csatolta az iratokat a Fegyelmi Tanácsnak.

Az eljáró Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ezzel megsértette az ÜESZ 14.2. pontját és ezáltal önálló fegyelmi vétséget követett el. Az általa elkövetett magatartások megsértették az Üt. 3. § (2), 23. § (2) és az Etikai Szabályzat 6.1. és 6.5. ill. 6.9. pontjait.

Az összevont eljárás keretében egy másik panaszos is bejelentést tett a Kamaránál. Az eljárás alá vont ügyvéd megbízást kapott egy társaság alapítására és az ezzel kapcsolatos teendők elvégzésére. A panaszos társaságot az adóhatóság az ügyvéd magatartása miatt megbírságolta. Az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üt. 3. § (2), 23. § (2) és az Etikai Szabályzat 3.2., 12.3., 7.1.,7.3., és 7.5. pontjait.

Egy további panaszos állítása szerint megvásárolt egy ingatlant, amelynél az eladó a tulajdonjogát egy, az eljárás alá vont ügyvéd által ellenjegyzett szerződéssel igazolta. Mikor azonban a panaszos értékesíteni próbálta az ingatlant kiderült, hogy az ingatlant az eladó soha nem szerezte meg mivel, hogy az eljárás alá vont ügyvéd hamis szerződést készített.

Egy további panaszos megbízása alapján az eljárás alá vont ügyvéd egy 15 millió forint értékű ügyben vállalt perbeli képviseletet. Az ügyvéd a marasztaló ítélet után nem fellebbezett, így az első fokú eljárás jogerőssé vált. Erről az ügyvéd a megbízókat nem tájékoztatta.

A Fegyelmi Tanács ilyen tényállás alapján a kiszabható legsúlyosabb fegyelmi büntetést alkalmazta és az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A panaszos kifogásolta a Kamaránál az ügyvéd etikátlan és jogszerűtlen magatartását. A panaszos gyámja a panaszos javára megszerezte egy budapesti lakás bérleti jogát, majd tulajdonjogát és azon felújításokat végzett. A gyám követeléseket támasztott a panaszossal szemben és a megindult peres eljárásban másodfokon az ügyvéd látta el a gyám képviseletét. Amikor a gyám nem tudott bemenni az ingatlanba, hívta az ügyvédet majd kihívták a rendőrséget birtokháborítás és önbíráskodás miatt. Az ügyvéd adásvételi szerződést készített az ingatlanra tulajdoni lap beszerzése nélkül, így nem tudhatta, hogy a panaszos az ingatlant már értékesítette. Ezzel a szerződéssel egyidejűleg készített egy egyezségről szóló okiratot is, amelyben a panaszos elismerte tartozását a gyám felé. Több peres eljárás is indult a két fél között, ahol a gyám képviseletét az eljárás alá vont ügyvéd látta el.

A Fegyelmi Tanács szerint az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, mely szerint az adásvételi szerződés, valamint az egyezségi okirat elkészítésére megbízást nem vett fel, megsértette az Üt. 23. § (2) bekezdését. A Fegyelmi Tanács nem fogadta el az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezését, hogy a felek közötti egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvet tekintette megbízásnak, illetve tényvázlatnak.

Azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az adásvételi szerződés megkötése előtt nem szerezte be az ingatlan tulajdoni lapját, megsértette az Etikai Szabályzat 7.7. pontjának a) bekezdését. Nem helytálló az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezése, miszerint ennek következményeire felhívta a felek figyelmét.

A Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy azáltal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a fenti okiratok elkészítését követően a gyám képviseletében megtámadta az egyezséget, elszámolási pert indított és megtámadta az adásvételi szerződést, megsértette az Etikai Szabályzat 5.14. pontját.

Az eljárás alá vont ügyvéd képviselte a gyámot a lakáskiürítés iránti perben, így tudomása volt a másodfokú ítéletből arról, hogy az ingatlant a gyámnak el kell hagynia és a panaszost birtokába kell bocsátania. Ennek ellenére megjelent ügyfelével az ingatlannál és részvett abban, hogy a rendőrséget értesítsék birtokháborítás és önbíráskodás miatt. Ezzel megsértette az Etikai Szabályzat 12.6. pontját.

A fentiekre tekintettel az eljárás alá vont ügyvédet a Fegyelmi Tanács pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezéssel élt, amelyben kérte, hogy az elkövetett cselekmény tárgyi súlyára tekintettel mérsékeljék a büntetést, különös tekintettel az anyagi helyzetére.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanács

A másodfokú fegyelmi tanács a fellebbezésnek megfelelően, kizárólag a büntetés mértékével foglalkozott. Az eljárás alá vont ügyvéd olyan érdekeket és olyan eszközökkel képviselt, amelyek az elsőfokú határozatban nevesített kötelezettségeket és tilalmakat sértik, ezért a Fegyelmi Tanács nem látott lehetőséget a pénzbírság csökkentésére.

Az eljárás alá vont ügyvéd keresetet terjesztett elő a határozat bírósági felülvizsgálata iránt.

Fővárosi Bíróság

Az eljárás alá vont ügyvéd keresete nem alapos.

Az Üt. 1. §-a értelmében az ügyvéd hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elősegíti megbízója jogainak érvényesítését, és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el. A 3. § (1) bekezdés szerint az ügyvéd e tevékenységében szabad és független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét veszélyezteti. E paragrafus (2) bekezdése kimondja, hogy az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

Az Üt. 37. § a) pontja előírja, hogy fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi.

Az Etikai Szabályzat 6.1. pontja alapján az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodnak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban, és az előrelátható költségekben. Az Üt. 23. § (2) bekezdése a megbízás írásba foglalását kötelezően írja elő.

Az eljárás alá vont ügyvéd nem vitatta, hogy az adásvételi szerződést, illetve az egyezségi okirat elkészítésére vonatkozó megbízást nem foglalta írásba.

Az Etikai Szabályzat 5.14. pontja szerint, ha az ügyvéd a felek megbízásából szerződéskötésnél működik közre, és a megbízók részére együttesen fejt ki okirat-szerkesztői tevékenységet, akkor az ilyen szerződésből keletkező jogvitákban egyik fél képviseletét sem láthatja el, kivéve, ha az ellenérdekű felet a szerződéskötésnél másik ügyvéd képviselte.

A fenti tényállás alapján az eljárás alá vont ügyvéd megsértette ezt a rendelkezést.

Az Etikai Szabályzat 7.7. pontja értelmében az ingatlannal kapcsolatos okiratok esetében az ügyvéd köteles

– az okiratszerkesztés előtt 30 napnál nem régebbi, a jogszerző fél, illetve az ügyvéd, vagy az ügyvédi iroda által beszerzett hiteles tulajdoni lap meglétéről gondoskodni, és azt, vagy az arról készített másolatot iratai között megőrizni,

– felhívni a figyelmet azokra a jogi problémákra, amelyek esetleg az elintézetlen széljegyből adódnak.

A nem vitatott perbeli tényállás szerint az eljárás alá vont ügyvéd elmulasztotta a megfelelő tulajdoni lap beszerzését.

Az Etikai Szabályzat 12.6. pontja alapján az ügyvéd csak bírósági végrehajtó, vagy más hatóság által végzett végrehajtásnál lehet jelen és nem működhet közre birtokháborításnak minősülő cselekménynél. A fenti bírósági ítélet alapján az eljárás alá vont ügyvéd egyértelműen tudott a jogtalan igényről, amely a birtokba bocsátásra irányult, így megsértette a fentebb hivatkozott rendelkezést.

A bíróság jogi álláspontja szerint a felperes által elkövetett fegyelmi vétségek súlyával – az alperesi határozatban írtak szerint – arányban áll a fegyelmi büntetésként kiszabott pénzbírság mértéke, így a bíróság nem találta jogi indokát a kamarai határozat hatályon kívül helyezésével a Kamara új eljárásra kötelezésének.

Az ügyvéd ellen azért tettek panaszt, mert közreműködött a panaszos ingatlanának önhatalmú birtokba vételében.

A panasz alapján indított vizsgálati eljárás eredményeként a Kamara Elnöke elrendelte a fegyelmi eljárást.

A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a Fegyelmi Tanács az alábbi tényállást állapította meg.

Az eljárás alá vont ügyvéd szóbeli megbízást, majd később a vevő által aláírt írásbeli megbízást kapott, mely tartalmazta a per megindítására vonatkozó megbízást is.

A szóbeli megbízás előzménye a panaszos és az ellenérdekű fél között ingatlan adás-vételi szerződés elnevezésű és közjegyző előtt aláírt okirat volt.

Az ügyvéd megbízása a panaszosok tulajdonát képező és nyílt árusítású fatelepként hasznosított ingatlannak a vevő birtokába juttatásának előmozdítására irányult.

Az ügyvéd a kérdéses ingatlanra vonatkozó adás-vételi szerződés, a mögötte álló és a vételár összeget megalapozó kölcsönszerződés ismeretében vállalkozott arra, hogy ügyfelét a fatelep birtokba vételére irányuló eljárásban személyesen segíti.

A megbízás elvállalásakor azt is tudta az ügyvéd, hogy a birtokba vételkor őt az ügyfele által erre megbízott őrző-védő cég munkatársai elkísérik.

A birtokba vétel időpontjában megjelent az ügyvéd három mikrobusszal és az őrző-védő Kft. két kutyájával. A helyszínre érkezők a járműveikkel valamennyien beálltak a fatelepre.

Az ügyvéd a szerződés felmutatásával kísérletet tett arra, hogy a panaszosok ügyfele birtokába adják az ingatlant. Ez azonban nem vezetett eredményre. Ezután a megjelent őrző-védők a járművekből kiszálltak a kutyáikkal együtt és videó felvételt készítettek. A panaszosok nyomban kihívták a rendőrséget, akik az őrző-védőket a videózás azonnali abbahagyására hívták fel. Az ügyvéd a rendőröknek felmutatta az adás-vételi szerződést és a birtokba adásra vonatkozó kötelezettség hiányára hivatkozott. Az eljáró rendőrparancsnok azt mondta, hogy az ügy polgári bíróságra tartozik, ezért beavatkozásra nincs szükség. Az események idején vásárlók is voltak.

Az ügyvéd ezután a rendőrségre, később a polgármesteri hivatalba ment, majd pedig visszatért a fatelepre. Ezt követően birtokba vételi eljárást kezdeményezett a polgármesteri hivatalnál, ahol a kérelmét elutasították. Ezek után keresettel fordult az illetékes bírósághoz, amely az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította.

A panaszos eladók ezután feljelentést tettek a vevő ellen önbíráskodás és személyes szabadság megsértése miatt, a vevő pedig az eladó ellen zsarolás miatt. Az ügyvéddel szemben büntető eljárás nem indult. Az eseményről az egyik napilap “Megszállás fényes nappal – a fatelepi csata” címmel hosszú cikket jelentetett meg.

A fenti tényállás alapján a fegyelmi megbízott az Üt. 3. § (3) bekezdésébe ütköző magatartás tanúsítása miatt indítványozta a felelősségre vonást és az ügyvéddel szemben végrehajtásában felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetés, valamint pénzbírság kiszabását indítványozta.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezésében túlnyomórészt elismerte a tényeket, a felelősségét azonban tagadta. Álláspontja szerint a személyes megjelenése azonos értékű volt egy írásbeli felszólítással. Hivatkozott arra, hogy a fellépése nem volt erőszakos, őt a panaszosok nem szólították fel távozásra és azért maradt huzamosabb ideig a telepen, mert rendőrségi intézkedésre várt. A rendőr távozása után pedig azért maradt, mert a visszatérésükre várt.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi megbízott által megállapítani indítványozott tényállást bizonyítottnak, míg az eljárás alá vont ügyvéd védekezését megalapozatlannak ítélte. A Fegyelmi Tanács nem fogadta el az eljárás alá vont ügyvéd azon előadását, hogy az őrző-védő Kft. csak a birtokba vételt követően történő őrzés céljából jelent meg. Ennek az előadásnak ellentmond az a tény, hogy az őrző-védő cég emberei gépjárműveikkel együtt a megjelenés első pillanatában a fatelep területére léptek, ott videó felvételt készítettek és kutyáikkal fel és alá sétáltak.

A Fegyelmi Tanács szerint a birtokba adás békés megtörténte esetén az őrző-védő jelenléte szükségtelen lett volna. Az ügyvédnek a távozásra történő felszólítás hiányára vonatkozó előadása nem fogadható el. A panaszosok ugyanis nyomban a rendőrség kihívásával reagáltak. Az eljárás alá vont ügyvéd elismerte, hogy írásbeli felszólítást az események előtt nem küldött a panaszosnak, mert a helyzet kilátástalan volt. Az ügyvédnek az önkéntes birtokba adásra irányuló sikertelen felhívása után – amennyiben a felhívásra személyes megjelenés keretében vállalkozott- el kellett volna a helyszínről távoznia és ugyanolyan magatartásra kellett volna ösztönöznie saját ügyfelét is.

Az Üt. 1. §. és 3. § (2) bekezdés szerint az ügyvéd hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia. Tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

A birtokbavételnek olyan módja, hogy a jogosult kutyás őrző-védő személyekkel jelenik meg, mintegy megszállva az ingatlant, a birtokbavételnek meg nem engedett módja. Az ilyen eljárás jogellenes és jelentősen rontja a hivatás szabályait megtartó ügyvédek társadalmi megítélését, megbecsülését, egyben az ügyvédi kar érdekeit. Minden ügyvéd tartózkodni köteles nem csak a jogellenes magatartásoktól, de a jogellenesség látszatától is. Bármennyire is álljon fenn az eladó birtokba adási kötelezettsége, ennek a tényállásban írt módon történő kikényszerítése, amely együtt jár a megfélemlítéssel is, jogellenes magatartás.

A szabályszegés szándékosnak minősítendő. Súlyosbító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács a hasonló ügyvédi magatartások elszaporodását és az eseményeknek a sajtóban való megjelenését a széleskörben való nyilvánosságra válását. Enyhítő körülmény az eljárás alá vont ügyvédnek a hivatásban eltöltött rövid ideje és részbeni ténybeli beismerését.

A fentebbiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az elkövetett vétség súlyával arányban álló kizárás fegyelmi büntetést szabott ki, amelynek végrehajtását három évre felfüggesztette.

A Fegyelmi Tanács elutasította ama indítványt, hogy a fegyelmi eljárást függessze fel a folyamatban lévő büntető ügyek jogerős befejezéséig, mivel a büntető eljárás nem előkérdése annak, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a fenti vétséget megvalósította-e.

A Fegyelmi Tanács a pénzbírság kiszabását törvényi lehetőség hiányában mellőzte.

Az I. fokú fegyelmi határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd, valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi megbízottja is fellebbezéssel élt. Az eljárás alá vont ügyvéd vitatta, hogy fegyelmi vétséget követett el és kérte az eljárás megszüntetését, vagy a büntetőeljárás befejezéséig az eljárás felfüggesztését, utolsó sorban pedig enyhítésért fellebbezett.

A Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi megbízottja indítványozta, hogy a II. fokú Fegyelmi Fellebbviteli Tanács a kiszabott fegyelmi büntetés helyben hagyása mellett pénzbírságot is szabjon ki. Hivatkozott a korábban hatályban volt 1983. évi 4. tvr. 14. § (3) bekezdésére, amely szerint felfüggesztés esetén pénzbírság kiszabható, bár nem vitatta, hogy a jelenleg hatályos szabályozás ilyen rendelkezést nem tartalmaz.

A Magyar Ügyvédi Kamara fegyelmi megbízottja írásban nyújtotta be indítványát, mely az I. fokú fegyelmi határozat helyben hagyására irányult.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Fegyelmi Fellebbviteli Tanács egyértelműen megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megszegte az Üt., illetve a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III. 22.) sz. etikai szabályzatában foglaltakat. A Fegyelmi Fellebbviteli Tanács elfogadta az eljárás alá vont ügyvédnek a kiszabott fegyelmi büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését.

A Fegyelmi Fellebbviteli Tanács álláspontja szerint a kiszabott fegyelmi büntetés túlságosan súlyos, mivel az ügyvéd ellen fegyelmi eljárás nem volt korábban folyamatban, továbbá figyelembe vette azt is, hogy olyan jogvitában működött közre, amelyben az ellenérdekű fél részéről is súlyos jogsértő magatartás mutatkozott. Mindezek alapján az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő jogszabályban meghatározott kötelesség egyrendbeli vétkes megszegése miatt pénzbírságot szabott ki.

A panaszos lakást kívánt vásárolni és az ingatlanközvetítői irodában ajánlottak neki egy ügyvédet (az eljárás alá vont ügyvéd) aki segített volna elintézni az önkormányzati lakás megvásárlását. Az ügyvéd elvállalta a megbízást és 100.000 Ft-ot átvett, amelyet egy géppel írott papíron saját kezű aláírásával igazolt. Az ügyvéd a megbízás elvállalásakor nem vett fel tényállást, nem készült meghatalmazás, mindössze egy papírt íratott alá, amely az ügyvédnél maradt. A panaszos időközben visszavonta a megbízást, mivel meggondolta magát és visszakérte az ügyvédtől az átadott összeget, amelyet azonban az ügyvéd nem tudott visszaadni, mivel már odaadta valakinek, aki segített volna elintézni az ügyet. A panaszos számlát nem kapott az ügyvédtől.

A Fegyelmi Tanács megállapította az alábbiakat. Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy az ügyféltől átvett összeggel nem számolt el – (melyért egyáltalán semmilyen tevékenységet nem végzett) – megszegte az ÜHMSZ 57. pontjában [ÜESZ 9.3.] foglaltakat.

Az eljárás alá vont ügyvéd megszegte továbbá a Fegyelmi Eljárási Szabályzat 16. § (2) bekezdésébe foglalt kötelezettségét, mert az ügyben keletkezett iratokat a fegyelmi megbízott részére felhívása ellenére nem küldte meg.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fenti magatartásával két rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fenti magatartásával hozzájárult ahhoz, hogy az ügyvédek iránt érzett bizalom meginogjon, részben azzal, hogy jogszabályba ütköző tartalmú ügy elintézésére vállalkozott, és a szabálytalanul átvett pénzzel sem számolt el.

Az eljárás alá vont ügyvéd ellen indult korábbi fegyelmi eljárásokban nevezett ügyvédet az ügyvédi kamarából kizárás fegyelmi büntetéssel sújtották. A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte a nagyobb számú elkövetést, a legalapvetőbb szabályok figyelmen kívül hagyását.

A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üt. 38. § c) pontja alapján kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A panaszos beadványa szerint az ügyvéd a közte és a testvére közötti birtokháborítási ügyben a munkahelyére küldött egy olyan tartalmú faxot, amely alkalmas az ő lejáratására.

A fegyelmi tárgyaláson bebizonyosodott, hogy az ügyvéd az egyébként közalkalmazotti státusban lévő panaszos – akit a perben szintén ügyvéd képvisel – munkahelyére olyan tartalmú levelet küldött, amelyben felhívja a panaszost arra, hogy tartózkodjon a perbeli ingatlanba történő erőszakos behatolástól, különben a törvény minden eszközével fellép ellene. A panaszos előadta, hogy a munkahelyén a fax készülék az igazgató titkárnőjénél üzemel, így az oda közvetlenül érkezett. Az igazgató jogosult a fax küldeményeket elolvasni. A levél hatására a panaszos munkahelyi környezete negatívan változott meg.

Az ügyvéd szerint azért választotta ezt az utat, mert az ellenfél ügyvédjétől nem kapott választ. Előadta azt is, hogy a levélnek valóban volt visszatartó hatása.

A Fegyelmi Tanács megállapított az alábbiakat. Az Üt. 3. § /2/ bek., valamint az ÜESZ 3.2. pontja szerint az ügyvédnek a hivatását lelkiismeretesen, a jogszabályok betartásával kell gyakorolnia. A Ptk. 75. § /1/ bek. szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk. 78. § /1/ bek. pedig kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. Az ügyvéd azzal, hogy a panaszos magánéletére vonatkozó, őt a munkahelyi környezete által negatív megítélésre alkalmas kijelentést tartalmazó levelet faxon megküldte, megsértette a fenti jogszabály helyeket. Az ügyvéd joggal feltételezhette, hogy a küldeménye nyilvánosságot kap, hiszen tudomása volt arról, hogy a fax készülék nem a panaszos kizárólagos kezelése alatt áll. Az ügyvéd az ügyfele érdekében csak olyan eszközöket vehet igénybe, amelyek nem okoznak a másik félnek indokolatlanul jogsérelmet. Egy el nem bírált ügyben az ellenfél valamely magatartásától való visszatartására annak munkahelyére küldött nyílt levél messzemenően sérti az ügyvédi karral szemben támasztott etikai elvárásokat.

Az ügyvéd ezzel a magatartásával megsértette az ÜESZ 12.4. pontját is, amely szerint: ha a másik félnek jogi képviselője van, csak általa léphet kapcsolatba a másik féllel. Nem fogadta el a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd védekezését, mert ha valóban nem válaszolt a levelére a másik fél ügyvédje, úgy a levelet csak végső megoldásként, és csak a panaszos lakására küldhette volna el.

Súlyosbító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy a panaszos közalkalmazotti státusát veszélyeztette az ügyvéd a levéllel, enyhítő körülményként azt, hogy az ügyvéd ellen korábban nem indult fegyelmi eljárás.

A fentebbiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett. A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot megváltoztatta: a kiszabott büntetést megrovás fegyelmi büntetésre enyhítette.

A másodfokú határozat indokolása szerint megalapozott a tényállás, és a minősítés. A fegyelmi büntetés kiszabása körében azonban tévesen értékelte a fegyelmi tanács súlyosbító körülményként a panaszos közalkalmazotti státuszát. Az Alkotmánynak az állampolgárok jogegyenlőségére vonatkozó rendelkezései szerint ugyanis nem jelent fokozott védelmet a közalkalmazotti munkaviszony. Enyhítő körülményként értékelte a másodfokú fegyelmi tanács, hogy az ügyvéd az ÜESZ 3.1. és 13.2. pontjainak megsértése következtében fordult közvetlenül a panaszoshoz, mivel annak ügyvédje nem válaszolt. A ténybeli beismerő vallomást és megbánó magatartást is az enyhítő körülmények közé vonta a másodfokú fegyelmi tanács.

Az ügyvédet más fegyelmi ügyben a kamarából kizárták, az ügyvédi tevékenység gyakorlása alól a határozat jogerőre emelkedéséig felfüggesztették. A panaszosok írásos tájékoztatást kértek a kamarától arra vonatkozóan, az ügyvéd jogosult-e ügyvédi tevékenység folytatására, mivel felszólító levelet kaptak tőle.

A fegyelmi eljárás során bizonyítást nyert, hogy az ügyvéd elleni kizáró határozat fellebbezésre tekintettel nem jogerős, de az ügyvéd a kérdéses időpontban ügyvédi tevékenységet nem folytathatott. Ennek ellenére a panaszosok egymás után két felszólító levelet is kaptak tőle, a levélpapír fejrészén “ügyvéd” megjelöléssel. A levelek tartalmilag is az eljárás alá vont ügyvédet a társasház jogi képviselőjének tüntették fel. Az első levél megírásakor még jogosan használta az “ügyvéd” elnevezést, azonban a második levelet már a felfüggesztés hatálya alatt írta, változatlan tartalommal és formában. Az ügyvéd nem ismerte el, hogy jogosulatlan ügyvédi tevékenységet végzett volna, arra hivatkozott, hogy magánszemélyként járt el, a levélpapíron az “ügyvéd” megjelölés tévedésből került feltüntetésre.

A Fegyelmi Tanács a fenti tényállást bizonyítottnak, a Fegyelmi Megbízott által előterjesztett, a minősítésre és a fegyelmi büntetésre irányuló indítványt megalapozottnak ítélte.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd többször állt már fegyelmi eljárás hatálya alatt.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése folytán a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az eljárás alá vont ügyvéddel szemben pénzbírságot szabott ki. A határozat indokolása szerint a felfüggesztés hatálya alatt egy felszólító levél megírása és elküldése önmagában nem olyan fokú fegyelmi vétség, amely a legsúlyosabb jogkövetkezményt kell hogy maga után vonja. Ezért került sor a fegyelmi büntetés enyhítésére.

Jogszabály megkerülése I.

A panaszos az ügyvéd ellen indított eljárásban azt sérelmezi, hogy az ügyvéd nem látta el megfelelően a megbízást és ezzel kárt okozott neki.

A panaszos az elhunyt testvére önkormányzati tulajdonban lévő lakása bérleti jogát kívánta megszerezni. Az ügyvéd ehhez segítséget ígért. A megbízást nem foglalták írásba és a munkadíjban sem állapodtak meg. A panaszos fizette az ügyvéd tanácsa alapján a bérleti díjat, holott ténylegesen nem lakott a lakásban. Az ügyvéd úgy tájékoztatta a panaszost, hogy később meg tudja venni majd a lakást. Az ügyvéd arra is hivatkozott, hogy az önkormányzatnál lévő ismerőse segíteni fog a lakásügy elintézésében.

A lakást az önkormányzat igénybe vette. A panaszos a megbízást megszüntette, visszakérte az iratait és közölte kártérítési igényeit.

Az eljárás alá vont ügyvéd a felelősségét nem ismerte el. Szerinte nem is jött létre megbízás, pusztán baráti szívességből segített. Ezt támasztja alá az is, hogy munkadíjat sem kért. Az iratokat azért nem adta vissza, mivel csak másolatokat kapott és így a panaszost nem érte kár továbbá ő azokat az önkormányzati ismerősének odaadta, akitől ő sem kapta vissza azokat. Továbbá ma már nincsen aktualitásuk az iratoknak.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az ügyvédi megbízás létrejött, amiről az ügy folyamán végig nem készült ügyvédi tényállás. Az ügyvédnek lehetősége van kikötni munkadíjat, azonban ennek elmaradása nem jelenti azt, hogy az ingyenes képviseletet nem az ügyvédi tevékenysége körében látja el.

Az eljárás alá vont ügyvéd nem vitásan nem adta vissza az iratokat a panaszosnak. Az előadott védekezés nem mentesíti őt a fegyelmi felelősség alól. A panaszostól átvett iratok az eljárás alá vont ügyvéd szándékának megfelelően, az ő aktív magatartásával kerültek ki a birtokából. Sem az átvett iratok továbbadása, sem a ma már szükségtelen mivoltuk nem mentesítő körülmény. Ez mindössze enyhítő körülményként értékelhető.

A Fegyelmi Tanács szerint az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy olyan ügyben vállalt megbízást, ami jogszabály megkerülésére irányul szintén fegyelmi vétséget követett el.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta az eljárás alá vont ügyvédet.

Az eljárás alá vont ügyvéd a Fegyelmi Tanács határozata ellen fellebbezett.

A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A másodfokú határozat az elsőfokú határozatot kiegészítette és az indoklást részben megváltoztatta ám lényegében helybenhagyta azt.

Az elsőfokú határozatban a Fegyelmi Tanács hivatkozott ugyan az általa alkalmazott jogszabályokra, azonban a pontos jogszabályi helyet nem jelölte meg.

Érdemben a másodfokon eljárt fegyelmi tanács megállapította, hogy az első fokon eljárt fegyelmi tanács helyesen járt el akkor, amikor a fegyelmi megbízott indítványával szemben az indítványban nem szereplő tényállásokat is az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótt.

Az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üt. 23. § (2) bekezdésében foglaltakat.

Azzal a magatartásával, hogy jogszabály megkerülésére irányuló megbízást vállalt el, megsértette az Ütvr. 1. § (4) bekezdésben foglaltakat, valamint az ÜHMSZ 3. pont második bekezdésében [ÜESZ 3.2.] foglalt szabályokat.

Végül azzal a magatartásával, hogy az iratokat a panaszosnak nem adta ki, megsértette az 1998. évi XI. tv. 29. § (1) bekezdésében foglalt szabályt.

Jogszabály megkerülése II.

A panaszos vállalkozói kölcsönt kívánt felvenni, újsághirdetés alapján személyesen jelentkezett egy gazdasági társaságnál, ahol az ügyvéd is jelen volt. Kölcsönszerződés helyett adásvételi szerződést készített és azt ellenjegyzéssel látta el az ügyvéd, amely szerződésben a vételár 900.000 Ft volt. Az összeg átvételét a panaszos kényszer hatására az okiratban elismerte annak ellenére, hogy ténylegesen csak 400.000 Ft-ot kapott kézhez. A panaszos szerint az ügyvéd aktív részese volt az ügynek, tudta, hogy kölcsönt kíván felvenni, nem pedig az ingatlanát eladni. Az ingatlan reális értéke kb. 1.800.000 Ft. A panaszos a szerződést bíróság előtt megtámadta.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az ügyvéd jogszabályba ütköző jogügyletben vett részt, súlyosan megsértve az Üt. 3. § (3) bek., valamint az ÜESZ 3/2 pontját: “Az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen, ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.”

Az eljárás alá vont ügyvéd nem vett fel tényvázlatot, megbízási szerződést nem csatolt, ezzel megszegte az Üt. 23. § /2/ bek. rendelkezéseit.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellen már hasonló cselekmények miatt folyt fegyelmi eljárás, amely kizárás büntetéssel zárult.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett. A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Négy panaszos fordult panasszal a kamarához az ügyvéd ellen.

Az első panaszos ügyében az ügyvéd ingatlan adásvételi előszerződéssel tette lehetővé, hogy a panaszos 1.200.000 Ft vételárat kifizessen a tulajdonjoggal nem rendelkező bérlőtársnak. Az ügyvéd az előszerződésben olyan rövid tartalmú szerződéskötési határidőt kötött ki, amely nyilvánvalóan nem volt betartható, ezért a másik fél könnyen szabadult a végleges szerződés megkötésének kötelezettsége alól. Ezzel a magatartásával megsértette az ÜESZ 7/1. pontját. Az eljárás alá vont ügyvéd az eljárás során az iratokat nem küldte meg a kamarának. Ezzel a magatartásával megsértette az ÜESZ 14/2. pontját.

A második panaszos ügyében az ügyvéd önkormányzati bérlemény jogszabályba ütköző értékesítésében vett részt, és joghatás kiváltására alkalmatlan előszerződéssel lehetővé tette, hogy a panaszos jogalap nélkül fizessen ki 2.600.000 Ft-ot a bérlőnek és a bérleményt jogcím nélkül elfoglalja. Ezzel a magatartásával megsértette az ÜESZ 7/1. pontját.

A harmadik panaszos ügyében az ügyvéd valótlan tartalmú ingatlan adásvételi szerződést szerkesztett, hamis tartalmú ügyvédi letéti szerződés elkészítésével a panaszosnak 4.900.000 Ft kárt okozott. Ezzel a magatartásával megsértette az ÜESZ 7/1. pontját. A földhivatalhoz írt beadványában ügyvédi titkot sértett, ezzel megszegte az ÜESZ 4/1. pontját. Az eljárás során az ügy iratait nem küldte meg a kamarának, ill. elmulasztotta bejelenteni, hogy büntető ügyben gyanúsítottá nyilvánították. Ezzel a magatartásával megszegte az ÜESZ 14/2. és 14/3. pontját.

A negyedik panaszos ügyében az eljárás alá vont ügyvéd jogszabályba ütköző szerződést szerkesztett, megsértve az ÜESZ 7/1. pontját. Az általa átvett készpénzletéttel nem tudott elszámolni, ezzel megszegve a 4/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzat rendelkezéseit. Az ügy iratait az eljárás megindulása után nem küldte meg a kamarának, megsértve ezzel az ÜESZ 14/2. pontját.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd sorozatosan a legsúlyosabb fegyelmi vétségeket követte el.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A fegyelmi eljárás folyamán az eljárás alá vont ügyvéd a kamarai tagságáról lemondott, ezért a Fegyelmi Tanács az ügyvédi tevékenység gyakorlásának felfüggesztéséről nem határozott.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett. A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A Fegyelmi Tanács ugyanazon ügyvéd ellen benyújtott több panasz alapján az ügyeket egyesítette, és következő tényállások alapján vizsgálta az eljárás alá vont felelősségét.

I. sz Tényállás
A panaszos jogi képviseletének ellátásáért az eljárás alá vont ügyvéd munkadíjelőleg átutalását jelölte meg, majd a megbízás aláírására és annak hitelesítésére vonatkozó szóbeli tájékoztatást követően, elküldte az ügyvédi meghatalmazás szövegét a panaszosnak és átvette az ügy iratait. Mivel az ügyvéd nem kapta meg a kért munkadíj előleget, illetve az általa küldött meghatalmazást az ügyben semmilyen intézkedést nem tett , végül a panaszos felhívására ígéretet tett az iratok visszaküldésére.

II. sz. Tényállás
A panaszos azzal bízta meg az eljárás alá vont ügyvédet, hogy járjon el egy cégbejegyzési ügyében. A megbízást nem foglalta írásba. A cégbejegyzési kérelem elutasítását követően, a cégbejegyzés elintézése elmaradt, majd az ügyvéd a panaszos számára nem volt elérhető és bár vállalta, de elmulasztotta az iratokat visszaküldeni.

III. sz. Tényállás
A panaszos perbeli képviselettel bízta meg az eljárás alá vont ügyvédet; a megbízásról nem készült okirat. A panaszos másik ügyvédet akart megbízni, aki a fennálló megbízás megszűnésének igazolását és az ügy iratait kérte, azonban az eljárás alá vont elérhetőségének hiányában a panaszos nem tudott az irataihoz jutni.

A Fegyelmi Tanács az egyes tényállásokkal kapcsolatban a következő megállapításokat tette.

Az I. sz. tényállással kapcsolatban elfogadta az ügyvéd azon védekezését, hogy ő nem kapott érvényes megbízást, ennek hiányában pedig tagadta azt is, hogy a megbízás teljesítését elmulasztotta volna. A panaszos a megbízás létrejöttét nem bizonyította. Kétség esetén a bizonyítási teher a panaszosra nehezedik. Jelen esetben a panaszost terhelte a bizonyítási kötelezettség a megbízási jogviszony létrejöttére vonatkozóan, amelynek nem tett eleget. A panaszos részéről a megbízás felmondását tartalmazó fax ugyanis nem igazolja a megbízás létrejöttét, mert a panaszos lehetett abban a téves feltevésben, hogy megbízása érvényes. A tettazonosság körében azonban a Fegyelmi Tanács e tényállás kapcsán megállapította az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét abban, hogy a részére megbízást adni kívánó felet olyan téves feltevésre indította, amelyből arra következtethetett, hogy a megbízás létrejött.

Az ügyvéd nemcsak a megbízás tárgyával kapcsolatosan köteles tájékoztatnia hozzá fordulókat, hanem magával a megbízással kapcsolatban is. Az ügyvéd nem hagyhat kétséget a hozzá forduló személyben a megbízás létrejöttét, vagy annak feltételeit illetően és különösen nem akkor, amikor a megbízással kapcsolatos iratoknak is a birtokába jut. Az eljárás alá vont ügyvéd tehát legkésőbb az iratok átvételét követően köteles lett volna az őt megbízni kívánó személyt írásban tájékoztatni a megbízás feltételeiről. A távbeszélőn történő tájékoztatás félreérthető is lehet, mindazonáltal annak megtörténte bizonyítási nehézséget okozhat.

Az ügyvéd tehát elmulasztotta elősegíteni megbízója jogainak érvényesítését a megbízás létrejöttét illető tájékoztatás elmulasztásával, s ezzel szándékos fegyelmi vétséget követett el.

Továbbá az ÜESZ 6.7 pontja – többek között – kimondja:

“Az ügyvéd az iratokat … a megbízás teljesítése, illetőleg felmondása után … a megbízó kérésére köteles kiadni.”

E szabály helyes értelmezése szerint pedig az ügyvédhez eljuttatott iratokat az ügyvéd akkor is köteles visszajuttatni, ha a megbízás nem jött létre. Ellenkező álláspont ugyanis azt jelenthetné, hogy amennyiben a megbízási jogviszony csak az iratok áttanulmányozása után jönne létre e felek között, akkor az ügyvédnek a megbízás elutasítása esetén sem kellene visszaszolgáltatni az iratokat; ez pedig az ÜESZ 3.1 pontjában foglalt előírást sértené.

A II. Tényállással kapcsolatban pedig a Fegyelmi Tanács a következőket állapította meg.

23. § (1) Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben.

valamint

(2) A megbízást – a tanácsadás esetét kivéve – írásba kell foglalni.

A fenti rendelkezésből kitűnően a megbízás létrejöttekor kell a megbízást írásba foglalni. Nem lehet kétséges, hogy a megbízás írásba foglalása a megbízás folyamán később is megtörténhet, ez azonban a megbízással egyidejű írásba-foglalási kötelezettség megszegésének megállapítását nem zárja ki, legfeljebb a vétkesség súlyára lehet kihatással.

Az ügyvéd nem tett eleget a megbízás teljesítésének, illetve a megbízóval szembeni kapcsolattartás fennállására vonatkozó bizonyítási kötelezettségének.

A III. Tényállással kapcsolatban a Fegyelmi Tanács megállapította az eljárás alá vont ügyvéd terhére a megbízás teljesítésének hiányát, mert a teljesítés – vagy a megbízás megbízói felmondással megszűnésének – tényét az ügyvéd nem tudta bizonyítani.

Végül:

Az Etikai Szabályzat 10.4 pontja – többek között – kimondja:

“Az ügyvéd köteles gondoskodni arról, hogy a részére küldött postai küldeményeket – tartós távolléte esetén is –  folyamatosan kézbesíteni lehessen.”

Az Etikai Szabályzat 14.2 pontja – többek között – kimondja:

“Az ügyvéd … fegyelmi vizsgálati ügyben a kamara felhívására köteles az ügyvédi iratait becsatolni.”

Valamennyi ügyben megállapítható volt, hogy az ügyvéd nem tett eleget sem a postai küldemények átvételével kapcsolatos kötelezettségének, illetve annak a kötelezettségének sem, hogy az iratokat a Kamara felhívására csatolja, amelyeket szintén önálló fegyelmi vétségként értékelt a Fegyelmi Tanács.

Megállapította a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét a postai küldemények átvételével megbízott személy mulasztása miatt is:

Ugyan a teljesítési segéd igénybevétele jogszerű volt, de annak kiválasztásában, ellenőrzésében azonban az ügyvédet mulasztás terheli: a mulasztás huzamos időn keresztül fennállása arra engedett következtetni, hogy az eljárás alá vont legalábbis belenyugodott abba, hogy a postai küldemények hozzá nem érkeznek. Ezzel pedig a jogellenes helyzetet tudomásul vette, tehát szándékos mulasztást követett el.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte, hogy

– az ügyvéd folyamatosan több ügyben felelőtlenül, az ügyvédektől elvárható lelkiismeretes eljárás elemi szabályainak megszegésében megnyilvánuló vétséget követett el.

– egyik esetben sem az ügyvéden múlott, hogy súlyosabb jogkövetkezmények nem következtek be.

– a megbízás írásba-foglalásának és a Kamarai felhívás válaszolatlanul hagyásában megnyilvánuló magatartások gyakoriságát,

– 3 rendbeli mulasztás folytatólagosságát.

Enyhítő körülményként értékelte viszont az ügyvéd eddigi fegyelmi felelősségre vonást nem eredményező munkáját és betegségét.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A panaszos bejelentést tett a Kamaránál, amiatt, hogy az ügyvéd azzal a társasággal szemben, amellyel korábban megbízási jogviszonyban állt, a társaság egyik tagjának képviseletét ellátta.

Az ügyvéd arra hivatkozott, hogy a megbízás elvállalásakor a kizárt tag már nem volt tag a társaságban és az ügyvédnek is megszűnt a tartós megbízása a vállalkozással. Ezt a védekezést a Fegyelmi Tanács nem tudta elfogadni, hiszen az ügyvéd saját kimutatásában is szerepel több olyan eset, ahol volt megbízójával szemben vállalt jogi képviseletet. A fegyelmi tanács nem tudta elfogadni azt a védekezést, mely szerint az esetre nem vonatkozik a hatályos Etikai Szabályzat és az Ügyvédi törvény, hanem a korábbi, elkövetéskori jogszabályokat kellene alkalmazni, amelyben a megbízás elvállalása csak akkor tilalmazott, ha az ügyvédi magatartás sérti a volt ügyfele érdekeit. Ezen magatartásra tekintettel a Fegyelmi Tanács megalapozottnak találta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Etikai Szabályzat 5. 13. c) pontjában rögzített szabályokat és ezért megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta az eljárás alá vont ügyvédet.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megvalósította az ún. “kettős képviselet” szabálysértését, és erre tekintettel az első fokú határozatot helyben hagyta, helyes indokainál fogva.

Az eljárás alá vont ügyvéd keresetet terjesztett elő a határozat ellen, kérvén annak hatályon kívül helyezését és a megrovás fegyelmi büntetés törlését kérte.

A Kamara szerint a fegyelmi ügy az új Üt. és Etikai Szabályzat alapján bírálandó el, mivel az eljárás alá vont ügyvéd magatartását ezek hatálybalépésekor is folytatta.

Fővárosi Bíróság

Az eljárás alá vont ügyvéd keresete az alábbiak szerint alapos.

Az Üt. 37. a) pontja előírja, hogy fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az Etikai Szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi. Rámutat a bíróság arra, hogy a felperessel szemben hozott fegyelmi büntetés indoka az volt, hogy a felperes azzal a társasággal szemben, amelyiknél korábban a társaság képviseletét látta el, elvállalta az egyik tag képviseletét.

Az Üt. 25. § (1) bekezdése értelmében az ügyvéd megbízójával szemben mástól megbízást nem vállalhat el.

Az Ügyvédi Hivatás Etikai Szabályairól és Elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) Szabályzat 5.8. pontja az Üt. 25. § (1) bekezdésével összhangban rendelkezik.

Az Etikai Szabályzat 5.13. c) pontja kimondja, hogy ha az ügyvéd gazdasági társaság egy vagy több ügyét akár eseti, akár tartós megbízás alapján látta el, függetlenül attól, hogy a megbízást részére ki adta, nem járhat el a társaság és a megbízást ténylegesen részére adó vezető tisztségviselő között keletkező jogvitában.

A bíróság megállapítja, hogy a felhívott új jogszabályok alkalmazhatóak az ügyben, hiszen a megbízás nem egy napra szól, hanem folyamatos megbízás.

Az 5.13. pont nem vitásan múlt időt használ, azonban a tilalmat időben nem korlátozza, azaz nem rendelkezik arról, hogy meddig nem járhat el az ügyvéd. Az eljárás alá vont ügyvéd esetében nem áll meg az 5.13. pont egyik feltétele sem, hiszen a megbízást adó személy a megbízás időpontjában nem volt vezető tisztségviselő. Ezek alapján tehát a Kamara részéről kifogásolt ügyvédi magatartás nem tartozik az Etikai Szabályzat 5.13. c) pontja alá, így fegyelmi vétség elkövetését az eljárás alá vont ügyvéd terhére megállapítani nem lehet. Az Etikai Szabályzat 5.8. pontjának és az Üt. 25. § (1) bekezdésének megsértése ugyancsak nem róható a felperes terhére, mivel egyrészt az első fokú fegyelmi határozat nem támasztja alá semmivel, hogy az eljárás alá vont ügyvéd mely ügy vállalását tekinti e szabállyal ellentétesnek, másfelől ezt a hiányosságot nem pótolja a jogerős másodfokú határozat sem. Végül kiemeli a bíróság azt, hogy e rendelkezés a felek közötti jogvitára nem alkalmazható.

A fentiek ismeretében a bíróság megállapította, hogy a felperessel szemben hozott fegyelmi büntetés nélkülözi a megalapozottságot, ezért a bíróság a keresettel megtámadott kamarai határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.

Kettős képviselet II.

Az ügyvéd kölcsönszerződést készített két fél között. A szerződés szerint egy harmadik személy készfizető kezességet vállal az adós tartozásáért. A kölcsönt sem az adós, sem a kezes nem fizette vissza határidőben, így a hitelező pert indított a kölcsön visszafizetése iránt. Az ítélet egy ügyvédet jelöl meg felperesi képviselőnek, azonban a rendelkezésre bocsátott iratokból megállapítható, hogy kezdetben az okiratszerkesztő ügyvéd járt el a felperes képviseletében. A bíróság egy meghatározott napon végzésben kizárta az eljárás alá vont ügyvédet az ügyből, és így a továbbiakban ő nem is látott el jogi képviseletet az ügyben.

A végzés után két évvel az eljárás alá vont ügyvéd engedményesévé vált a hitelező követelésének és ennek alapján végrehajtási eljárást kezdeményezett a készfizető kezes ellen.

Az eljárás alá vont ügyvéd elismerte a kettős képviselet vonatkozásában fennálló fegyelmi felelősségét azzal, hogy álláspontja szerint a panaszos hozzájárulása mentesíti őt a kettős képviseletre vonatkozó tilalom alól.

A Fegyelmi Tanács kétségkívül megállapíthatónak tartotta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy perbeli képviseletet látott el az egyik fél javára olyan jogvitában, mely okirat szerkesztésénél mindkét fél részére végzett ügyvédi tevékenységet, megsértette a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III. 22.) szabályzatának 5.14. pontját. Az Etikai Szabályzat felhívott pontja szerint egyértelmű tilalom érvényesül a képviseletre nézve ez esetben. Nem mentesíti az ügyvédet ezen tilalom alól az sem, ha valamelyik fél felmentést ad esetlegesen a képviseleti tilalom alól.

A fenti indokok alapján a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet egy rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A Kamara Elnökéhez bejelentett panasz alapján az ügyvéd lakás vételi szerződés elkészítésére kapott megbízást.

A panaszos a teljes vételárat átadta az ügyvédnek és ezt nyugtával igazolta.

Az ügyvéd ingatlan adás-vételi szerződést szerkesztett és az aláírt szerződéseket benyújtotta a Földhivatalhoz.

A vevők később tudomást szereztek arról, hogy nem a tulajdonostól vásárolták az ingatlant, így ők sem váltak tulajdonossá.

A fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a megbízásról tényállást nem vett fel és elmulasztotta a letéti szerződés elkészítését, továbbá elmulasztotta figyelmeztetni a vevőket, hogy az eladó tulajdonjoga csak széljegyként szerepel.

A nagy számú széljegy ellenére az ügyvéd nem ellenőrizte a Földhivatalnál személyesen eljárva az ingatlan jogi helyzetét és ezáltal olyan okirat szerkesztésében működött közre, ahol az eladó nem volt tulajdonos.

Az eljárás alá vont ügyvéd megszegte az ÜESZ 7/7. pontjában írt kötelességet, amely szerint a) az okirat szerkesztése előtt 30 napnál nem régebbi, a jogszerző fél, illetve az ügyvéd vagy az ügyvédi iroda által beszerzett hiteles tulajdoni lap meglétéről gondoskodni és azt vagy az arról készített másolatot iratai között megőrizni köteles; b) köteles felhívni a figyelmet azokra a jogi problémákra, melyek esetleg az elintézetlen széljegyekből adódhatnak.

Az eljáró ügyvéd ezen jogszabályi előírásokat figyelmen kívül hagyta.

A fentebb kifejtettek miatt az ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta a Fegyelmi Tanács, melynek végrehajtását felfüggesztette, minthogy eddig az ügyvéddel szemben panasz nem merült fel, több gyermek eltartásáról gondoskodik és az eljárás során felelősségét elismerte.

Letétkezelési szabályok megsértése I.

Az ügyvéd egy ingatlan adásvételi szerződés elkészítésében működött közre. A szerződés egyik pontjában a vevő vállalta, hogy tízmillió forint körüli foglalót helyez el az ügyvédnél letét formájában. A szerződés egy másik pontja rögzíti, hogy a szerződés hatályosulásának feltétele az ingatlanra vonatkozó jogerős bontási és építési engedélyek beszerzése. A felek megállapodtak abban is, hogy amennyiben a szerződés aláírását követő 90 napon belül a vevő a jogerős bontási és építési engedélyt nem kapja kézhez, úgy a felek jogosultak elállni a szerződéstől. Az elállás esetén a foglalóhoz fűződő jogi hatás nem érvényesül.

A panaszos és az ügyvéd között létrejött letéti szerződés tartalmazza, hogy a letétkezelő a letét összegét a jogosult eladó javára az adásvételi szerződés hatósági engedélyekre vonatkozó feltételeinek bekövetkezését követően fizetheti ki a letevő minden megkérdezése nélkül, azaz amikor a letevő az adásvétel tárgyát képező ingatlanokra vonatkozó jogerős bontási és építési engedélyeket kézhez vette. Az adásvételi szerződés az engedély beszerzését a vevő – azaz a letevő – feladatává tette.

A letevő tájékoztatta az ügyvédet, hogy az engedélyek beszerzése nem lehetséges 90 napon belül, rajtuk kívülálló okok miatt, ezért kérte a szerződés módosítását további 60 nappal. Az eljárás alá vont ügyvéd a módosítást időelőttinek tartotta.

A 90 nap eredménytelen eltelte után a letevő vevő elállt a szerződéstől és kérte a letét visszautalását. A szerződő felek között ezt követően vita támadt, abban a kérdésben, hogy milyen okból nem sikerült az engedélyeket beszerezni. Az ügyvéd arra az álláspontra jutott, hogy a letevőnek felróható okból hiúsult meg a szerződés, ezért átutalta a letét összegét az eladóknak.

A Magyar Ügyvédi Kamara 4/1999. (III. 1.) Szabályzata az ügyvédek letét- és pénzkezeléséről úgy rendelkezik, hogy az ügyleti letétként átvett pénzt az ügyvéd az átvételkor megállapított célra a letéti szerződésben részletesen rögzített feltételek szerint köteles a jogosultnak kifizetni. Amennyiben a letét kiadásának esedékessé válásakor az időközben bekövetkezett változások miatt a jogosult személye egyértelműen nem állapítható meg, a letét bírói letétbe helyezhető.

Az ügyvédnek nem volt lehetősége eldönteni az ügy érdemét és foglalónak minősíteni a letétet. A letét átutalásának napján érkezett a letevő jogi képviselőjének a levele, amelyben kéri a bírói letétbe helyezést. Ekkor az ügyvéd még intézkedhetett volna a letéti számlát vezető banknál.

Nem fogadta el a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd védekezését, miszerint kifejezetten ellenezték a felek a bírói letétbe helyezést. Nem az ő feladata eldönteni a felek közötti vitát és saját értelmezése alapján megállapítani, hogy kinek szolgáltatja ki a letétet.

A határozat indoklása kiemeli, hogy rendkívül fontos kari érdek fűződik a letétek kezeléséhez. A Magyar Ügyvédi Kamara kiemelt fontosságot tulajdonít a letétekre vonatkozó előírások betartásának.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy az általa kezelt letétet a letéti megállapodásban foglaltakkal ellentétben átutalta az eladók részére, egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg, megsértve a 4/1999. (III. 1.) MÜK. Szabályzat 4.1. pontját.

Enyhítő körülményként vette figyelembe a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek még nem volt fegyelmi ügye, rendkívül gondosan segítette a Tanács munkáját az iratok rendezésével és teljes körű iratcsatolással. Súlyosító körülményként értékelte a Tanács a cselekmény tárgyi súlyát, az általános kari érdeket és azt, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a letétekkel kapcsolatos fegyelmi ügyek, amely a letét intézményébe vetett bizalmat rendíti meg.

A Fegyelmi Tanács a fenti indokok alapján az eljárás alá vont ügyvédet egyrendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt pénzbüntetés fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést nyújtott be.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Fegyelmi fellebbviteli Tanács maradéktalanul egyetértett az I. fokon eljárt Fegyelmi Tanács álláspontjával és az I. fokú Fegyelmi Tanács határozatát helyes indokainál fogva helybenhagyta.

Letétkezelési szabályok megsértése II.

Az ügyvéd ellen panaszt tett az általa megbízott igazságügyi szakértő.

Egy épület megvásárlásakor a vevő műszaki szakértői vélemény beszerzését kívánta, azzal, hogy ennek költségeit vállalja. A szakértői feladattal kapcsolatos teendőkkel megbíztak egy Kft-t, amelynek képviseletét az ügyvéd látta el. Az ügyvéd tett javaslatot a panaszos személyére. A szakértői díj az eljárás alá vont ügyvéd irodájában került átadásra 100.000. forint összegben, amely eseménynél egy másik ügyvéd is jelen volt. Az eljárás alá vont ügyvéd azonban a letéti szerződés készítése nélkül átvett pénzt a szakértőnek nem fizette ki.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy a hivatás etikai szabályainak 3/2. pontja többek között kimondja, hogy az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

A ÜESZ 14/1. pontja rendelkezése szerint az ügyvéd kamarai szervek szabályzatait, irányelveit, határozatait tevékenysége folytatásánál köteles betartani. A letéti szabályzat 1.1.1. pontja szerint ügyvédi letétnek minősül az ügyvéd részére meghatározott rendeltetéssel írásbeli megállapodás alapján átadott pénz vagy letétbe helyezhető érték. Ugyanezen szabályzat 1.1.3. pontja meghatározza az ügyvédi letét, 1.1.4. pontja a teljesítési letét fogalmát, írásbeli szerződéshez kötve az ügyvédi letétre vonatkozó megállapodást; végül e szabályzat 4.1. pontja kimondja, hogy az ügyleti letétként átvett pénzt az ügyvéd az átvételkor megállapított célra, a letéti szerződésben részletesen rögzített feltételek szerint köteles a letéti szerződésben meghatározott jogosultnak kifizetni.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy letéti szerződés készítése nélkül vett át teljesítési letétet, továbbá az átvett letétet a jogosultnak nem fizette ki, a fent felhívott rendelkezéseket szándékosan és folytatólagosan sértette meg.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményt nem talált, súlyosító körülményként vette azonban figyelembe a többszörös szabályszegést, továbbá azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartása bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedik. Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács a hasonló ügyvédi magatartások elszaporodottságát, valamint azt, hogy a letéti jogosulthoz való továbbításnak hiánya alkalmas az ügyvédi hivatás letétkezelési jogával felruházott gyakorlóiba vetett bizalom megingatására.

A Fegyelmi Tanács a fenti indokok alapján az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Letétkezelési szabályok megsértése III.

Az ügyvéd ellen letétkezelési tevékenységének kifogásolása miatt érkezett panasz a kamarához.

Egy külföldi vállalat ÁFA visszaigénylése kapcsán egy a külföldi vállalat által megbízott cég, amely maga nem jogosult letétkezelésre, átutalt közel 34.000.000. forintot az Ügyvédi Irodának ügyvédi letét céljára. Erről a megbízásról letéti szerződés készült. A szerződés számos hiányosság mellett az összegről, mint őrzési letétről rendelkezik azzal, hogy a letéteményes azt bankszámlán köteles elhelyezni.

A panaszos – egy ügyvédi iroda – levelet intézett az ügyvédhez a kezelt letét átutalása iránt és egyben tájékoztatta, hogy a külföldi vállalat megszűnt és az általa adott meghatalmazás a megbízó részére is megszűnt. A felhívásban a panaszos a letett összeggel és kamataival való elszámolást igényelte.

Az ügyvéd válaszlevelében többek között arra hivatkozik, hogy a panaszos által eljuttatott iratok alapján további igazolásra van szükség.

A Fegyelmi Tanács előtt az eljárás alá vont ügyvéd úgy nyilatkozott, hogy a felelős őrzési kötelezettségének eleget kívánt tenni, így az összeget több bankban betétkönyvekben helyezte el, melyeket saját lakásának páncélszekrényében őrzött. Az eljárás alá vont ügyvéd vállalta, hogy a következő tárgyaláson igazolja a letét elhelyezésének időpontját, további sorsának dokumentálását és a letéti összeg meglétét. A következő tárgyaláson azonban az eljárás alá vont ügyvéd nem jelent meg és távolmaradását nem mentette ki.

Az Üt. 3. § (2) bekezdése kimondja, hogy az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia. A ÜESZ fenti rendelkezésekkel azonos 3.2. pontja mellett a 6.9. pont kimondja, hogy az ügyvédnek eljárása során a megbízás keretein belül kell eljárnia, ettől csak kivételes esetekben, és csak akkor térhet el, ha a megbízóval való előzetes megbeszélésre nem volt lehetősége és a túllépés azt ügyfél érdekében történt. Erről az ügyfelet haladéktalanul tájékoztatni kell.

A ÜESZ 12.3. pontja kimondja, hogy az ügyvéd különösen kerülje el, hogy indokolatlan késedelemmel, tájékoztatás elmulasztásával, személyes kapcsolattartás mellőzésével, vagy más hasonló magatartás tanúsításával a megbízónak az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalma megrendüljön.

A LSZ 5.1. pontja rendelkezik arról, hogy az őrzési letétként átvett pénzt az ügyvéd az átvételkor írásban megállapított feltételek szerint és időben a letevő részére köteles teljesíteni, míg az 5.3. pont kimondja, hogy a letevő a letéti határidő lejártát megelőzően is jogosult a letét kiadását követelni. Az ügyvédi letétnek minősül az ügyvéd részére az ügyvédi megbízáshoz kapcsolódóan, meghatározott rendeltetéssel, írásbeli megállapodás alapján átadott pénz. (LSZ 1.1.1. pont)

Az ügyvéd üzletszerűen letétőrzéssel nem foglalkozhat, letétet csak ügyvédi tevékenysége során vállalt megbízásához kapcsolódóan és azzal összefüggésben őrizhet (LSZ 1.1.5. pont). Amennyiben a letevő vagy a jogosult kéri, a letétet letéti bankszámláján kell őrizni (LSZ 2.4. pont)

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy az LSZ előírásának megszegésével fogadott el, majd kezelt letétként átvett összeget, vétett a letétkezelés szabályai ellen. Ügyvéd csak járulékos jelleggel kezelhet letétet, jelen esetben azonban a letétkezelés semmilyen önálló ügyvédi megbízáshoz nem kapcsolódott. Megsértette az eljárás alá vont ügyvéd a letétkezelés szabályait azzal is, hogy az ügyvédi letéti számlára helyezésről szóló letéti szerződésben foglaltak megszegésével a letétet felvette és azzal sajátjaként rendelkezett: ez önmagában fegyelmi vétség attól függetlenül, hogy a letét összege egyébként megvan-e vagy sem.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte a jogellenes magatartás huzamos időn keresztül történt tanúsítását, a letét igen jelentős összegét, a letéti szabályzat többszörös megszegésében megtestesülő ügyvédi magatartást, valamint a fegyelmi vétséget megvalósító magatartásnak az ügyvédi kar iránti bizalom megrendülésére alapot teremtő jellegét. Súlyosító körülményként kellett értékelni a hivatással visszaélésnek országhatáron túlterjeszkedő jellegét, hiszen az ilyen ügyvédi magatartás a külföldi személyeknek a magyar ügyvédségbe vetett bizalma megrendülését válthatja ki.

Rámutat a Fegyelmi Tanács arra, hogy ha az eljárás alá vont ügyvéd számára a letéttel kapcsolatosan bárminemű kétség merül vagy merült volna fel, a letét összegének bírói letétbe helyezésével minden további felelősség alól mentesült volna és eljárása mindvégig törvényes maradt volna.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet – egy rendbeli folytatólagosan megvalósított – szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt kamarából való kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A másodfokú Fegyelmi Tanács a tényállást az első fokú határozattal egyező módon állapította meg és lényegében azonos jogi következtetésre jutott. A fentieken túlmenően megjegyzi, hogy az őrzési letét szabályait a letéti szabályzat 5. pontja tartalmazza. Az 5.1. pont szerint meg kell határozni a letéti szerződésben azokat a feltételeket és időt, amikor a letéteményes a letétet köteles kifizetni. A letéti szerződés ilyet nem tartalmazott. Az ügyvéd ezen felül letéti számlán köteles őrizni a letétet. Az eljárás alá vont ügyvéd ezen szabályok ellen súlyosan vétett, amikor a letett összeget saját bankszámláján helyezte el.

A másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az ilyen jellegű magatartás ellentétes az ügyvédség alapvető szabályaival, önmagában a letett összeg saját számlán történő elhelyezése is a legsúlyosabb fegyelmi vétséget valósítja meg. Ez különösen igaz, amikor az ilyen jellegű cselekmények a kamara tagjai körében elszaporodtak.

A fellebbezésében az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi titoktartásra hivatkozott, azonban a másodfokú Fegyelmi Tanács ezzel nem értett egyet. A titok megőrzésének garanciája az, hogy a fegyelmi eljárásban résztvevők szintén ügyvédek, akiket az eljárás során tudomásukra jutott, ügyvédi titkok körébe eső tények tekintetében szintén titoktartási kötelezettség terhel.

A fentiekre tekintettel a másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú Fegyelmi Tanács határozatát helyben hagyta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd keresetet nyújtott be a jogerős határozat ellen.

Fővárosi Bíróság

Mivel az eljárás alá vont ügyvéd, mint felperes az első tárgyaláson nem jelent meg szabályszerű idézés ellenére és távolmaradását nem mentette ki, továbbá nem kérte annak távollétében történő megtartását, ezért a bíróság az eljárást végzésével megszüntette.

Letétkezelési szabályok megsértése IV.

Az eljáró ügyvéd lakásingatlan adásvételi szerződést szerkesztett, amelyben a panaszos eladóként szerepelt. A szerződést az eljáró ügyvéd a Földhivatalhoz nem nyújtotta be. A vételárfizetés szerződésben rögzített határidejéről utóbb kiderült, hogy annak megjelölése – a szerződés kipontozott részében – a szerződő feleknél lévő példányokon eltérő, ezért a felek az ügyvéd közreműködésével egy újabb, az előzőhöz hasonló tartalmú szerződést kötöttek. A szerződéskötés helye a panaszos saját ügyvédjének az irodája volt, mert az ügyvéd költözésre hivatkozással saját irodahiányról számolt be. Ebben a szerződésben a panaszos ismételten foglalóként nyugtázta az átvett félmillió vételárrészt. További egy millió forint átadásra és 2,5 millió forint pedig letétbe helyezésre került az okiratszerkesztő ügyvédnél, amelyből 1.200.000 forint a vétel tárgyát képező ingatlan terhelő jelzálogjog törlésére került felhasználásra, oly módon, hogy az eladó által megjelölt bankszámlára a letétkezelő ügyvéd köteles átutalni a jelzálog törléséhez szükséges összeget, míg a maradék összeg a jelzálog törlésének igazolásakor kerül kifizetésre.

Az ügyvéd az átutalt 2,5 millió forintból 1,9 milliót még aznap 600.000 forintot pedig másnap vett fel.

A szerződéskötést követő napon panaszos és az ügyvéd megállapodott abban, hogy a tehermentesítéshez szükséges összeget befizeti az OTP fiókban. Az ügyvéd azonban pénz nélkül jelent meg, de az ügymenet gyorsítására hivatkozással meghatalmazást kért a panaszostól arra, hogy jogi képviselőként maga intézhesse el a tehermentesítést. Két nappal későbbi időpontra az ügyvéd megbeszélte az eladóval a találkozót azzal, hogy kifizeti a tehermentesítést követően a fennmaradó összeget. Ezt a délelőttre megbeszélt találkozót délutánra kívánta áttenni édesapja halálára hivatkozva. Erre a találkozóra 500.000 forintot vitt magával, amit át is adott és egyben későbbre ígérte a letét átadását. Mivel azonban erre a későbbi találkozóra nem ment el, a panaszos felhívta az ügyvédjét, aki közölte, hogy az ügyvéd aznap járt nála és elmondta, hogy “aznap ellopták tőle a metrón a pénzt”.

A Fegyelmi Tanács a fenti tényállás alapján az alábbiakat állapította meg. Az Üt. 23. § (2) bekezdése az ügyvédi megbízás írásba foglalásának kötelezettségéről rendelkezik, mely alól csupán a tanácsadás képez kivételt. Az eljárás alá vont ügyvéd a szerződés szerkesztésére és a Földhivatali eljárásra, majd a tehermentesítést célzó tevékenységére vonatkozóan kiegészült ügyvédi megbízás írásba foglalásának elmulasztásával a fenti rendelkezést sértette meg.

Az Üt. 30. § (2) bekezdése értelmében készpénz letétként átvételét az ügyvéd írásban, letéti szerződésben köteles rögzíteni. Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a mulasztásban megnyilvánuló magatartásával, hogy letéti szerződést nem készített, a fenti törvényi előírást szegte meg. A LSZ. 4.1. pontja szerint “Az ügyvédi letétként átvett pénzt az ügyvéd az átvételkor megállapított célra, a letéti szerződésben részletesen rögzített feltételek szerint köteles a letéti szerződésben meghatározott jogosultnak kifizetni. Az ügyleti letét csak a letéti szerződésben megjelölt jogosult részére fizethető ki. Amennyiben a letét kiadásának esedékessé válásakor az időközben bekövetkezett változások miatt a jogosult személye egyértelműen nem állapítható meg, a letét bírói letétbe helyezhető.”

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a bankszámláján elhelyezett letétet nyomban és kellő ok nélkül felvette, azt több napig magánál tartotta, majd az általa szerkesztett szerződés feltételétől eltérően az elveszett és saját erőből pótolt letétet a jogosultnak történő kifizetés vagy bírói letétbehelyezés helyett a letevőnek fizette vissza, a fenti rendelkezéseket – bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítani látszó módon – megszegte.

A ÜESZ 10.1. pontja akként rendelkezik, hogy az ügyvéd köteles az ügyvédi tevékenység folyamatos gyakorlására alkalmas irodahelyiséget fenntartani. A ÜESZ 10.2. pontja akként rendelkezik, hogy az ügyvéd az ügyfelek folyamatos fogadását ügyvédi irodájában végezheti.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy hónapokig nem rendelkezett irodával, jelen ügyben ügyfeleivel nyilvános vendéglátó helyeken, ügyfele munkahelyén, másik ügyvédi irodában tartotta ügyfelével a személyes kapcsolatot, a ÜESZ fenti rendelkezéseit szegte meg.

A ÜESZ 14.2. pontja értelmében fegyelmi vizsgálati ügyben az ügyvéd a Kamra felhívására köteles az ügy iratait becsatolni. Az eljárás alá vont ügyvéd az iratcsatolási kötelezettség elmulasztásával ezt a rendelkezést szegte meg.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd többszöri szabályszegését. Súlyosító körülményként kellett értékelni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd törvényi szintű előírásokat szegett meg, amelyek esetében azok ismeretének hiánya vagy e szabályokban való járatlanságnak még csak a gondolata sem vethető fel.

Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédnek a letétkezelés terén megvalósított durván szabályszegő magatartását: a fegyelmi gyakorlat már többször rámutatott arra, hogy az ügyleti letétkezelés a jogalkotó részéről olyan fokú bizalmat testesít meg az ügyvédi kar tagjai iránt, amely bizalommal visszaélés veszélyezteti a letétkezelésnek az ügyvédséget illető jogosítványát, egyben a szabályszegő magatartás az egész ügyvédi kar iránti általános bizalom megingatására alkalmas; az ilyen magatartással szemben a leghatározottabban kell a kamara fegyelmi hatóságának fellépnie.

Az az ügyvéd, aki a letétkezeléssel kapcsolatos szabályokat megszegi, nem csak a jogkeresők bizalmával él vissza, de a kar tagjai jelentős részének egzisztenciális érdekét szolgáló letétkezelői monopólium fennállását veszélyezteti.
Az ügyvédi megbízás, a letéti szerződés írásba foglalásának hiánya elemi hivatásrendi szabályszegés, mely magatartás a jogszerű ügyvédi tevékenység iránti érdektelenséget, azok semmibe vételét tükrözik.

Az ügyvédre bízott pénzzel sajátjaként rendelkezés jogsértő voltát nem érinti a rendelkezés alá vont pénz utólagos megtérítése sem. Az eljárás alá vont ügyvéd, aki a letét számláról történő felvételével maga idézte elő a kialakult helyzetet, ennek rendezése során is felelőtlenül és szakmailag súlyosan kifogásolható módon járt el, amikor a szerződő felek azonnali értesítése és az igazság feltárása helyett – az eladó számára – elérhetetlenné vált, majd a letevőnek fizette vissza a letétet, meg sem kísérelve a szerződő felek között kialakult helyzet rendezését.

Az eljárás alá vont ügyvéd több hónapon át iroda hiányában folytatott ügyvédi ténykedése a hivatás gyakorlóinak lejáratására alkalmas, a kar tagjait sértő olyan magatartás, amellyel szemben az eljárás alá vont ügyvéd teljes közömbösséget, ezzel elfogadhatatlan magatartást tanúsított.

Az eljárás alá vont ügyvéd javára értékelhető enyhítő körülmények, mint az elvesztett letét önerőből pótlása, a ténybeli elismerés és a családos állapot, alkalmatlanok voltak mérsékelni az eljárás alá vont ügyvéddel szemben szükségesnek tartott joghátrányt. A letét megtérítésének az eljárás alá vont ügyvéd javára értékelhetőségét súlyosan lerontotta annak célszerűtlen, okszerűtlen és jogellenes kifizetése a letevő javára.

A fentiekre tekintettel az eljárás alá vont ügyvédet három rendbeli – részben folytatólagosan megvalósított – vétkes, éspedig szándékos kötelezettségszegéssel megvalósított fegyelmi vétség miatt a Fegyelmi Tanács kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Letétkezelési szabályok megsértése V.

Az ügyvédnél a panaszos 2.600.000 Ft-ot helyezett el letétként, amely összeget az ügyvéd nem fizetett vissza. A vizsgálat során derült ki, hogy a letéti szerződés valójában egy kölcsönszerződés tartalmi elemeinek felel meg. Az ügyvéd sem az eredeti, sem a módosított teljesítési határidőben a nála elhelyezett összeget nem fizette vissza. A vizsgálati eljárásban iratokat és jelentést nem csatolt. A kitűzött tárgyaláson nem jelent meg, idézése “nem kereste” jelzéssel érkezett vissza.

A fegyelmi eljárás során bizonyosodott be, hogy bár ügyvédként vette át a panaszostól az eljárás alá vont ügyvéd a fenti összeget, azonban az okirat nem jelölt meg semmi olyan alapügyet, amely a letétbehelyezést indokolta volna Az ügyvéd letétet az Üt. 5. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kizárólag az ügyvédi tevékenységének ellátásával összefüggésben, az Üt. 30. §-ban foglaltaknak megfelelően kezelhet. Ezen felül az okirat jogellenesen felhatalmazta az ügyvédet, hogy ugyan a letevővel egyetértésben, de rendelkezzen a letét felett. Ez szintén arra bizonyíték, hogy valójában kölcsön felvételéről van szó.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fenti magatartásával súlyosan megsértette az ÜESZ 3/2. pontját, 5/15. pontját, és a letét kezelésére vonatkozó 4/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzatot, mivel a letét összegével sajátjaként rendelkezett.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabásakor figyelemmel volt arra, hogy a vétség alkalmasa karba vetett bizalom megingatására. Nem megengedhető, hogy ügyvédi minőségét feltüntetve valójában magánszemélyként az ügyfelétől kölcsönt vegyen fel, ráadásul azt nem is fizeti vissza.

Súlyosbító körülmény, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellen több fegyelmi eljárás is folyamatban volt, melyek között a jelen esethez hasonló tárgyú cselekmény is szerepelt.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Letétkezelési szabályok megsértése VI.

A panaszos azt sérelmezte, hogy az ügyvédnél letétet helyezett el, amelyet az ügyvéd a megbízás szerinti célra nem használt fel, de azt vissza sem fizette, ráadásul számára az ügyvéd elérhetetlenné vált.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével ún. hármas lakáscsere szerződés megkötésére került sor. A szerződésben foglaltaktól eltérően jött létre a letéti szerződés azzal a feltétellel, hogy a letétbe helyezett összeg egy része a cseretársnak járt, míg a másik része a cserelakás tehermentesítését célozta. A tehermentesítés az ügyvéd feladata volt. A panaszos később tudta meg, hogy az általa megszerzett ingatlan tehermentesítése nem történt meg. A panasz folytán indult eljárásban az ügyvéd az iratokat a kamarának a felhívás ellenére nem küldte meg, védekezést nem terjesztett elő.

A MÜK 4/1999. (III. 1.) Szabályzatának 4.1. pontja kimondja: “Az ügyleti letétként átvett pénzt az ügyvéd köteles a letéti szerződésben meghatározott jogosultnak kifizetni.”

Az Ügyvédi Hivatás Etikai Szabályainak 3.3. pontja kimondja: az ügyvéd “a rábízott ügyet” lássa el. A 3.4. pontja kimondja: “Tilos minden olyan ténykedés, amely ellentétes a megbízó jogos érdekével.”

Az eljárás alá vont ügyvéd:

Azzal a magatartásával, hogy a nála elhelyezett letétet nem a meghatározott célra használta fel, megsértette a fent idézett jogszabályhelyeket. A letét visszafizetésének elmulasztásával az eljárás alá vont ügyvéd bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítani látszó magatartást is tanúsított.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabásakor figyelemmel volt arra, hogy a vétség alkalmas az ügyvédi hivatásba vetett közbizalom megingatására, és sérti az ügyvédség általános érdekeit.

A Fegyelmi Tanács megjegyzi, hogy a Fegyelmi Tanács az ügyvédi tevékenység gyakorlása alóli felfüggesztés rendelkezéseit mellőzte, mert az eljárás alá vont ügyvéd az elkövetéskor igen, de az elbíráláskor – igazgatási úton történ törlés miatt – már nem volt tagja a kamarának, így az ügyvédi tevékenység jogszerű gyakorlásának lehetősége fogalmilag kizárt. Súlyosbító körülmény, hogy az ügyvéd passzívan állt a fegyelmi eljáráshoz, védekezést nem terjesztett elő.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A panaszosok felkerestek egy könyvelő irodát, amelynek az ügyvezetője útján megbízást adtak betéti társaság megalapításával kapcsolatos feladatok ellátására. Az ügyvezető a vállalást akként teljesítette, hogy elkészítette a Bt. társasági szerződését, amelyet az ügyvéddel ellenjegyeztetett. A panaszosok a már ellenjegyzett okiratot úgy írták alá, hogy az ügyvéd nem volt jelen. Az ügyvéd a panaszosokkal később sem találkozott. A cégbíróság hiánypótlásra szólította fel az ellenjegyző ügyvédet. Az ügyvéd a hiánypótlásról ugyan tájékoztatta az ügyvezetőt, azonban a későbbiekben a cégbírósági eljárás alakulását nem kísérte figyelemmel.

Az ügyvéd egy évre bérbe vette a fenti könyvelő irodát ügyvédi alirodája számára. Ehhez a bérleményhez az ügyvezetőnek kulcsa volt, és átvehette az ide érkező postai küldeményeket is. E küldeményekről így az ügyvéd nem minden esetben szerzett tudomást. Így utólag tudta meg azt is, hogy a fenti ügyben a hiánypótlás teljesítésének elmulasztása miatt a cégbíróság elutasította a bejegyzési kérelmet, sőt ez a végzés jogerőre is emelkedett. Az ügyvéd ezt követően hiába szerkesztett “méltányossági kérelmeket”, ezek is elutasításra kerültek. A vizsgálati eljárásban az ügyvéd az ügy iratait csak részben csatolta.

A fegyelmi főmegbízott szerint az ügyvéd fegyelmi felelőssége megállapítható, mert

– a megbízási szerződést nem foglalta írásba (Üt. 23. § (2) bek.),
– olyan okiratot ellenjegyzett, amelyet nem ő készített, és nem előtte írták alá (Üt. 27. § (1) és (3) bek.),
– az ügyfeleit a bejegyzés iránti kérelem elutasításáról nem tájékoztatta (ÜESZ 12/3. pont),
– felhívásra az iratokat csak részben küldte meg (ÜESZ 14/2. pont),
– ügyvédi titkot sértett (ÜESZ 4/1.),
– az ügyvédi működés feltételeit nem biztosította (ÜESZ 10/4. pont).

Az eljárás alá vont ügyvéd az eljárás folyamán védekezést terjesztett elő, amely a Fegyelmi Tanács megállapítása szerint “az ügyvédség számára elfogadhatatlan gondolatvilágot tükröz, amellyel kirívó felelőtlenség és nemtörődömség párosul”.

A Fegyelmi Tanács az üggyel kapcsolatosan tanúsított ügyvédi magatartást 1 rb. folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétségnek értékelte, míg önálló szándékos vétségnek minősítette az iratküldési kötelezettség részbeni elmulasztását.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig az ügyvédi hivatás gyakorlása alól felfüggesztette.

Egy helyi rendőrkapitányság tett bejelentést. A büntetőügy gyanúsítottja kihallgatásakor azt nyilatkozta, hogy az ügyvédnek ő nem adott meghatalmazást. Az ügyvéd úgy nyilatkozott, hogy ő korábban egy személyt megkért a meghatalmazás aláírattatására és ebből a célból az ügyvédi irodája portáján hagyta a meghatalmazást. Nem sokkal később egy megfelelő névvel aláírt meghatalmazást kapott vissza.

Az ügyvéd a számára elküldött iratokat meghatalmazásként fogta fel és elismerte a felelősségét abban a tekintetben, hogy nem saját maga előtt íratta alá a meghatalmazást és hogy nem foglalta írásba a védői megbízást.

A Fegyelmi Tanács az alábbiakat állapította meg.

Az ügyvédekről szóló 1998. XI. tv. 23. § (2) bekezdése kimondja, hogy “a megbízást – a tanácsadás esetét kivéve – írásba kell foglalni”. Az Ügyvédi Hivatás Magatartási Szabályainak 4. pontja kimondja, hogy ” az ügyvédnek az általa elvállalt ügyben elmélyült jogi tudással és felkészültséggel kell rendelkeznie. A hatályban lévő törvényeket és a bíróságok iránymutató gyakorlatát ismernie kell.” [ÜESZ 3.2., 3.3.] Kétségtelen, hogy az eljárásbeli cselekvőség időpontjában kifejezett jogszabályi rendelkezés nem volt arra nézve, hogy az ügyvédi meghatalmazást a meghatalmazó ügyvéd előtt kell aláírni. A meghatalmazás mint jognyilatkozat azonban csak teljes bizonyító erővel rendelkezése esetén alkalmas joghatás kiváltására. Ügyvédi meghatalmazás esetében nincsen szükség tanúk alkalmazására. A megbízó fél és a meghatalmazott ügyvéd által aláírt ügyvédi meghatalmazás – abból ki nem tűnő korlátozás hiánya esetén – az ügyvédi törvény szerinti korlátlan képviseleti jogosultságot jelent. Több évtizedes gyakorlaton alapul tehát az ügyvédi meghatalmazásnak a nem saját kezűleg írt jognyilatkozatokkal azonos bizonyító ereje. Tanúkra nincsen szükség ilyen esetekben. Ennek szabályozása a jelenleg hatályos Üt. megalkotásáig hiányzott, ám a hosszú bírói gyakorlattal rendelkező eljárás alá vont ügyvédnek azonban tudnia kellett volna ezen szabályokat.

Az eljárás alá vont ügyvéd:
azzal a magatartásával, hogy megbízását nem rögzítette írásban, megsértette az Üt. 23. § (2) bekezdését
azzal a magatartásával, hogy nem saját maga előtt aláírt meghatalmazást csatolt a hatósághoz, megsértette az ÜHMSZ 4. pontját [ÜESZ 6.5.].
A fenti magatartások egymástól elkülönülnek, – így kétrendbeli szabálysértés történt – és szándékosak.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a meghatalmazás felhasználása során jóhiszeműen járt el és igyekezett mindent megtenni a megbízója érdekében. Enyhítő körülmény továbbá a beismerés is.

A Fegyelmi Tanácsnak az nem áll hatáskörében, hogy eldöntse az aláírás valódiságát.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az anya lánya ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló pert kezdeményezett. Később az ügyvéd okiratot szerkesztett, amelyben a felek felbontották az öröklési szerződést. Ez tartalmazza, hogy “a szerződő felek megbízzák az okiratot készítő ügyvédet, hogy a per lezárása érdekében a bíróságon és a pártfogó ügyvédnél eljárjon.” A per, szünetelés illetve több tárgyalás után, végül ítélettel zárult – időközben az ügyvédet felhívták meghatalmazásának csatolására is -, amelyben az ügyvéd, mint alperesi jogi képviselő szerepel. Az alperes jelezte, hogy az eljáró ügyvédnek a per vitelére nem adott meghatalmazást. A fellebbezésében álképviseletre hivatkozván kérte az ítélet hatályon kívül helyezését.

Az ügyvéd a fentebbiekben ismertetett okirati megállapítást értékelte úgy, mint meghatalmazást, ráadásul véleménye szerint az is őt igazolja, hogy a perbíróság több tárgyaláson nem kifogásolta a meghatalmazás hiányát. Továbbá az alperes több igazoló okiratot is eljuttatott hozzá, amelyet ő be is csatolt a bírósághoz.

A Fegyelmi Tanács az alábbiakat állapította meg.

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. 23. § (2) bekezdése kimondja, hogy “a megbízást – a tanácsadás esetét kivéve – írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.” Az Ügyvédi Hivatás Magatartási Szabályainak 4. pontja – többek között – kimondja, hogy “az ügyvédnek, az általa elvállalt ügyben elmélyült jogi tudással és felkészültséggel kell rendelkeznie.” [ÜESZ 3.3.] A 35. pont arról rendelkezik, hogy “ha az ügyvéd a szerződéskötés során ellentétes jogállású felek részére együttesen fejtett ki okirat-szerkesztési tevékenységet, az ilyen szerződésből keletkező jogvitákban nem láthatja el egyik fél képviseletét sem.? [ÜESZ 5.14.]. A 65. pont alapján “az ügyvéd, ha az ellenérdekű félnek jogi képviselője van, csak általa lépjen kapcsolatba az ellenérdekű féllel.” [ÜESZ 12.4.]

Az eljárás alá vont ügyvéd
azzal a magatartásával, hogy megbízását nem rögzítette írásban, megsértette az Üt. 23. § (2)-ét
azzal a magatartásával, hogy a Pp. Rendelkezéseinek, majd jegyzőkönyvi nyilatkozatának és a bírósági felhívásnak figyelmen kívül hagyásával meghatalmazását nem csatolta, megsértette az ÜHMSZ 4. pontjában [ÜESZ 3.3.] előírt kötelezettségét azzal a magatartásával, hogy az általa szerkesztett szerződés alanyainak egyikét a szerződéses jogviszony miatt indult perben képviselte a szerződés másik alanyával szemben, megsértette az ÜHMSZ 35. pontjában [ÜESZ 5.14.] írt tilalmat.

Valamennyi szabály megszegése szándékos volt, mert a megszegett szabályokban foglalt előírások az ügyvédi hivatás alapvető és ismert normái.

Mivel a Kamara által kiküldött felszólításra küldendő iratok nem is léteztek, ezért az iratcsatolási kötelezettség megszegését nem állapította meg a Kamara.

Súlyosító körülmény volt a folytatólagosság és a több magatartási szabály megsértése. Enyhítő körülmény volt, hogy a bíróság a meghatalmazás hiánya ellenére “elfogadott? jogi képviselőként kezelte. Enyhítő körülmény volt továbbá, hogy az eljárás alá vont ügyvéd elismerte felelősségét.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd kölcsönszerződést szerkesztett, amelyben a későbbi panaszos mint hitelező szerepelt. A kölcsön fedezetére egy olyan üzlethelységet jelöltek meg amelynek tulajdoni lapját a panaszos nem látta. Később tudomására jutott, hogy az adós üzlethelységet eladta, így a kölcsön fedezet nélkül maradt. A felek kísérlete, hogy újabb ingatlan fedezet biztosítsanak, eredménytelen maradt. Miután pedig a kölcsön visszafizetése meghiúsult az eljárás alá vont ügyvéd közreműködött az adós, és egyben ügyfele elleni feljelentés megtételében. Később az ügyvéd kezdeményezésére a kölcsön egy része megfizetésre került a panaszos részére.

Az eljárás alá vont ügyvéd által tett észrevételek szerint folyamatosan több ügyből álló megbízást teljesített a későbbi panaszos édesapja részére, ezért nem foglalta írásba az ügyvédi megbízási szerződést e konkrét ügyben. Védekezésében előadta továbbá, hogy a megbízói körhöz nem tartozott azon személy, aki ellen valóban feljelentést terjesztett elő, és ez a körülmény magyarázza azt a tényt is, hogy a hitelezői érdek biztosítása nem történt meg az általa szerkesztett okiratban.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint azonban az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy:

a megbízás tárgyában ügyvédi tényvázlatot nem vett fel, illetve a megbízást valamennyi ügyfelével nem foglalta írásba, megszegte az Üt. 23.§ (2) bekezdését továbbá:

álláspontja ellenére az ügyfélnek minősülő személlyel szemben feljelentést tett és közvetlenül is közreműködött a büntetőeljárásban, vétett az Üt. 25.§ (2) bekezdése ellen, valamint: olyan tartalmú okiratokat szerkesztett, amelyek alkalmasak voltak a hitelezői érdek csorbítására megsértette az ÜHMSZ 4. pontjában [ÜESZ 3.2., 3.3.] foglaltakat.

Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd idős személy, aki kevés ügyvédi gyakorlattal rendelkezik, ugyanakkor az általa okozott kár elhárításában közreműködött, valamint az eddigi tevékenysége ellen nem merült föl kifogás, valamint ezen üggyel való nyilvánvaló összefüggésben lemondott a kamarai tagságáról.

A Fegyelmi Tanács a fentiekre tekintettel az eljárás alá vont ügyvédet végrehajtásában három évre felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Megbízás kereteinek túllépése I.

Az ügyvéd megbízást kapott, hogy kölcsöntartozás meg nem fizetése miatt pert indítson és a megbízóját a perben képviselje. Erről írásbeli megbízást nem vett fel. Az ügyvéd két tárgyaláson nem jelent meg, így a pert a bíróság szüneteltette. A panaszos – aki a megbízója volt – ellen büntetőeljárás indult, amelyben a panaszost két másik ügyvéd képviselte. A panaszos az ellene indult büntetőeljárásról az eljárás ügyvédet nem tájékoztatta és az abban való közreműködésre nem adott megbízást, ennek ellenére az ügyvéd a számára adott általános meghatalmazást felhasználva az egyik budapesti bíróságon a panaszos ellen folyamatban lévő büntető eljárás iratait megtekintette, abból jegyzeteket készített. Ezzel a cselekedetével még a bíróságot is tévedésbe ejtette, mivel a bíróság számára kézbesítette a vádiratot és csak a panaszos fellépése után került át az a védelmet valójában ellátó ügyvédhez.

A Kamara Elnöke a fentebbiek alapján elrendelte a fegyelmi eljárást.

Az ügyvédnek az a magatartása, hogy a polgári perre kapott megbízásról szóló tényállást elmulasztotta felvenni, egyértelműen jogszabályba ütközik. A tárgyaláson meg nem jelenés súlyos mulasztás az ügyvéd részéről, hiszen pontosan arra szólt a megbízása, hogy a panaszos érdekeit megfelelően képviselve a bíróság előtt eljárjon. A tényállás alapján egyértelmű, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek nem volt megbízása a büntető ügyekben való eljárásra. Alapvetően etikátlan az eljárás alá vont ügyvédnek az ezzel kapcsolatos előadása, miszerint a másik ügyvéd kollega büntetőjogi felkészültségének hiányára hivatkozik és ezért ő a panaszos érdekeinek megóvása érdekében lépett fel az ügyben.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy
– a kapott megbízásról nem vett fel tényállást, megszegte az Üt. 23. § (2) bekezdésében írt szabályt;
– két tárgyaláson nem vett részt, az ÜESZ 3/2. és 3/3. pontjában foglaltakat szegte meg, végül
– azzal a magatartásával, hogy erre megbízása lett volna, a panaszos elleni büntető eljárásban, a nem erre jogosító meghatalmazását felhasználva, az ÜESZ 6/1. és 6/9. pontjában írt szabályokat szegte meg.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a panaszos által korábban aláírt általános meghatalmazás felhasználása kapcsán lényegében büntetőjogilag is értékelhető cselekményt követett el, valamint azt, hogy a panaszos büntető védelmét ellátó ügyvéd vonatkozásában etikailag kifogásolható módon nyilatkozott. Enyhítő körülménynek minősült, hogy az idős nyugdíjas szüleit támogatja.

A Fegyelmi Tanács nem tudta enyhítő körülményként értékelni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd javarészt beismerő magatartást tanúsított, mivel ugyanakkor tagadta azt, hogy ezek fegyelmi vétséget képeznek, ebből pedig a Fegyelmi Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás alá vont ügyvéd semmilyen megbánást nem tanúsított.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, amelynek végrehajtását három évre felfüggesztette három rendbeli – ebből egy rendbeli folytatólagosan megvalósított – szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezéssel élt.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Fegyelmi Fellebbviteli Tanács a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa által megállapított tényállást kellően felderítettnek és megalapozottnak tartotta.

A Fegyelmi Fellebbviteli Tanács ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a tényállás felvételének elmulasztása elévülés miatt már nem szankcionálható, mivel annak elkövetésétől a fegyelmi eljárás megindulásáig több mint három év eltelt. Az Üt. 41. § (1) bekezdése alapján nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a kamara elnöke a fegyelmi vétség tudomására jutásától számított 6 hónap alatt nem kezdeményezte, vagy a cselekmény befejezése óta három év eltelt.

A tárgyalás ellátásának elmulasztása kapcsán – folytatólagosan elkövetett – szándékos fegyelmi vétség elkövetését a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács megállapítandónak tartotta akkor is, ha arra az ügyfél magatartására visszavezethető okból került sor. Az ÜESZ 3/2. pontja kimondja ugyanis, hogy az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

A korábbi meghatalmazás felhasználásával kapcsolatos szándékos fegyelmi vétség megállapításnál a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács nem foglalkozott azzal, hogy ez a fegyelmi vétség büntetőjogilag értékelhető-e, vagy sem, mivel a hatásköre a fegyelmi vétség megállapítására áll fenn. Súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a meghatalmazás felhasználására az ügyfél megbízása és tudta nélkül került sor., az ügyfél büntető iratainak megismerése céljából. Az ügyvédnek a tevékenységét az ügyvédi megbízás alapján, a megbízás keretein belül kell ellátnia, s annak túllépésére csak kivételesen és indokolt esetben kerülhet sor és akkor is csak az ügyfél érdekében, feltéve, hogy nem volt mód előzetesen az ügyféllel értekezni. Mindez egyértelműen kitűnik az ÜESZ 6/1. és 6/9. pontjából.

A pénzbírság kiszabásakor az elsőfokú Fegyelmi Tanács által figyelembe vett szempontokon kívül enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellen korábban fegyelmi eljárás nem volt folyamatban.

A fentiekre tekintettel a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa, a Budapesti Ügyvédi Kamara határozatát megváltoztatta, akként, hogy az eljárás alá vont ügyvéd két rendbeli – ebből egy rendbeli folytatólagosan megvalósított – szándékos fegyelmi vétséget követett el, és ezért őt pénzbírsággal sújtotta.

Megbízás kereteinek túllépése II.

A panaszos munkaszerződését felmondta a munkáltatója. Az ügyvéd elvállalta a képviseletet a munkaügyi jogvitában és a panaszos ügyvédi megbízást írt alá, de az ügyvéd nem vett fel tényvázlatot. Az ügyvéd ezután felvette a kapcsolatot a munkáltatóval, majd a sikertelen egyeztetés után pert indított. A panaszos a keresetlevélben több mint két és fél millió forint értékben támasztott követelést a munkáltatóval szemben. Újabb egyeztetésekre került sor, amelyben egy a panaszos által is aláírt 998.000 Ft összeg kifizetése esetére a panaszos vállalta, hogy eláll a keresettől.

Egy újabb egyeztetést követően a munkáltató és az ügyvéd megkötötték a megállapodást, amelyben a 998.000 Ft mint bruttó összeg szerepel és a munkáltató vállalta utána a járulékok megfizetését. Ezzel egy időben az ügyvéd át is vette az összeget. A panaszos a 608.780 Ft összeg átvételét aláírásával elismerte, majd két nap múlva panaszt tett az ügyvéd ellen a Kamaránál. Az átvétellel egy időben a keresettől elállást bejelentette az ügyvéd és a bíróság megszüntette a pert.

Az eljárás alá vont ügyvéd a védekezésében azt adta elő, hogy a panaszosnak tudnia kellett, hogy munkabér követelés esetén bruttó összegről van szó, továbbá ő tájékoztatta is őt telefonon aki bele is egyezett az összegbe.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az Üt. 23. § (2) bekezdése szerint “a megbízást – a tanácsadás esetét kivéve – írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.”

Az ÜHMSZ 52. pontja [ÜESZ 6.9.] második mondata szerint “az ügyvédnek eljárása során az ügyfele által adott megbízás kereteit kell szem előtt tartania. A megbízás kereteinek túllépéséről, illetőleg az attól való lényeges eltéréstől az ügyfelet haladéktalanul tájékoztatni kell.? Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a megbízást nem foglalta írásba, megszegte az Üt. felhívott szakaszában foglalt kötelezettségét, azzal, a magatartásával pedig, hogy jelentősen kisebb összegre kötött megállapodást az ellenérdekű féllel mint, amelyre megbízója feljogosította és ezzel a panaszos által adott megbízás kereteit lényegesen túllépte, megszegte az ÜHMSZ felhívott rendelkezését.

Miután írásos bizonyítéka nincs az eljárás alá vont ügyvédnek arról, hogy a panaszos tudott volna a bruttó összegről és az iratok is ellentmondanak ennek, így őt terheli a bizonyítási kötelezettség ebben a tekintetben.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd megbízást kapott a megbízó nagynénje ügyeinek intézésére. A nagynéni, beteg, ágyhoz kötött, kórházi kezelés alatt álló asszony. A megbízót az asszony testvérei kérték fel, hogy járjon el hagyatéki ügyükben és a gondnokság alá helyezési eljárás megindítása érdekében.

A megbízás után az ügyvéd felkereste az ügyfelét a kórházban, ahol megbízója kíséretében “általános jogi képviseletemet teljes körűen lássa el? tartalmú ügyvédi meghatalmazást írattak vele alá. A tényállást azonban nem írta alá. Az ügyvéd szerint ez nehéz is lett volna, hiszen az asszony nehezen hallott és rosszul látott. A megbízótól kapott meghatalmazás alapján a megbízó átadott egy olyan orvosi javallatot, amely az asszony gondnokság alá helyezését javasolja. A kezelőorvossal az ügyvéd nem konzultált.

Az ügyvéd a meghatalmazás birtokában különböző eljárásokat kezdeményezett és eljárt a megbízó hagyatéki ügyében is a hagyatéki tárgyaláson, továbbá kezdeményezte, hogy az asszony nyugdíját a megbízónak folyósítsák.

Később, vélhetően a panaszosok kezdeményezésére az asszony visszavonta a megbízást, ám az eljárás alá vont ügyvéd keresetlevelet adott be a megbízója képviseletében a volt ügyfele, azaz az asszony gondnokság alá helyezése iránt. A hagyatéki eljárásban részt kívánt venni az ügyvéd, részben az asszony, részben a megbízója képviseletében és beadványt is intézett a közjegyzőhöz. A későbbiekben a megbízója megszüntette a megbízását és ezt négy nap késedelemmel postára is adta és ezáltal be is jelentette a rendőrkapitányságon, a gyámhivatalban és a bíróságon is.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd vétett az Üt. 23. § (2) bekezdésében foglalt szabályok ellen, mert megbízását a megbízójával kapcsolatban hiányosan, az általa képviselt féllel kapcsolatosan pedig egyáltalán nem foglalta írásba.

Vétett az eljárás alá vont ügyvéd az Üt. 24. § (4) bekezdésében foglalt szabály ellen, mert az asszonytól kapott megbízásának megszűnését jelentős késedelemmel vagy egyáltalán nem jelentette be a hatóságoknak, sőt további eljárási cselekményeket foganatosított, illetve azokon részt vett. A tényállás, illetve a megbízás tartalmának hiányosságai miatt igen nehezen volt elkülöníthető, hogy az ügyvéd mikor járt el a megbízója és mikor az asszony képviseletében, azonban az valószínűsíthető, hogy ezzel maga az eljárás alá vont ügyvéd sem volt mindig tisztában.

Az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ÜESZ 5/8. pontjában írtakat, amikor az ügyfelével szemben kezdeményezett gondnokság alá helyezési eljárást, ugyanis az ügyvéd saját megbízójával szemben mástól megbízást nem vállalhat el, korábbi megbízójával szemben pedig csak akkor, ha az ügyek között nincsen összefüggés.

Megsértette az eljárás alá vont ügyvéd az Üt. 3. § (2) és (3) bekezdésében írtakat, egyúttal az ÜESZ 3/2. pontjában írtakat, mert hivatásának gyakorlása közben alapvető szakmai hiányosságok merültek fel a fentiekben leírtak miatt.

Megsértette az eljárás alá vont ügyvéd a ÜESZ 14. § (2) bekezdésében írt szabályt, ami kimondja, hogy a fegyelmi megbízott felhívására az ügyben keletkezett iratokat 8 napon belül köteles a Kamarához becsatolni.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fentiekben kifejtett magatartásával egy rendbeli szándékos, folytatólagos, továbbá a vizsgálati eljárásban az iratok becsatolásának elmulasztása miatt további egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy több szabályszegés történt és azt, hogy a szabályszegések alapvető szakmai hiányosságokra vezethetőek vissza.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az ügyvédet alapvetően segítő, jó szándék vezérelte, azt, hogy a tárgyalás során a felelősségét elismerte, életkorát, továbbá azt, hogy még nem volt vele szemben fegyelmi eljárás.

A fentiek alapján a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd ellen az X Kft mint megbízó terjesztett elő panaszt, amely szerint 8 pontban kifogásolható az ügyvéd magatartása: eltúlzottnak vélte a tartós megbízási szerződésben kikötött megbízási díjat, az ügyvédre rábízott üzletrész átruházási szerződés lebonyolításában a megbízó érdekeivel ellentétes eljárást kifogásolta, állítása szerint bizonyos antedatált opciós szerződések szerkesztésében vett részt az ügyvéd, amely szerződések indokolatlan vagyonleértékelést tartalmaztak, a cég vagyonát átmentették a panaszos hitelezőjének segítségével egy olyan Kft-be, amelynek 50%-os tulajdonosa az ügyvéd, a panaszos ellen fellépő hitelező jogi képviseletét vállalta el az ügyvéd, ill. az ügyvéd résztulajdonában lévő Kft. jogosulatlanul használja a panaszos földterületét. Előadta, hogy az ügyvéd a Kft. felügyelő bizottságának elnöki tisztét is ellátta. A panaszt okiratokkal, iratanyaggal támasztotta alá.

A Kamara Elnöke elrendelte az előzetes vizsgálatot, majd az időközben megszületett összefoglaló jelentés alapján a fegyelmi eljárást.

Az ügyvéd írásbeli észrevételeket csatolt. Előadta, hogy a panaszos jogi képviseletét több mint 10 éve látja el, a Kft. megalakulásakor valóban felügyelő bizottsági tag volt. A panaszos tulajdonosai azzal bízták meg, hogy tárgyaljon a cég üzletrészeinek értékesítéséről. Ez később tőle függetlenül meg is történt. A panaszos hitelezője a bizonytalan hitelek miatt élt az opciós jogával, majd felajánlotta a Kft. vezetőinek a vagyont megvételre. A bank szabta feltételül, hogy “jogász tulajdonosként vegyek részt az üzletben” írta az ügyvéd. Így került sor a Z Kft. megalakítására, amelyben az eljárás alá vont ügyvéd 50% tulajdonrésszel rendelkezett.

Az ügyvéd tételesen is kifogásolta a panasz “vádpontjait”. A megbízási szerződését jogszerűnek ítélte, visszautasította az opciós szerződések hamis dátumozására vonatkozó előadást. A felszámolási eljárás kapcsán előadta, hogy felelősségét ebben sem ismeri el, mert a megbízó tulajdonosi körében és képviseletében változás állott be. Úgy nyilatkozott a személyes meghallgatás során, hogy nem érzi vétkesnek magát.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megbízásos jogviszonyban volt a Kft.-vel, ezen megbízás felmondására nem került sor. Megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egyben a Kft. felügyelő bizottsági elnöke is volt. Ugyancsak megállapítható, hogy a megbízója vagyontárgyaira szóló opciós szerződést készített és jegyzett ellen. Az eljárás alá vont ügyvéd 50%-os tulajdonosa a vagyonátruházás időszakában alapított Z Kft-nek, amely megszerezte az eljárás alá vont ügyvéd által képviselt Kft. vagyonának jelentős részét, ahol ráadásul az eljárás alá vont ügyvéd felügyelő bizottsági elnökként aktívan tevékenykedett. Megállapította a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a megbízójával szemben a Megyei Bíróság előtt indult felszámolási eljárásban az Y Kft. kérelmező, hitelező képviseletében ügyvédi megbízást vállalt.

A Fegyelmi Tanács kirekesztette az általa megállapított tényállásból az eljárás alá vont ügyvéd által képviselt panaszos üzletrészének átruházására, az ezzel kapcsolatos cégeljárásra, az opciós szerződés keltezésének megállapítására, a kifogásolt vagyonleértékelésre, továbbá a kártérítésre vonatkozó megállapításokat, mert ezekben a kérdésekben a felek által indított hatósági, ill. büntető eljárások voltak folyamatban, ez meghaladta a Fegyelmi Tanács hatáskörét. A kikötött ügyvédi munkadíjjal kapcsolatos jogvitában a Fegyelmi Tanács nem foglalt állást.

A Fegyelmi Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az Üt. 37. § a./ pontja alapján fegyelmi vétséget követett el. Azzal a magatartásával, hogy a megbízója vagyonának túlnyomó többségére szóló opciós szerződést készített, jegyzett ellen, majd a szerződés tárgyát képező, jelentős értékű vagyontömeg tulajdonjogát a saját érdekkörébe tartozó Kft-be juttatta, megsértette az ÜESZ 6/4. b./ pontját. Eszerint “Az ügyvéd az ügyfelével a megbízási jogviszony fennállta alatt saját, ill. közeli hozzátartozója javára a megbízás tárgyára vonatkozóan vagy a megbízással kapcsolatban jogügyletet csak az illetékes kamara hozzájárulása után köthet.”

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a megbízójával szemben hitelezői kérelmet előterjesztő, felszámolási eljárást kezdeményező társaság képviseletét elvállalta, ill. látta el a felszámolási eljárásban, megsértette az ÜESZ 5/8. pontjában írtakat: “Az ügyvéd a megbízójával szemben mástól megbízást nem vállalhat el. Korábbi megbízójával szemben akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés.”

Az első tényállásnál nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a megbízója érdekével ellentétesen járt el, míg a második tényállásnál ez kétséget kizáró bizonyossággal rögzíthető. Ezzel a magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üt. 1.§-ban, és az ÜESZ 3/4. pontjában részletezetteket.

A Fegyelmi Tanács a fentiek alapján kétrendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetését állapította meg, amiért az Üt. 38. § b./ pontja értelmében pénzbírságot szabott ki, annak maximum összegében. A Fegyelmi Tanács ezzel érzékeltetni kívánta a fegyelmi vétség jelentős súlyát. A Fegyelmi Tanács megítélése szerint nincs akadálya annak, hogy egy ügyvéd saját maga is gazdasági események részese legyen, tulajdont szerezzen, haszonra törekedjék, azonban fokozott mértékben kell ügyelnie arra, hogy ezen gazdasági tevékenysége ne keveredjen az ügyvédi tevékenységével különösen akkor, ha ez a megbízója érdekével szemben áll, vagy akár ennek gyanúja is felmerülhet.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte a 2 rendbeli tényállást, amely mindkettő egyenként is alkalmas az ügyvédségbe vetett társadalmi bizalom megingatására, ill. enyhítő körülményként értékelte azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd addigi tevékenységével szemben nem merült fel kifogás.

Az ügyvéd ellen büntető eljárás indult, amelyről az ügyvédi kamarát a megyei rendőr főkapitányság értesítette. A bejelentés alapján indult fegyelmi eljárás a büntető eljárás befejezéséig felfüggesztésre került. A büntető eljárásban felmentő ítélet született, erről az ügyvéd a Fegyelmi Tanácsot tájékoztatta.

Ezt követően került sor a fegyelmi eljárás folytatására, amelynek során az I. fokú Fegyelmi Tanács az alábbi tényállást rögzítette:

Az ügyvéd megbízást kapott ajándékozási szerződés megkötésére a megajándékozottól. A szerződés tervezetét az ügyvéd elkészítette, és annak aláírására a feleket meghívta. Nála azonban csak a megbízója jelent meg. Így a részére adta át a szerződést azzal, hogy írassa alá a szerződést az ajándékozókkal. Később a megbízó a valamennyi fél által aláírt szerződést az ügyvédnek visszaadta, aki az okiratot ellenjegyzéssel látta el. Az eljárás alá vont ügyvéd abban a feltevésben volt, hogy az ajándékozó kezétől származnak a nem előtte tett aláírások.

A későbbiekben derült ki, hogy az ajándékozók aláírásai hamisak voltak, azok nem az ingatlan tulajdonosaitól származtak. Ezt a megállapítást a büntető eljárásban hozott ítélet is tartalmazta.

A fegyelmi eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd a fenti tényállást nem vitatta, vétkességét elismerte.

Az I. fokú Fegyelmi Tanács megállapította: az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy olyan okiratot látott el ellenjegyzésével, amelyet az abban szereplő felek nem mindegyike előtte írt alá, tudatosan megszegte az Üt. 27. § /1/ bek. b.) pontja, ill. a /3/ bek. rendelkezéseit. Erre tekintettel pénzbírság fegyelmi büntetést szabott ki. Enyhítő körülményként értékelte az ügyvéd beismerését, valamint a büntető eljárás tényének és időtartamának lélektanilag nyomasztó hatását. Súlyosbító körülményként értékelte azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd kifejezett törvényi, hivatásbeli szabályt szegett meg, továbbá a hasonló szabályszegések elszaporodottságát.

Az I. fokú határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd jelentett be fellebbezést. A tényállást továbbra sem vitatta, de arra hivatkozott, hogy a szabályszegés a részéről nem volt szándékos. Nyomatékkal utalt arra, hogy ártatlanul volt egy bűntető eljárás terheltje. Ezen nem vitásan enyhítő körülmények nagyobb súllyal történő figyelembe vételét, kisebb összegű pénzbírság kiszabását kérte. A MÜK Fegyelmi Főmegbízottja az I. fokú határozat helybenhagyását indítványozta.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A II. fokú Fegyelmi Tanács a nem vitatott tényállással és az elkövetett fegyelmi vétség minősítésével egyetértett. A minősítést kiegészítette azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd cselekménye az ÜESZ 3.1., 3.2., és 7.3. pontjába foglalt szabályok megsértését is kimeríti.

A Fegyelmi Tanács kiemelten utal arra, hogy az ügyvédség részére biztosított okirat-ellenjegyzési jogosultság fontos és garanciális jellegű mind az ügyfelek, mind pedig az ügyvédség részére. E jogosultsággal az ügyvédi kar mindegyik tagja ellenjegyzéskor teljes felelősséget vállal arra, hogy az okirat megfelel a felek akaratának, és a jogszabályoknak, és azon kétséget kizáróan és megdönthetetlen bizonyossággal a felek aláírása szerepel. E jogosítvány gyakorlása során nincs lehetőség semmilyen esetben sem lazaságra, könnyelműségre. Ezért e szabály megszegése igen súlyos fegyelmi vétségnek minősül.

II. fokú fegyelmi határozat: A Fegyelmi Fellebbviteli Tanács az I. fokú határozatot helybenhagyta.

Az ügyvéd ellen az okiratszerkesztői tevékenységével kapcsolatban érkezett panasz. Az ügyvéd ingatlan adásvételi szerződést szerkesztett. A tényvázlatot kézzel írva vette fel, azt azonban csak az egyik fél írta alá. A szerződés szerint a milliós nagyságrendű vételárat a vevő megfizette az eladónak. Az ügyvéd átadta az okiratot a tényvázlatot aláíró félnek, aki vállalta, hogy aláíratja azt feleségével és lányával, akiknek az ingatlan a tulajdonában állt. Az ügyvéd a felek által aláírt okiratot visszakapta, amelyet benyújtott a Földhivatalhoz és amely alapján a tulajdonjogot bejegyezték.

A panaszos a tényvázlatot aláíró személytől a Földhivatali nyilvántartásban bízva megvette az ingatlant és ennek árát ki is fizette részére. A korábbi tulajdonosok fellebbezést nyújtottak be, mivel ők nem írtak alá semmilyen szerződést. A Földhivatal az I. fokú határozatot hatályon kívül helyezte, mivel nem írták alá az adásvételi szerződés minden oldalát. Az ügyvéd megkereste a fenti személyeket, akik kijelentették, hogy a korábbi aláírások nem tőlük származnak. Ezután írásszakértővel megvizsgáltatta ügyvéd az aláírásokat, aki azt nyilatkozta, hogy a lány aláírása kategorikusan nem tőle származik, míg az anya aláírása valószínűleg a névtulajdonos kezétől származik.

Az ügyvéd fegyelmi felelősségét elismerte abban, hogy az általa készített adásvételi szerződést a felek nem előtt írták alá, az eladók ügyleti akaratáról nem győződött meg.

A Fegyelmi Tanács az ügy össze körülményeiből megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy olyan okiratot látott el ügyvédi ellenjegyzéssel, – az abban foglaltak ellenére mely szerint azt előtte írták alá – melyet nem előtte írtak alá a felek, megszegte az Üt. 27. § (1) bekezdésében foglaltakat. Minthogy az ügyvéd a szerződésben foglalt valamennyi személy részére fejtett ki okiratszerkesztő tevékenységet, és így valamennyi fél a megbízója volt, ugyanakkor a tényvázlatot az eladók nem írták alá, az ügyvéd megszegte az Üt. 23. § (2) bekezdésében foglaltakat. Azzal a magatartásával, hogy a szerződést megelőzően nem szerezte be a tulajdoni lapot, az ügyvéd megsértette az Etikai Szabályzat 7.7./a. pontját.

A Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartása szándékosnak minősül, tekintettel arra, hogy nem lehet gondatlanul kiadni egy okiratot valamely félnek aláíratás végett. Az ügyvéd felelőtlen magatartása lehetőséget adott, hogy olyan szerződés alapján kerüljön tulajdonjog bejegyzésére sor, ahol az eladók szerződési akarata hiányzott és hamis aláírással ellátott okirat került felhasználásra az államigazgatási eljárásban. Az eljárás alá vont ügyvéd magatartása közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhiteles volta sérült és az ingatlan-nyilvántartás adataiban és az ügyvédi munkában bízó állampolgár kárt szenvedett. Az állampolgár joggal bízik abban, hogy az az okirat, amelyet ügyvéd ellenjegyez, megfelel a törvényi előírásoknak és a jogszabály szerint az ügyvéd tanúsítja az aláírások valódiságát. Az ügyvéd magatartása messzemenően alkalmas arra, hogy a jogban és az ügyvédekben eddig bízó állampolgárok bizalma is meginogjon az ügyvédi karban.

A Fegyelmi Tanács a fentiek alapján egy rendbeli folytatólagosan elkövetett, szándékos fegyelmi vétséget követett el és ezért az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A büntetés végrehajtását a Fegyelmi Tanács három évre felfüggesztette.

A Fegyelmi Tanács több ügyet egyesített, így az érintett ügyvéd felelősségét a következő tényállások alapján vizsgálta.

Az első tényállás szerint az ügyvéd olyan adásvételi szerződést szerkesztett, amelyből hiányoztak az eladók személyét azonosító adatok és a tulajdonostársak elővásárlási jogáról lemondó nyilatkozata nem felelt meg a jogszabály által megkövetelt alakiságoknak. A Földhivatal hiánypótlási felhívására határidő hosszabbítást kért, azonban a meghosszabbított határidőben sem tett semmilyen intézkedést.

A második tényállás szerint az adásvételi szerződés készítése és aláírása során nem ellenőrizte az eladó személyét, valamint az általa készített okirat hamis aláírással került benyújtásra a Földhivatalhoz.

A harmadik tényállás szerint az érintett ügyvéd által szerkesztett “Letéti megbízás? elnevezésű okirat, nem felel meg a letéti szerződésre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, valamint nem állapítható meg belőle, hogy a pénz letétbe helyezése megtörtént vagy sem. A panaszos többször is megkísérelte felvenni az ügyvéddel a kapcsolatot, ő azonban nem volt elérhető telefonon, a részére küldött levél “nem kereste? jelzéssel érkezett vissza, a kiírt félfogadási időben szintén nem lehetett vele kapcsolatot találni.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló jogszabály értelmében az ingatlan adásvételi szerződésben fel kell tüntetni a felek személyi azonosító jelét, a bejegyzéshez szükséges iratokat közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat formájában kell benyújtani. Az érintett ügyvéd által szerkesztett adásvételi szerződésből hiányzott a felek személyi azonosítója, az elővásárlási jogról lemondó nyilatkozaton pedig nem voltak tanúk. Továbbá az ügyvéd a Földhivatal hiánypótlásra való felhívására nem intézkedett. Mindezen magatartásával (joghatás kiváltására alkalmatlan okirat szerkesztése és a hiánypótlás elmulasztása) az ügyvéd megsértette az Etikai Szabályzat 3.3 pontjában foglalt előírást, amely szerint az ügyet a tényeket illetően és jogilag felkészülten kell ellátni.

Az ügyvéd a második tényállásban foglalt azon magatartásával, hogy olyan okiratot jegyzett ellen, melyet az eladó helyett más személy írt alá, megsértette az Etikai Szabályzat 7.3 b) pontjába foglalt szabályt, amely szerint az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd azt bizonyítja, hogy az okiratban megjelölt fél az okiratot előtte írta alá, vagy előtte az aláírást sajátjaként ismerte el.

A harmadik tényállásban foglalt magatartásával pedig, hogy nem vette át a panaszos levelét, megszegte az Etikai szabályzat 10.4 pontjában foglalt szabályt, amely szerint az ügyvéd köteles gondoskodni arról, hogy a részére küldött postai küldeményeket – tartós távolléte esetén is – folyamatosan kézbesíteni lehessen.

A fegyelmi megbízott mindhárom vizsgálati eljárásban felhívta az ügyvédet, hogy az ügy iratait küldje meg a Kamarának, azonban az érintett egyikesetben sem tett eleget a felhívásnak. E magatartásával megszegte az Etikai Szabályzat 14.2 pontjába foglalt rendelkezést, amely értelmében a fegyelmi vizsgálati ügyben az ügyvéd az ügyvédi iratokat a Kamara felhívására köteles becsatolni. Az ügyvéd mulasztását 3 rendbeli szándékos fegyelmi vétségként minősítette a Fegyelmi Tanács és az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Okiratszerkesztésnél ügyvédi mulasztás I.

A panaszosok beadványa szerint az ügyvéd részükre ingatlan adásvételi szerződést készített és látott el ügyvédi ellenjegyzéssel. Az eladó kiskorú volt, ezért a szerződés érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás volt szükséges. A gyámhatóság ezt megtagadta, mivel a szerződést az ügyvéd szakszerűtlenül készítette el, továbbá a gyámhatóság hiánypótlási felhívásának nem tett eleget. Ezért a panaszosokat anyagi kár érte.

A fegyelmi eljárás során kiderült, hogy az ingatlan haszonélvezője, a kk. édesapja írta alá a szerződést a kiskorú képviselőjeként magát feltüntetve. A gyámhatósági eljárás során derült ki az is, hogy a kk. tv. képviselője az édesanya. Az ügyvéd ekkor módosított adásvételi szerződést készített, melyben a valódi tv. képviselő szerepelt, azonban ennek az okiratnak a tartalma a megelőző szerződés tartalmával nem egyezett. A gyámhatóság hiánypótlásként kérte az ügyvéd meghatalmazásának csatolását a tényleges tv. képviselő által aláírva, ennek az ügyvéd nem tett eleget, ezért a gyámhatóság a szerződést nem hagyta jóvá.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az ügyvéd által felvett tényállás nem felelt meg a követelményeknek, mert az nem tartalmazta a felek adatait, a megbízási díjat, ill. annak viselőjét. Az ügyvéd az okiratszerkesztés előtt tulajdoni lapot nem szerzett be.

Az Ügyvédi Hivatás Etikai Szabályainak 3/2. pontja kimondja, hogy “az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia?? A 7/5. szerint “az ügyvéd a megbízás során köteles a megbízóját kioktatni a szerződéssel kapcsolatos minden lényeges körülményről és feltételről.? A 7/6. kimondja, hogy “az ügyvéd köteles a szerződő felek személyazonosságáról megfelelő módon meggyőződni.? A 7/7. kötelezővé teszi az ügyvédnek, hogy az okirat szerkesztése előtt 30 napnál nem régebbi hiteles tulajdoni lap másolatot szerezzen be.

Az eljárás alá vont ügyvéd:
Azzal a magatartásával, hogy az okiratot szakmailag alkalmatlanul szerkesztette meg, megsértette az Üt. 3.§ /2/ bek.-ben foglaltakat, egyben az ÜESZ 3/2. pontját.

Azzal a magatartásával, hogy hiányos tényállást vett fel, megsértette a az ÜESZ 7/5. és 7/6. pontját.
Azzal a magatartásával pedig, hogy nem szerzett be az okiratszerkesztéshez hiteles tulajdoni lap másolatot, megsértette az ÜESZ 7/7. pontját.

A fenti magatartások összefüggenek, ezért nem három-, hanem egyrendbeli szándékos fegyelmi vétség valósult meg.

A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozataiból azt állapította meg, hogy az ügyvéd nincs tisztában a mulasztásának, ill. cselekményeinek tárgyi súlyával, ill. azok következményeivel. Az eljárás alá vont ügyvéd alapvető ismeretek hiányában vállalta el az ügyet, ezért indokolt a további ismétlés lehetőségének kizárása, ezért a fegyelmi megbízott indítványától eltérően a fegyelmi büntetés végrehajtását nem függesztette fel. A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabásakor figyelemmel volt arra is, hogy az elkövetett fegyelmi vétség alkalmas a karba vetett bizalom megingatására. Az elvégzett jogcselekmények a szakszerűség követelményének nem feleltek meg, az ügy során az ügyvéd nem tanúsított körültekintő magatartást, ill. az általa elkövetett hibákat nem korrigálta. Az eljárás alá vont ügyvéd ellen szakmai kötelezettségszegés miatt már korábban is volt fegyelmi eljárás.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig az ügyvédi hivatás gyakorlása alól felfüggesztette.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi Tanácsának határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett. A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megjegyzés: a fellebbezés bejelentésével egyidejűleg az ügyvéd határidőt kért a fellebbezés indokolásának későbbi előterjesztésére, amelyre azonban nem került sor.

A jogerős határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, amely perben a Fővárosi Bíróság az eljárás alá vont ügyvéd keresetét elutasította.

Okiratszerkesztésnél ügyvédi mulasztás II.

A panaszos beadványa szerint az ügyvéd okiratszerkesztőként működött közre az ingatlan adásvételi szerződésében. A panaszos a vételárat a haszonélvezeti eladóként a lakást megmutató személynek még a szerződés elkészítése előtt kifizette. A haszonélvezeti jog eladója a tulajdonostól meghatalmazással rendelkezett. A szerződéskötés alkalmával az ügyvéd az ügyfelektől elkérte a személyazonosító okiratokat, valamint átvette az eladó által kiváltott tulajdoni lapot. Az adásvételi szerződés megtekintése után a panaszos észlelte, hogy azon a vele eladóként tárgyaló személy haszonélvezőként szerepel, míg a tulajdonos nincs jelen az aláírásnál. Ígéretet kapott, hogy az eladó másnap aláírja a szerződést. A panaszos az adó- és illetékhivatali eljárásokhoz szükséges formanyomtatványokat kitöltötte, a munkadíjat az ügyvédnek kifizette. Ezt követően többször is igényelte az eladó által is aláírt szerződéspéldányt, de azt soha nem kapta meg. A panaszos a földhivatali eljárás után is érdeklődött, de kiderült, hogy a szerződést nem nyújtották be.

Az elsőfokú fegyelmi hatóság megállapította, hogy a kifogásolt szerződés szerint az ingatlan tehermentes, ugyanakkor ugyanabból a szerződésből kitűnik, hogy haszonélvezeti jog terheli. A szerződés nem tartalmazta pontosan a helyrajzi számot, az eladó személyi azonosító jelét, a felek magyar állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát. Az ügyvédi ellenjegyzés nem felel meg az előírásoknak, a szerződésről hiányzik az eladó aláírása, aki az ellenjegyzés alkalmával nem is volt jelen. Az eljárás alá vont ügyvéd a szerződés elkészítése és a jelenlévők aláírása előtt nem foglalta írásba az erre vonatkozó ügyvédi megbízást, benne a tényvázlattal.

Mindezen magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd megszegte az Üt. 23.§ (2) és 27.§ (1) bek.-ben foglalt kötelezettségeit, két rendbeli szándékos fegyelmi vétséget elkövetve.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljáró ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A szankció alkalmazásakor súlyosbító körülményként vette figyelembe a Fegyelmi Tanács a tulajdoni lap beszerzését megelőző okiratszerkesztést, és annak szakszerűtlenségeit.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett. A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Fővárosi Bíróság

A jogerős határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd mint felperes pert indított a Fővárosi Bíróság előtt, kérve a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően amiatt, mert a terhére rótt szabályokat nem szegte meg. Hivatkozott arra, hogy a szerződés elkészítését követően, az adatok egyeztetésekor észlelte, hogy az eladó nincs jelen. Tájékoztatta a feleket a haszonélvezeti eladó részére adott meghatalmazás alaki hibáiról, de azért nem készített az ügyvédi ténykedésről megbízást, mert vállalták a felek, hogy az eladót másnap az irodájába behozzák. A felperes hangsúlyozta, hogy a vitatott szerződés nem volt végleges, csupán piszkozat. A vevő ragaszkodott hozzá, hogy később azt ellenjegyzéssel lássa el. Álláspontja szerint a megkötött szerződés ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmatlan, mert az eladó aláírása hiányzik.

A másodfokú határozatot hozó Magyar Ügyvédi Kamara alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását indítványozta.

A bíróság a felperes anyagi jogi kifogásait megalapozatlannak mondta ki. A felperes ugyanis a keresetében több ízben is hivatkozott arra, hogy a szerződés ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmatlan, ezért a felek szerződési akaratának írásba foglalása nem jött létre. A bíróság hangsúlyozta, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyezhetőség, valamint a szerződés érvényessége egymástól különböző fogalmak. Figyelemmel a XXV. Polgári Elvi Döntés által megkövetelt érvényességi kellékekre, a felperes által ellenjegyzett okirat nem csupán földhivatali bejegyzésre volt alkalmatlan, hanem még a szerződés alapvető érvényességi kellékeit sem tartalmazta.

A bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás során egyértelműen megállapítható volt, hogy a súlyos jogszabályi hiányosságokban szenvedő – és az eladó által alá nem írt – okiratot a felperes ellenjegyezte, ill. azt egyértelműen a vevőnek kiadta. Az elsőfokú kamarai határozat helytállóan állapította meg, a felperes ezzel a magatartásával olyan helyzetet teremtett, hogy ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott, teljes bizonyító erejű magánokirat hamisítására is sor kerülhetett volna.

A felperes nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a megbízás nem jött létre, hiszen a szerződés egyik pontja rögzítette, hogy a felek megbízták a felperest a szerződés elkészítésével, ellenjegyzésével.

A bíróság az alperesi határozatot az Áe. 72.§-ban, és a Pp. 324.§ (2) bek. c./ pontja alapján vizsgálta felül. Abban a kérdésben kellett állást foglalnia a bíróságnak, hogy törvényesek-e a közigazgatási határozatok a felperesi keresettel érintett körben. A bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy az eljáró kamarai szervek a tényállás-tisztázási kötelezettségüknek eleget tettek, a megállapított fegyelmi vétség alapján mérlegelési jogkörükkel élve határozták meg a fegyelmi büntetést. Rámutatott a bíróság, hogy a mérlegelési jogkörben hozott határozatok akkor minősíthetők jogszerűnek, ha a határozatot hozó szerv a tényállást kellően feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, számot adott a mérlegelés szempontjairól, valamint a határozat indokolásából a mérlegelés jogszerűsége megnyugtatóan megállapítható.

A bíróság megítélése szerint az alperes határozata a fenti kritériumoknak mindenben megfelel, részletesen indokolt jogszerű döntés született.

Mindezek alapján az ítélet a felperesi keresetet elutasította annak megalapozatlansága miatt. Kötelezte a felperest az alperes részére perköltség megfizetésére.

Az ügyvédet a Fővárosi Bíróság egy határozatával felszámolónak nevezte ki 1992-ben. A 65/1997. (IV.18.) Korm. Rendelet akként módosította a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI.30.) Korm. Rendeletet, hogy 1997. december 01-től kezdődően csak Kft. és kizárólag névre szóló részvényekkel működő Rt. működhet felszámolóként. Az ügyvédet időközben törölték is és jogutódjaként felvették a névjegyzékbe az ügyvéd cégét, amelyben azonban nem ő volt az ügyvezető.

A becsatolt iratokból megállapítható, hogy az ügyvéd továbbra is mint ügyvéd-felszámoló tevékenykedett. Az összeférhetetlenség kérdésében a Fegyelmi Tanács az összeférhetetlenségi bizottsághoz fordult. A bizottság úgy foglalt állást, hogy a felszámolói tevékenység és az ügyvédi tevékenység összeférhetetlen.

Az Üt. 6. § (1) bekezdés b) pontja szerint az ügyvéd nem végezhet személyes közreműködéssel vagy korlátlan anyagi felelősséggel járó vállalkozói tevékenységet, és így rendelkezik az Etikai Szabályzat 5.1. (1) b) pontja is. Az eljárás alá vont ügyvéd ezt a szabályt megsértette, amikor ügyvédi kamarai tagságának fenntartása mellett felszámolóként működött.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd huzamosabb ideig összeférhetetlen módon tevékenykedett annak ellenére, hogy felszámolói státusának megszűnését a Pénzügyminisztérium és a Cégbíróság is megállapította. Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy az összeférhetetlenségi bizottság állásfoglalása után az eljárás alá vont ügyvéd intézkedett az összeférhetetlenség megszüntetése iránt.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet egy rendbeli szándékos és folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétség elkövetése miatt pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezéssel élt.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa

A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa által megállapított tényállást, a vétkesség fennállásának és a fegyelmi vétség elkövetésének megállapítását – a fentiek szerinti tényállással megállapítva – elfogadta. A másodfokú Fegyelmi Tanács azonban enyhítő körülményeket tárt fel a vizsgálata során, amelyek a büntetés méltányosságból történő enyhítéséhez vezettek. Ezek az enyhítő körülmények az alábbiak:
Eljárás alá vont ügyvéd viszonylag hosszabb ideje folytat jogászi-ügyvédi gyakorlatot, mely időtartam alatt vele szemben csak egy – megrovás – fegyelmi büntetés kiszabására került sor, arra is már több mint 10 éve.
Megállapításra került, hogy eljárás alá vont ügyvéd jövedelemre az összeférhetetlen tevékenységből nem tett szert.
Részben az eljárásban becsatolt iratokból, részben pedig az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozataiból megállapításra került, hogy eljárás alá vont ügyvéd az összeférhetetlen tevékenységet a felszámolást vezető bírók helytelen jogértelmezése következtében folytathatta.

A fentiekre tekintettel a másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú Fegyelmi Tanács határozatát megváltoztatta akként, hogy az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd több mint négy éven keresztül tagja és egyben ügyvezetője volt egy Kft.-nek. Ez a társaság megbízta az ügyvédet , amely alapján az egyéni ügyvédi iroda látja el a társaságnál felmerülő ügyvédi, jogtanácsosi és ügyvezetői teendőket.

Az ügyvéd által irányított társaság, valamint a panaszos és házastársa között létrejött egy előszerződés, amely egy ingatlan 2/4-ed tulajdoni illetőségére vonatkozott. A szerződés nem rendelkezett arról, hogy jelzálogjog terhelte az ingatlant. Az előszerződésben a felek megbízták az ügyvéd irodáját a végleges adásvételi szerződés szerkesztésével, ellenjegyzésével, a letétkezeléssel és a földhivatali eljárással. Az eladót az ügyvéd képviselte, aki egyben fél is volt. A vételárat a vevők ügyvédi letétbe helyezték letéti szerződés alapján az ügyvédnél. Későbbiekben létrejött az adásvételi szerződés, amelyet eladóként az ügyvéd írt alá és az tartalmazta a következőt: “Eladó kijelenti, hogy az 1.1. pontban felhívott jelzálogjog törlése iránti eljárást a saját terhének tekinti. A felek rögzítik, hogy a letéti összeg teljes egészében kifizethető az eladónak.” Az adásvételi szerződés rögzíti továbbá, hogy az ingatlan per-, teher- és igénymentes.

Az ügyvéd felhívást intézett jogi képviselői minőségében a társasághoz, amelyben a jegyzett tőke felemelésének a kötelezettségére hívta fel a figyelmet. A társaság és a tagok ennek nem tettek eleget, így felszámolás alá került a társaság.

Az illetékes földhivatal, a panaszos és házastársa tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét elutasította, azért mert felhívás ellenére sem csatolták a törlési engedélyt, valamint a tulajdonostársak elővásárlási jog gyakorlásáról lemondó nyilatkozatát.

A Fegyelmi Tanács az alábbiakat állapította meg: Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy ügyvezetői tisztséget töltött be korlátolt felelősségű társaságban, megsértette az Üt. 6.§ (1) bekezdésében foglaltakat és az Etikai Szabályzat 5.1. pontjában foglaltakat.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy olyan szerződést látott el ellenjegyzésével, amelyben félként vett részt, mind az adásvételi szerződés, mind pedig a letéti szerződés vonatkozásában megsértette az Etikai Szabályzat 5.15. pontját.

Az eljárás alá vont ügyvédnek tudnia kellett arról, hogy ha a társaság, amelyben ő volt az ügyvezető, nem emeli fel a jegyzett tőkéjét, akkor hamarosan felszámolás alá kerül. Ilyen körülmények között vállalt tehermentesítési kötelezettséget, majd hárította el a felelősséget azzal, hogy időközben ügyvezetői tisztsége megszűnt.

Az adásvételi szerződés szerint az ingatlan per-, teher- és igénymentes, amely nem felelt meg a valóságnak. Egyrészt a tulajdonosok elővásárlási joga, másrészt jelzálog is terhelte az ingatlant. Az eljárás alá vont ügyvéd ebbéli nyilatkozata tehát nem volt valós.

A fenti magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ÜESZ 3.2. pontját.

Vétett az eljárás alá vont ügyvéd a letétkezelés szabályai ellen is, ugyanis a letétet a jelen esetben nem mint ügyvéd, hanem mint eladó kezelte, ezzel megsértette a 4/1999. (III.1.) MÜK szabályzat 1.2. pontját.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd magatartásának megítélésénél, hogy az messzemenően alkalmas volt az ügyfelek ügyvédségbe vetett bizalmának megingatására. Jelen esetben az eljárás alá vont ügyvéd hol ügyvédként, hol pedig ügyvezetőként járt el ugyanabban az ügyben és ezzel a jogban és az ezt képviselő ügyvédségben bízó vevőket megtévesztette. Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács az iratcsatolás elmulasztását is.

Enyhítő körülményként értékelhető, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az összeférhetetlenség vonatkozásában elismerte felelősségét.

A Fegyelmi Tanács a fentiekre tekintettel, az eljárás alá vont ügyvédet három rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A büntetés végrehajtását a Fegyelmi Tanács három évre felfüggesztette.

Ügyvéd mint szerződő fél

Az ügyvéd egy betéti társaság kültagja volt. Ugyanennek a társaságnak a beltagja a fia volt. Az ügyvéd adásvételi szerződés elnevezéssel olyan – a fenti társaság és a panaszos között létrejött – okiratot jegyzett ellen (gumibélyegző és aláírás alkalmazásával), melyben fia és ő maga is a szerződés alapján fél volt és mely szerződést elmondása szerint nem maga szerkesztett, annak elkészítésére megbízása a szerződő felektől nem volt.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy olyan adásvételi szerződést látott el ellenjegyzéssel (gumibélyegző és aláírás alkalmazásával), melyben a fia és ő maga is szerződő fél volt és melyet nem maga szerkesztett, továbbá melynek elkészítésére a felektől megbízása-meghatalmazása nem volt, a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III.22.) szabályzatának (ÜESZ) 5.15. és 7.3. és az Üt. 23. § (2) bekezdésébe foglalt kötelességeit megszegte és ezzel egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd korábbi fegyelmi büntetését, továbbá azt, hogy a törvénysértő ellenjegyzéssel veszélyezteti az ellenjegyzési jogosultság tekintetében az ügyvédi kar érdekeit és végezetül, hogy a megbízást nem foglalta írásba.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A másodfokú Fegyelmi Fellebbviteli Tanács az elsőfokú Fegyelmi Tanács által megállapított tényállást elfogadta. A másodfokú Fegyelmi Fellebbviteli Tanács álláspontja szerint is egy rendbeli fegyelmi vétségnek minősül a fent megállapított magatartás. Erre tekintettel a másodfokú Fegyelmi Fellebbviteli Tanács az elsőfokú Fegyelmi Tanács határozatát helybenhagyta.

Az ügyvéd korábban ügyészként dolgozott, a fegyelmi eljárás megindítását megelőzően fél év óta kamarai tag. Az ügyvéd korábbi munkáltatója, az ügyészség vezető ügyésze tett bejelentést, szerinte az ügyvéd olyan személy jogi képviseletét vállalta, akinek ügyében korábban ügyészként járt el.

A fegyelmi eljárás során bebizonyosodott, hogy az ügyvéd ugyanattól a személytől, akinek a büntető eljárásában korábban a nyomozást felügyelte, több megbízást is elfogadott, többek között ugyanabban az eljárásban is, amelyben korábban ügyészként eljárt. Az ügyvéd tagadta, hogy a megbízásoknak bármi köze lett volna a korábbi ügyészi tevékenységéhez, ill. ügyészként a megbízóval, mint gyanúsítottal fennállt ismeretségéhez.

A Fegyelmi Tanács a Fegyelmi Főmegbízott indítványát megalapozottnak ítélte. Az Ügyvédi Hivatás Etikai Szabályainak 5/7. pontja kimondja, hogy “az ügyvéd megbízást nem vállalhat el abban az ügyben, amelyben korábban ? ügyészként ? eljárt.? Az 5/9. szerint pedig “összeférhetetlen ? minden olyan tevékenység, amely az ügyfél megbízásának teljesítése során összefüggésbe hozható az ügyvéd korábbi állami ? szervezetnél betöltött tisztségével ? Ilyen esetben az ügyvéd a megbízást nem fogadhatja el.?

Az eljárás alá vont ügyvéd:

Azzal a magatartásával, hogy ugyanabban az ügyben vállalt – még ha korlátozással is – ügyvédi megbízást, amelyben korábban az általa ügyészként felügyelt nyomozásban a megbízója gyanúsított volt, az ÜESZ 5/7. pontjában részletezett kötelezettséget szegte meg.

Azzal a magatartásával pedig, amellyel egyéb ügyben vállalt megbízást, az ÜESZ 5/9. pontjában foglaltakat szegte meg.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása körében elsősorban az igazságszolgáltatás tisztaságába, az ügyvédségbe vetett bizalom megingatására alkalmas cselekvőség súlyát értékelte. A büntető eljárás alkotmányos és törvényes keretek között folytatását kérdőjelezheti meg az az ügyvéd, aki a magatartásával, a hivatás tisztátalanságának látszatát keltve – korábban ügyészként felügyelt nyomozás gyanúsítottjának – bármely ügyében megbízást vállal. Súlyosbító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács a rendbeliséget, ezen belül a folytatólagosságot, a jogellenes ügyvállalások számát. Súlyosbító körülmény az összeférhetetlenségi szabályoknak a volt ügyész általi elkövetését.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, amelynek végrehajtását 3 évre felfüggesztette.

Összeférhetetlen ügyvállalás I.

Az ügyvéd, korábban a panaszos gazdasági társaságával munkaviszonyban állt. Miután a munkaviszonyát megszüntette, olyan személy képviseletében járt el ügyvédként, aki a panaszos gazdasági társasággal ellenérdekű fél volt.

A fegyelmi tárgyaláson sem az eljárás alá vont ügyvéd, sem a panaszos gazdasági társaság képviselője nem jelentek meg, így a Fegyelmi Tanács döntését a korábban rendelkezésre álló okiratok alapján hozta meg.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az ügyvéd azzal a magatartásával, hogy olyan személy képviseletét látta el ügyvédként, aki ellen ugyanazon ügyben, mint a panaszos gazdasági társaság jogi képviselője indított keresetet, megsértette az Etikai Szabályzat 5.8 pont második fordulatába foglalt szabályt. E rendelkezés szerint ugyanis az ügyvéd korábbi munkáltatójával szemben akkor vállalhat el megbízást, ha a munkaviszony legalább 3 éve megszűnt és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt.

Az eljárás alá vont ügyvéd ügyvállalása a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint mindkét összeférhetetlenségi pontba ütközött, és az ügyvédet terhelte volna annak bizonyítása, hogy e szabályok alóli korlátozás alól írásban felmentést kapott.

Mindezekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Összeférhetetlen ügyvállalás II.

Az ügyvéd ellen egy bíró tett bejelentést az alábbiak miatt. Az ügyvéd közreműködésével adásvételi előszerződés jött létre egy ingatlanra, amelyet később – szintén a közreműködésével – módosítottak. A vevő az utolsó vételárrészlet kifizetését nem tudta teljesíteni, ezért az eladó pert indított a vevő ellen. Az ügyvéd a vevő peres képviseletét elvállalta, és kb. másfél évig el is látta. Ezzel az Üt. 25.§ /1/ bekezdésébe ütköző fegyelmi vétséget valósított meg. Eszerint ugyanis “az ügyvéd a megbízójával szemben mástól megbízást nem vállalhat el.?

A Fegyelmi Tanács előtt az eljárás alá vont ügyvéd azzal védekezett, hogy akkor történt volna kettős képviselet, ha ő mindkét felet képviselte volna a szerződéskötéskor, ő azonban megbízással csak a vevőtől rendelkezett.

Az ügyvéd érdemi védekezését a Fegyelmi Tanács azért sem tudta elfogadni, mert az ÜESZ 5/14. pontja egyértelműen kimondja, hogy ha az ügyvéd felek megbízásából szerződéskötésében működik közre, és azok részére együttesen fejt ki okirat-szerkesztési tevékenységet, akkor az ilyen szerződésből keletkező jogvitákban egyik fél képviseletét sem láthatja el, kivéve ha az ellenérdekű felet a szerződéskötésnél másik ügyvéd képviselte. Ugyanezt az elvet erősíti meg a BH 2000/155. eseti döntés is, amely szerint a szerződést ellenjegyző ügyvéd mindkét fél érdekeit egyformán kell hogy képviselje, függetlenül attól, hogy melyik féltől kapott megbízást, és ki fizette a megbízási díjat.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi büntetés kiszabására korábban nem került sor.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvédjelölt ellen panasz érkezett a Budapesti Ügyvédi Kamarához. A panasz tartalma szerint ügyvédjelölt ügyvédnek adta ki magát, amikor telefonon felhívta a panaszost és élettársát, pressziót gyakorolva egy tartozás megfizetése érdekében. Ennek alapján még aznap megírták a panaszosok a beadványukat az Ügyvédi Kamarához.

Egy ügyvéd kollega ügyvédjelölttel történt telefonbeszélgetést követően az ügyvédjelölt faxára válaszolva ugyancsak ügyvédnek címezve küldte el a válaszfaxot., Ebből egyértelmű, hogy az ügyvédjelölt a kollegával történt beszélgetés során is azt a látszatot keltette, hogy ügyvéd.

Az ügyvédjelölt továbbá a panaszosokkal szemben fennálló követelést megvásárolta attól a megbízójától, aki megbízta őt a követelés érvényesítésével.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az ügyvédjelölt azáltal, hogy a megbízási jogviszony fennállása alatt saját javára a megbízás tárgyára vonatkozóan jogügyletet kötött a kamara elnökségének hozzájárulása nélkül, fegyelmi vétséget követett el. Az eljárás alá vont ügyvédjelölt nem ismerte el a felelősségét ebben a kérdésben, és arra hivatkozott, hogy a nagynénje az, akitől “megvásárolta? a követelést és jelen esetben egy családi kapcsolaton belüli viszonyról van szó közte és a nagynénje között. A megvásárlás tényét sem ismerte el, hanem kölcsönnek nevezte a megvalósított magatartást. Ezt azonban a Fegyelmi Tanács nem találta igazolhatónak.

Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a rokoni szívesség tétele során hivatását gyakorolva járt el, így reá ugyanúgy vonatkoznak hivatásának szabályai.

Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt még akkor sem látta be, hogy hibázott, amikor a fegyelmi eljárás során erre fény derült.

Az eljárás alá vont ügyvédjelölt súlyosan sértett a magatartási szabályok ellen, amikor ügyvédnek adta ki magát, külső szemlélőkben azt a látszatot keltve, hogy önálló eljárásra és képviseletre jogosult, s ezzel megkerülte annak az ügyvédi irodának az irányítási és ellenőrzési jogosultságát – kötelességét, melynek alkalmazásában áll.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt fegyelmi felelősségre vonására eddig még nem került sor.

A Fegyelmi Tanács a fentiekre tekintettel, az 1998. évi XI. tv. 1.§, 3.§ (2) bek., a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III.1.) MÜK Szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól 3/1, 3/2, 3/3 és 6/4 b) pontja alapján az eljárás alá vont ügyvédjelöltet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd ingatlan adásvételi szerződést szerkesztett és jegyzett ellen, amelyben az egyik vevő ő maga volt. Ugyanakkor az ingatlan vevői szindikátusi szerződést is kötöttek, amelyet szerződő félként az ügyvéd is aláírt. Ezen a szerződésen ügyvédi ellenjegyzés nem szerepelt.

A Fegyelmi Megbízott szerint az eljárás alá vont ügyvéd mindkét szerződésben való közreműködésével megszegte az ÜESZ 6/4. és 5/15. alatti tilalmakat.

Az eljárás alá vont ügyvéd elismerte a tényállás szerinti közreműködést, azonban a felelősségét csak “kis mértékben? ismerte el.

A Fegyelmi Tanács sem enyhítő, sem súlyosbító körülményt nem észlet, azonban az ügy jelentős anyagi volumene miatt alkalmas az ügyvédi hivatás lejáratására.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának fenti határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett. A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az ügyvéd ellen okiratszerkesztői tevékenységét kifogásoló panasz érkezett, ezen túlmenően a panaszos sérelmezte azt is, hogy szerinte olyan levelet továbbított a részére és a munkáltatója részére, amely sérti a személyiségi jogait.

A panaszos, mint vevő kötött egy adásvételi szerződést, amelyet az ügyvéd szerkesztett. A szerződés során vita keletkezett a szavatossági jogokkal kapcsolatban, továbbá a vételár teljesítésével és a tulajdonjog megszerzésével kapcsolatban. Ebben a vitában az ügyvéd az eladó képviseletében járt el. A vita során eljáró ügyvéd levelet küldött a panaszos munkahelyére, ahol ő jogtanácsosként dolgozik. A levelet a vezérigazgatóhoz címezte és mellékelte hozzá a panaszoshoz küldött felszólítását és levelét.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint elfogadható az eljárás alá vont ügyvédnek az a védekezése, hogy a panaszosnak és társának megküldött felszólító levéllel az abban igen részletesen kifejtett jogi álláspontjáról tájékoztatta az ügyben finanszírozóként résztvevő pénzintézetet (panaszos munkáltatóját). A pénzintézet ugyanis a jelzálogjogát csak a vita rendezése után tudja érvényesíteni. A jogvita során a pénzintézet, mint a perben kötelezően félként szereplő személy amúgy is megismerte volna a felszólító levél tartalmát.

A Fegyelmi Tanács nem látja alkalmazhatónak az ÜESZ 13/1. pontjában, továbbá a 15/3 pontjában rögzített szabályt. A Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III.1.) MÜK szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól, – amit az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 112. § (1) bek. A) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Magyar Ügyvédi kamara Teljes Ülése kifejezetten az ügyvédi hivatásról alkotott, – tehát az semmiképpen nem értelmezhető kiterjesztően, csak és kizárólag ügyvédekre vonatkozik, jogtanácsosokra nem alkalmazható.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárást megszüntette.

Az ügyvéd ellenjegyzett egy nem általa készített adásvételi szerződést. Az ügyvéd az ingatlan tulajdoni lapjának másolatát nem szerezte be, tényvázlatot nem készített, az adásvételi szerződést úgy látta el ügyvédi ellenjegyzéssel, hogy az eladó azt nem előtte írta alá és az eladóval nem is találkozott. Az ügyvéd, nem sokkal később a Földhivatalhoz címzett nyilatkozatában az ellenjegyzését “visszavonta”.

A Fegyelmi Tanács az alábbiakat állapította meg: Az eljárás alá vont ügyvéd azzal védekezett, hogy az ellenjegyzésre az állandó megbízójának vezetője kérte meg és nem teljesítés esetén az állandó megbízás elvesztésétől tartott. Ez a védekezés nem fogadható el, mert még a megbízó utasítását is meg kell tagadnia az ügyvédnek, ha az a törvényben felsorolt kötelezettségek megszegésére irányul. Az ellenjegyzés módját pedig az Üt. írja elő. Az ügyvédi ellenjegyzéssel lehetővé vált, hogy a bűncselekmény útján létrejött szerződés a Földhivatalnál bejegyzésre alkalmas formában benyújtásra került. Súlyos hivatásbeli hiba ingatlan adásvételi szerződés elkészítése és ellenjegyzése tulajdoni lap nélkül.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartással, hogy a megbízást nem foglalta írásba megszegte az Üt. 23.§ (2) bekezdésben foglalt kötelezettségét. Azzal, hogy nem általa készített és nem jelenlétében aláírt okiratot ellenjegyzett az Üt. 27. §-ban leírt kötelezettségét szegte meg. Azáltal, hogy nem szerezte be a tulajdoni lap másolatot megszegte az 1996. Eln. 470/8. sz. határozatának 1. pontjában foglalt kötelezettségét.

A Fegyelmi Tanács az Üt. 38. §.b) pontja alapján kiszabott büntetést találta az elkövetett fegyelmi vétséggel arányosnak és felhívta az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy a jövőben ingatlan adásvételi ügyekben nagyobb gondossággal járjon el. Azon túlmenően, hogy az ilyen cselekmények lehetőséget adnak az állampolgárok vagyonában való súlyos károkozásra, az ügyvédi kar társadalmi megbecsülését is alkalmasak aláásni.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd tevékenységét négy ügyben vizsgálta a Fegyelmi Tanács. Az ügyvédet korábban már kizárták a kamarából, illetve több büntetést is kiszabtak a terhére.

Egy bonyolult ingatlanokkal kapcsolatos csereszerződés során az ügyvéd tévesen jelölte meg egy ingatlan helyét, továbbá a felekkel előre íratott alá kitöltetlen nyomtatványokat, végül színlelt szerződések készítésében működött közre. Az ügyvéd, holott kiskorú személy is szerepelt az ügyben nem vette figyelembe, hogy a lakáscsere folytán a kiskorú érdekei sérelmet szenvednek.

Egy másik csereügyletben a megbízást úgy vette fel az ügyvéd, hogy az egyik félnek még nem volt tulajdonjoga a feltüntetett ingatlanon. A később megszerzett ingatlan miatt az Önkormányzati Lakásügyi Iroda elutasította a csere jóváhagyását, mivel a megszerzett ingatlan lakhatatlan állapotban volt és egyértelműen azért került megvételre, hogy a lakáscsere létrejöhessen. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint ezzel a magatartással az ügyvéd színlelt szerződés készítésében működött közre. Az ügyvéd, holott kiskorú személy is szerepelt az ügyben nem vette figyelembe, hogy az ügyben a kiskorú érdekeire is tekintettel kell lenni.

Egy harmadik csereügylettel kapcsolatban a Fegyelmi Tanács a Fegyelmi Főmegbízott indítványát elfogadva kirekesztette a tényállást a fegyelmi vétségek köréből.

Egy negyedik csereügylet esetében az ügyletben szereplő felek nem voltak még a megjelölt ingatlan tulajdonosai. Az ügyvéd a fentebb vázoltakkal megegyező magatartást tanúsított, ám ebben az ügyben kiskorú személy nem volt érdekelt.

A Fegyelmi Tanács az alábbiakat állapította meg: Az eljárás alá vont ügyvéd magatartása négy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg. Az Üt. 3.§ (2) bekezdése szerint az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani. A (3) bekezdés alapján az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A Fegyelmi Tanács határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd és a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke is fellebbezést jelentett be.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Fellebbviteli Tanács megváltoztatta az első fokú Fegyelmi Tanács döntését. Az I. fokon megállapított négy rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt az eljárás alá vont ügyvédet kamarából kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Egyidejűleg egy rendbeli szándékos fegyelmi vétség tekintetében az eljárást megszünteti.

Az I. fokú határozat az indoklás első részében sorolja fel az eljárás alá vont ügyvéd ellen korábban indított fegyelmi eljárások adatait, holott a Fegyelmi Eljárási Szabályzat 33. § (3) bekezdés b) pontja szerint azt, illetve azokat a rendelkező résznek kell tartalmaznia.

Az I. fokú határozat a az egyik csereügyletet a “fegyelmi vétségek köréből kirekesztette? arra hivatkozással, hogy a fegyelmi főmegbízott ez ügyben nem látta bizonyítottnak a fegyelmi vétség elkövetését és ezért a korábbi indítványától elállt. A BÜK elnöke a fellebbezésében helyesen mutatott rá arra, hogy amennyiben valamely eljárás tárgyává tett tényállás nem nyer bizonyítást, úgy a vonatkozásban az eljárást meg kell szüntetni. Az első fokon eljáró fegyelmi tanács a megszüntetés helyett e tényállást a fegyelmi vétségek köréből kirekesztette. Ezt a rendelkezést a másodfokú fegyelmi tanács megváltoztatta és a kizárás fegyelmi büntetést tartotta a magatartással arányban állónak, tekintettel az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletére, az elbírált cselekmények súlyára és számára.

Az ügyvédhez ingatlan vásárlása kapcsán fordultak a panaszosok. Az ügyvédtől azt a tájékoztatást kapták, hogy miután az értékesített ingatlant ők építették, így annak megszerzésére fordított összeg nem állapítható meg, ezért a bevételt 75%-kal kell csökkenteni és a fennmaradó összeg lesz adóköteles. Ezen felül felhívta a figyelmüket, hogy adószakértővel is tárgyaljanak még.

A Fegyelmi Tanács az alábbiakat állapította meg: Az Üt. 3. § (2) bekezdése, valamint az Etikai Szabályzat 3.2. pontja értelmében: ” Az ügyvédnek hivatását legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.?

Az ÜESZ 3.1. pontja szerint “Az ügyvéd hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elősegíti megbízója jogainak és kötelezettségeinek teljesítését (…)” Az ÜESZ 3.2. pontja értelmében pedig: “(…) az ügyvédnek hivatását legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.”

Az ÜESZ 3.4. pontja szerint: “Tilos minden olyan ténykedés, amely ellentétes a megbízó jogos érdekével.”

Az ÜESZ 7.5. pontja szerint: “Az ügyvéd a megbízás során köteles megbízóját kioktatni a szerződéssel kapcsolatos minden lényeges körülményről és feltételről.”

Tényként volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd téves jogi tájékoztatást adott ügyfeleinek, emiatt a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet egy rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd ellen panasz érkezett, amelyben sérelmezték, hogy az ügyvéd levelében valótlanságokat állított, büntetőjogi joghátránnyal fenyegetett.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd levele egy ponton már túlmegy azon, amelyet ügyvéd levelezésében megengedhet. A levél a következőt tartalmazza: “… ügyfelemtől kapott felhatalmazás alapján megfontolás tárgyává teszem, hogy a fentebb jelzett polgári jogi eszközök mellett a büntetőjog eszközeit is igénybe vegyem, mivel a szerződés megkötésének a körülményei és az elmúlt napok eseményei a Btk. 318. § (1) pontjába ütközik.”

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a levélben írt formában a büntető joghátrány kilátásba helyezése nem megengedhető és hiányzik annak jogi levezetése, miszerint az eljárás alá vont ügyvéd a levél címzettjének mely elkövetési magatartását tekinti olyannak, amely alkalmas lehet esetleg büntetőjogi következmények érvényre juttatására is. A polgári jogi szerződéses következmények büntetőjogi szankciókkal történő összekapcsolása ellentétes lehet az ügyvédi magatartási szabályokkal.

A Fegyelmi Tanács a fentiekre tekintettel az eljárás alá vont ügyvédet egy rendbeli gondatlan fegyelmi vétség elkövetése miatt megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A joghátrány alkalmazása során kénytelen volt figyelembe venni azt, hogy korábban már állt fegyelmi eljárás hatálya alatt az eljárás alá vont ügyvéd, de figyelembe vette részbeni elismerő nyilatkozatát és a cselekmény viszonylag csekélyebb tárgyi súlyát.

Az ügyvéd ellen panasz érkezett a Legfelsőbb Bíróságtól, amelyben az ügyvéd által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet kifogásolta a bíróság. Ebben a következők álltak: “nem ordít, hogy tisztességtelen a II. fokú bíróság eljárása?”; “a kárult (sic!, helyesen kábult) bíró állítja”; bár állítom, hogy mi magyarok bebizonyítottuk, hogy nem esszük nyersen a húst gondolja el a felülvizsgálati bíróság, hogy elképzelhető lett-e volna 1912-ben a Magyar Királyi Bíróság előtt egy ilyen eljárás, nem fair eljárás… abban az időben, talán 1912. körül Magyarországon a bírók biztosan mondom, nem ették nyersen a húst. Vajon fel lehet-e tenni ilyen kérdést. Ha fellehet (sic!), ha nem, én a kérdést nem teszem, de feltehetik a koreaiak. A kérelem elbírálásakor a magyarországi bírók nyersen eszik-e a húst?”

A fentebbiekre tekintettel a Kamara Elnöke a fegyelmi eljárást elrendelte.

Az Üt. 3. § (2) bekezdése – többek között – kimondja, hogy az ügyvéd “tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást gyakorolni”.

A ÜESZ 12/1. pontja kimondja, hogy az “ügyvéd köteles tiszteletben tartani a bíróság méltóságát.?

A ÜESZ 15/2. pontja úgy rendelkezik, hogy az ügyvéd hatóság előtt tett nyilatkozatai, beadványai legyenek jogilag megalapozottak, igényesek. “A Legfelsőbb Bírósághoz előterjesztett felülvizsgálati kérelemnek”… “színvonalára különös gondot fordítson.”

A ÜESZ 15/7. pontja külön is nevesíti a felülvizsgálati kérelem színvonala magas foka iránti elvárást: a felülvizsgálati kérelem színvonala felöleli mind a szakmai megalapozottságot, mind a hivatáshoz méltó hangnem, hangvétel használatának kötelezettségét.

A Fegyelmi Tanács más ügyben rámutatott arra, hogy a közéletben esetenként, a magánéletben gyakorta megnyilvánuló goromba, durva hangnem térhódítása nem juthat el az ügyvédi működés, vagy akár az igazságszolgáltatás területére, nem válhat “bevett”, vagy megszokott stílussá, de nem lehet az az ügyvédi hivatás magánéleti jellemzője sem. Az ügyvédi hivatás gyakorlóiba vetett közbizalom megtartása és a hivatás méltóságának megtartása érdekében minden ügyvédtől elvárható, hogy akár ügyvédként, akár magánemberként jár el, megnyilvánulásai ne rombolják az ügyvédi kar iránti tiszteletet, a hivatásrend tagjainak megbecsülését.

Az eljárás alá vont ügyvéd felülvizsgálati kérelme jelentős részben, a fent beidézett részeknél pedig különösen olyan stílust engedett meg magának, amely a hivatás gyakorlói iránti megbecsülés rombolására alkalmas.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fentebb idézett magatartással egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. Az iratok csatolásának elmulasztásával további szándékos fegyelmi vétséget követett el.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte a rendbeliséget, a szándékos elkövetést, az utóbbi időben történő azon jelenséget, amely az ügyvédek hangvételének eldurvulását jelzi.

Nyomatékosan súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a magatartást hasonló magatartás miatt folyamatban lévő fegyelmi eljárás hatálya alatt követte el, illetve, hogy korábban az ügyvédi kar tekintélyének csorbítása miatt már két ízben is született elmarasztaló fegyelmi határozat.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

Az első fokú Fegyelmi Tanács által megállapított tényállás mindenben megfelel a bizonyítás anyagának és a határozat rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapszik. A megállapított tényállásból az első fokú Fegyelmi Tanács helyes jogi következtetést vont le, ezért az I. fokú határozatot a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta.

Az eljárás alá vont ügyvéd a határozat ellen bírósági keresetet nyújtott be.

Fővárosi Bíróság

Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III.22.) Szabályzata tartalmazza azokat a magatartási szabályokat, illetőleg követelményeket, melyeket az ügyvédek eljárásuk során kötelesek betartani.

Az Etikai Szabályzat 12.1. pont második fordulata értelmében az ügyvéd köteles tiszteletben tartani a bíróság méltóságát.

Az Etikai Szabályzat 15.2. pontja szerint az ügyvéd tárgyalásai és eljárásai során hivatása hagyományainak megfelelően kell, hogy érintkezzen a bíróságok és más hatóságok tagjaival, meg kell adnia a kellő megbecsülést és tiszteletet, melyet saját hivatásával szemben is el kell várnia.

Az Etikai Szabályzat 15.7. pontja értelmében a hatóság előtt tett nyilatkozatoknak jogilag megalapozottnak és igényesnek kell lennie. A Legfelsőbb Bírósághoz és az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványok színvonalára különös gondot kell fordítani.

Az első fokú fegyelmi tanács egyetlen vonatkozás kivételével helytállóan állapította meg a tényállást és minősítette a felperes magatartását. A bíróság teljes mértékben osztotta a fegyelmi tanács azon álláspontját, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget követett el, mely az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja. Az eljárás alá vont ügyvéd által használt hangvétel a felülvizsgálati kérelemhez nem kapcsolódhat, annak jogszerűségét és alaposságát és nem támasztja alá, ezzel szemben az a címzett bírósággal szembeni durva, tiszteletlen megnyilvánulásként értékelhető.

A bíróság megállapítása szerint az Ügyvédi Kamara kellő módon gyakorolta a feladatát.

Nyilvánvalóan sem a bíróság, sem a Kamara nem vitatja el az eljárás alá vont ügyvédtől azt a jogot, hogy a hosszadalmasnak tűnő bírósági eljárásról véleményt alkosson, azonban az eljárás alá vonttól, mint ügyvédtől elvárható, hogy e véleményének kinyilvánításakor tartsa tiszteletben a bíróságot, és feleljen meg a szakmájával szemben támasztott társadalmi elvárásoknak, illetőleg szakmai szabályoknak.

Téved az eljárás alá vont ügyvéd akkor, amikor azt állítja, hogy magánemberként többet engedhet meg magának, mint ügyvédként, ugyanis az ügyvédi tevékenység nem választható el a magánszemélytől, az ügyvéd foglalkozású személyek magánemberkénti eljárása során is fennáll az a társadalmi, kamarai és bírósági elvárás, hogy feleljen meg annak a társadalmi elvárásnak, hogy az ügyvéd foglalkozású személyek tisztességesen és a másik személy megbecsülését biztosítva tevékenykednek, a hatóság/bíróság előtti eljárásuk, nyilatkozataik során legjobb tudásuk szerint járnak el.

A bíróság egy ponton nem értett egyet a Fegyelmi Tanáccsal, nevezetesen, hogy a “kárult” szót nem tudta kábultnak értelmezni. A bíróság szerint a károsult szót kívánta alkalmazni az eljárás alá vont ügyvéd.

A fentiek alapján a bíróság az eljárás alá vont ügyvéd keresetét nem találta alaposnak, ezért a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.

Két panaszos fordult panasszal a kamarához az ügyvéd ellen.

Az első panaszos az ügyvédet az ügyeinek intézésével bízta meg, két alkalommal összesen 50.000 Ft-ot kifizetve a részére. Az ügyvéd a megbízást elvállalta, de semmilyen tevékenységet nem fejtett ki. Később a panaszos több ízben is megkísérelte megkeresni az ügyvédet, de sem telefonon, sem személyesen nem tudta elérni. Az átvett pénzről az ügyvéd számlát nem adott, de nem is fizette azt vissza a panaszosnak. A fegyelmi megbízott felhívására iratokat nem csatolt, védekezést nem terjesztett elő.

A második panaszos ügyében az ügyvéd vállalta, hogy két üzlethelyiség bérleti jogát – amely helyiségek bérlője az ügyvéd – átruházza a panaszosra. Vállalta a szükséges okiratok elkészítését. Ebben a körben sor került egy letéti szerződés elkészítésére is, amelynek értelmében a letétbe helyezett összeg a bérleti jog ellenértéke. A letétet az ügyvéd akkor lett volna köteles a panaszosnak kifizetni, amikor az üzlethelyiségek tulajdonosa: a kerületi önkormányzat a jogügylethez hozzájárul. Az ügyvéd ígéretet tett arra, hogy ezt a hozzájárulást beszerzi, azonban ennek az ígéretének nem tett eleget, a letétbe helyezett összeget nem fizette vissza, ezzel megszegve a 4/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzat rendelkezéseit.

Az eljárás során az ügyvéd az ügy iratait nem küldte meg a kamarának és ezzel a magatartásával megsértette az ÜESZ 14/2. pontját.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd sorozatosan a legsúlyosabb fegyelmi vétségeket követte el, megszegve az Üt. 3.§ /2/ bek., valamint az ÜESZ 3.2. pontjának rendelkezéseit. Figyelemmel az ügyvéd által elkövetett fegyelmi vétségek nagy tárgyi súlyára, valamint az ügyvédi előéletben mutatkozó nagy számú negatívumra (több fegyelmi eljárás folyt ellene korábban), a Fegyelmi Tanács csak a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását látta indokoltnak.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd ellen az általa, iroda céljára bérelt ingatlannal kapcsolatosan érkezett panasz. Az ügyvéd irodahelységet bérelt egy Kft.-től, ám a bérleti díjat nem fizette meg többszöri felszólítás ellenére sem és amikor találkozott a bérbeadó képviselőjével, ígéretet tett arra, hogy azonnal elmegy a bankba és rendezi a tartozását. Biztosítékként otthagyta a személyi igazolványát és az ügyvédi igazolványát, ám nem tért vissza. A tartozást hónapokkal később az eljárás alá vont ügyvéd családja rendezte.

Az előzetes vizsgálat során a kamara ellenőrzést tartott az irodánál és megállapítást nyert, hogy az ügyvéd a postáját nem veszi át, a levelek több hónapja a postaládában vannak. Időközben az ügyvédet igazgatási úton törölte a kamara a tagok sorából a tagdíj meg nem fizetése miatt.

A fegyelmi tárgyaláson elismerte felelősségét az eljárás alá vont ügyvéd.

Az 1998. évi XI. tv. 37. § b) pontja értelmében fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, akinek az ügyvédi tevékenységén kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja. Az eljárás alá vont ügyvéd azon magatartása, hogy a bérleti szerződésben vállalt díjfizetési kötelezettségének nem tett eleget a fent hivatkozott szabályba ütközik ezért fegyelmi vétséget képez.

Az Ügyvédi Hivatás Etikai Szabályainak 10.1. pontja értelmében az ügyvéd köteles gondoskodni az ügyvédi tevékenység folyamatos gyakorlására alkalmas irodahelyiségről és a 10.4. pont értelmében arról, hogy a részére küldött postai küldeményeket részére folyamatosan kézbesíteni lehessen.

A fentiek szerint az eljárás alá vont ügyvéd két rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el és ezért fegyelmi felelőssége fennáll.

A fenti indokok alapján a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet a kamarából való kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd a panaszos szerint olyan névjegyet használ, amely egy áldozatvédelmi civil szervezet nevét és ebben a szervezetben betöltött tisztségét feltünteti az ügyvéd megjelölés mellett. Ez állítása szerint megtévesztette őt.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget követett el azzal a magatartásával, hogy nem szabályos névjegyet használt. A névjegyen szereplő adatok tekintetében a Magyar Ügyvédi Kamara 5/1999. (III. 1.) szabályzata az ügyvéd és ügyvédi iroda névhasználatáról a 12. és a 13. pontjában egyértelmű iránymutatást ad a névjegy tartalmára vonatkozóan. Önmagában a nem a jogszabályoknak megfelelő tartalmú névjegy használata megvalósítja a fegyelmi vétséget, hiszen nem vitás, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ismerte a névjegy tartalmát és azt az ő tudtával adták át a panaszosnak. A fegyelmi vétség tekintetében nincs jelentősége annak, hogy az ügyvéd által ismert tartalmú névjegyet ki adja át a panaszosnak.

A Fegyelmi Tanács a fentiekre tekintettel az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartás I.

Az ügyvéd ellen a Legfelsőbb Bíróság főtitkára tett panaszt, kifogásolva az ügyvéd eljárását, magatartását. Az ügyvéd a Legfelsőbb Bíróság rendészeti szabályait kijátszva felkereste az egyik bírót a dolgozószobájában, ahol erőszakos módon, elfogadhatatlan hangnemben követelte az ott folyamatban lévő saját ügyében a tárgyalás mielőbbi kitűzését. Csak rendész, testi erő alkalmazásával tudta kivezetni a szobából az eljárás alá vont ügyvédet, akivel szemben az ügyvéd szintén durva, sértegető hangnemet használt.

A Kamara Elnöke fegyelmi eljárást rendelt el.

Az Üt. 37.§ b./ pontja szerint: “fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja”. Az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy bírói dolgozószobát keresett fel, a valamennyi ügyvéd által ismert korlátozást lépte túl.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyvédek számára igazolványuk felmutatásával engedélyezte az épületbe történő bejutást anélkül, hogy az ügyvédeknek az elektronikus ellenőrző rendszeren át kellene haladniuk. Ez az engedély kifejezésre juttatja, hogy a bíróság az ügyvédek iránti bizalmat erősebbnek ítélte, mint a beléptető rendszer igénybevételére kötelezettek körének szűkítésével járó kockázatot. E bizalmon alapuló intézkedéssel él vissza az ügyvéd, ha a belépési jogosultságot – amely a tárgyalótermekhez ill. kezelőirodákhoz való szabad bejutást jelenti – kijátssza, és a hivatásához fűződő lehetőséget az őrség megtévesztésével a bírói dolgozószobákba való bejutásra használja fel.

Ez a magatartás valamennyi ügyvéd érdekét sérti, mert veszélyezteti az ügyvédek épületen belüli mozgására vonatkozó liberális szabályozás fenntartását. Az eljáró bíróval, ill. a kollégiumvezetővel szemben meg nem engedett hangnem használata, a fizikai kényszert kiváltó magatartás sérti az ügyvédség érdekeit. Az eljárás alá vont ügyvéd magatartása alkalmas az ügyvédek magatartásáról kialakított vélemény kedvezőtlen befolyásolására. Az ügyvédi hivatás gyakorlásának szükségszerű velejárója kell, hogy legyen a mindenkor kulturált, tárgyszerű hangvétel.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd jogellenes eljárás során tanúsított kitartását, az ügyvédi jogainak álságos felhasználásával történt elkövetést, és a meg nem engedhető hangnem használatában megnyilvánuló magatartások elszaporodottságát.

A Fegyelmi Tanács már több ügyben is kifejtette: A közéletben esetenként, a magánéletben gyakorta megnyilvánuló goromba, durva hangnem térhódítása nem juthat el az ügyvédek, vagy akár az igazságszolgáltatás működési területére, nem válhat “bevett”, vagy “megszokott” stílussá, de nem lehet az ügyvédi hivatás gyakorlójának magánéleti jellemzője sem. A hivatás magatartási szabályai a hivatás gyakorlóiba vetett közbizalom megtartása és a hivatás méltóságának erősítése érdekében minden ügyvédtől elvárható magatartási normákat és elvárásokat ölelik fel. Az eljárás alá vont ügyvéd ezt az alapvető elvárást sértette meg.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

Az eljárás alá vont ügyvéd beadványát fellebbezésnek tekintve, a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az ügy iratait visszaküldte az elsőfokú kamarának azzal, hogy az ügyvéd által előterjesztett igazolási kérelem tárgyában hozzon alakszerű határozatot.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa az eljárás alá vont ügyvéd igazolási kérelmét elutasította, mivel a kérelem előterjesztésekor másik bírósági tárgyalás volt indokként megjelölve, a határozat elleni fellebbezésben pedig betegség, amelyet orvosi igazolással az ügyvéd nem támasztott alá. A felhozott indokok önmagukban ellentmondásosak.

A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezését mind az igazolási kérelem elutasítása, mind az érdemi fegyelmi határozat vonatkozásában elutasította, a határozatokat helybenhagyta.

A jogerős határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd pert indított a Fővárosi Bíróság előtt, amely perben a bíróság végzéssel a felperesi keresetet elkésettség miatt idézés kibocsátása nélkül elutasította.

Ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartás II.

Az ellen a BRFK ker. Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztálya a Btk. 282.§ /1/ bek.-be ütköző és a /8/ bek. szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségének alapos gyanúja miatt indított eljárást.

Ezen bejelentés alapján történt a kamarai előzetes vizsgálat elrendelése, a fegyelmi főmegbízott az összefoglaló jelentésében tényként állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bűncselekmény elkövetése napján a hajnali órákban egy nyilvános szórakozóhelyen a hatósági előírások megszegésével 0,3172 gramm kábítószert tartott magánál. A vizeletmintából a kábítószer fogyasztása megállapítható volt. A Kamara Elnöke a fegyelmi eljárást elrendelte.

A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd ellen elrendelt fegyelmi eljárást a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.

Az eljárás alá vont ügyvéd a Kamarának írásban bejelentette, amikor vele szemben a büntető eljárás befejeződött. Csatolta a kerületi ügyészség vádindítványát, és a bíróság végzését. Ennek értelmében – tárgyalás mellőzésével – az ügyvéddel szemben próbára bocsátás intézkedés került alkalmazásra.

A fegyelmi tárgyaláson az ügyvéd nem jelent meg.

Az Üt. 37.§ b./ pontja alapján fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a bűncselekményt jogerős bírói határozat szerint az ügyvéd elkövette, ezért szándékos fegyelmi vétséget is megvalósított.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellen korábban fegyelmi eljárás nem indult, valamint a bűncselekmény jogi minősítésen belüli viszonylag alacsonyabb társadalomra veszélyességét. Súlyosbító körülményt a Fegyelmi Tanács nem észlelt.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetésben részesítette, amelynek végrehajtását 3 évre felfüggesztette.

Ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartás III.

Az ügyvéd ellen a bíróságtól érkezett panasz, amelyhez csatolták a hivatalos feljegyzést. A panasz tartalmazza, hogy az ügyvéd a magánszemélyként folyamatban lévő pereivel kapcsolatosan kezdeményezett telefonbeszélgetés során azt a közlést tette, hogy: “az már biztos, hogy két Legfelsőbb Bírósági bírónak szétverem az agyát”, továbbá azt mondta a Legfelsőbb Bíróság elnökéről, hogy “ő a fő maffiózó”.

A Legfelsőbb Bíróságon járt az ügyvéd a saját ügyében érdeklődött telefonon, mint peres fél. Amikor ezt közölte a titkárságon elmondták neki, hogy az elnöknek nincsen félfogadási ideje és peres féllel nem találkozhat. E közlésre az ügyvéd hangját indulatosan felemelte és a fent idézett kijelentéseket tette.

A Fegyelmi Tanács kétséget kizáró módon megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartásával az ügyvédi kar tekintélyét csorbította és ezzel fegyelmi vétséget követett el.

Amikor az Ügyvédi törvény az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes -szándékos vagy gondatlan – magatartást, amennyiben az az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja, fegyelmi vétséggé minősítette, akkor az ügyvédekkel szembeni és más társadalmi csoportokhoz képest magasabb szinten meghatározott elvárást juttatott kifejezésre. Azt az elvárást, amelynek lényege az, hogy az ügyvéd a magánéletében is köteles a hivatás gyakorlóihoz fűződő társadalmi elvárások szerint cselekedni és egyetlen ügyvédnek sincsen joga a hivatás gyakorlóinak, az ügyvédi kar tagjainak társadalmi megbecsülését, tekintélyét csorbító magatartást tanúsítani.

Ha az ügyvéd a magánéletében ügyvédhez méltatlan magatartást tanúsít, a kívülálló képzetében nyomban összekapcsolódik a cselekvő személy és annak hivatása és ezzel az ilyen magatartás egyben a hivatás gyakorlóinak negatív megítélésére alkalmas.

Az eljárás alá vont ügyvéd jogalkalmazó, az ügyvédi hivatás gyakorlója, aki nem veszítheti el önuralmát akkor sem, amikor az, esetleg más személy esetében emberileg érthetővé válhat. Még kevésbé tanúsíthat olyan verbális megnyilvánulást jelentő magatartást egy ügyvéd, amely más jogalkalmazót, ráadásul a bírói kar tagjait sértő, durván fenyegető megjegyzésben testesül meg.

Az eljárás alá vont ügyvéd verbálisan megnyilvánult durva kijelentései méltatlanok az ügyvédi hivatás gyakorlóival szembeni általános elvárásokhoz, ezért az eljárás alá vont ügyvéd elhangzott kijelentései a felhívott törvényhely rendelkezései szerint fegyelmi vétségnek minősülnek. A megnyilatkozás szándékosságához kétség sem férhet.

Az ÜESZ 15.7. pontja az ügyvéd számára a hatóság előtti nyilatkozatok igényessége követelményét írja elő.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd megnyilvánulásának kirívó durvaságát és az ügyvédi karban az utóbbi időben tapasztalható durva hangvétel elszaporodottságát. Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét, ezen belül nyomatékosan azt, hogy negyedik ízben tanúsított olyan hasonló magatartást , amely a hivatást folytatók iránti közbizalom megingatására alkalmas.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi büntetés megválasztott nemével és annak mértékével elsősorban az eljárás alá vont ügyvédet kívánja a hasonló magatartástól visszatartani, mert e büntetéssel gyakorolható visszatartó erőt a Fegyelmi Tanács fokozottabbnak értékelte egy nemében súlyosabb, de végrehajtásában felfüggesztett fegyelmi büntetésnél. Ezért a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet egy rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt a kiszabható legmagasabb pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvédet a BRFK egy kerületi rendőrkapitánysága ismeretlen tettes ellen indult eljárásban tanúként kihallgatta. Az ügyvéd anélkül nyilatkozott, hogy a tanúvallomásaiban említett megbízóitól felmentést kapott volna az ügyvédi titoktartás alól.

Az ügyvéd ingatlan adásvételi szerződést szerkesztett. A szerződés tárgyát képező ingatlan fekvésének helye a szerződésben nincsen feltüntetve. A szerződésbeli vételárrészletek összege eltér a megjelölt vételár teljes összegétől. A szerződés elemei előszerződés elemeivel keverednek. Az ügyvéd a szerződés szerkesztésére szóló megbízást nem foglalta írásba, a tulajdonlapot nem szerezte be és egy nem létező cég feladatává tette a haszonélvezeti jog jogosultjának beleegyező nyilatkozatának beszerzését.

Az ügyvédnél egy további panaszos letétbe helyezett 150.000 Ft készpénzt és 350.000 Ft értékű kincstárjegyet. A szerződésből a letét jogosultja és a letét kifizetésének feltételei nem állapíthatóak meg és a letét időtartama ellentmondásos. Később az ügyvéd arról értesítette a letevőt, hogy a letéti szerződésnek nem tud eleget tenni és a letéti szerződés semmis. Két nappal később rögzítette a letéti szerződésben, hogy az aláírásával igazoltan átvett letét mégsem került a birtokába. A panaszos három hónappal később. kérte a letét egy részének megküldését, ami nem történt meg.

Az ügyvéd olyan megbízási szerződést szerkesztett, amelyben egy nem létező cég a megbízott.

Az ügyvéd a megbízásokat elmulasztotta írásba foglalni.

A fenti tényállás alapján a Fegyelmi Tanács az alábbiakat állapította meg: Az ÜHMSZ 3. pontja [ÜESZ 3.2.] tartalmazza az alábbi rendelkezést: “Az ügyvédet hivatása gyakorlásában – ügyvédi esküjét megtartva – lelkiismerete, emberi és jogi meggyőződése irányítsa. Ennek kialakításában az ügyvédi hivatás magatartási szabályait hasznosítsa”, továbbá ” az ügyvéd szándékosan vagy súlyosan gondatlanul nem működhet közre abban, hogy jogszabályok rendelkezéseit kijátsszák vagy megkerüljék”. Az ÜHMSZ 4. pontja [ÜESZ 3.3.] kimondja, hogy “az ügyvédnek az általa elvállalt ügyben elmélyült jogi tudással és felkészültséggel kell rendelkeznie”. Az ÜHMSZ 21. pontja [ÜESZ 4.1.] kimondja, hogy “ügyvédi titoknak minősül minden olyan ismeretanyag, melyet az ügyvéddel ügyvédi tevékenysége körében eljárva közöltek, továbbá az általa képviselt természetes vagy jogi személyre, illetőleg az ügyre vonatkozóan hivatása gyakorlása során tudomására jutott”. Az ÜHMSZ 22. pontja [ÜESZ 4.1.] kimondja, hogy “titoktartása kötelezettség terheli az ügyvédet attól kezdve, hogy a titkot képező tényt vagy adatot bárki a megbízás szándékával vagy jogi tanácsadás keretében az ügyvéd tudomására hozza, illetve amikor arról az ügyvéd hivatalos eljárása során tudomást szerzett, függetlenül attól, hogy a megbízás létrejött-e”. Az ÜHMSZ 24. pontja [ÜESZ 4.1.] kimondja, hogy “a 21. pontban megfogalmazott titkot az ügyvéd időbeli korlátozás nélkül köteles megőrizni”.

Az eljárás alá vont ügyvéd azáltal, hogy a megbízásai során tudomására jutott adatokról a titoktartási kötelezettség alól történő felmentés nélkül tanúvallomást tett, megszegte az előbb hivatkozott szabályokat. Az eljárás alá vont ügyvéd ezáltal a hivatásának legalapvetőbb szabályát szegte meg és ezzel az egész ügyvédi kar tekintélyét sértette meg, mivel az ügyvédhez forduló jogkeresőnek az ügyvéd iránti bizalmát ingatja meg az az ügyvéd, aki a rábízott titkot a titok jogosultjának engedélye nélkül feltárja. Az eljárás alá vont ügyvédnek ez a magatartása arra enged következtetni, hogy a hivatásának még a legalapvetőbb szabályaival sincsen tisztában.

Az ingatlan adásvételi szerződés szerkesztése során az eljárás alá vont ügyvéd megszegte a fentebb hivatkozott magatartási szabályokat. A tulajdoni lap beszerzése alapvető követelmény az elmúlt években elhíresült és “lakásmaffiának” nevezett társadalmi jelenség miatt. Az okirat ezen felül érvénytelen volt, hiszen alapvető elemei hiányoztak és a szerkesztése is szokatlanul felelőtlen eljárásról árulkodik.

Alapvető szabályt szegett az ügyvéd, amikor a megbízását nem foglalta írásba. A megbízás írásba foglalása az eljáró ügyvédnek is az érdekét szolgáló intézmény.

Az eljárás alá vont ügyvéd az általa szerkesztett letéti megállapodással még következtetéssel sem megállapítható célt kívánt elérni, az okirat így alkalmatlan volt annak elérésére, amit az ügyvédi letét jogintézménye és amit a letéti szerződés általában betölteni hivatott. A letéti szerződés részletes vizsgálata során kitűnik, hogy az alapvető ismeretekkel sem rendelkezik az eljárás alá vont ügyvéd a letéti szerződéssel kapcsolatban. A nem létező társasággal kapcsolatos okirat-szerkesztés önálló fegyelmi vétségként értékelhető. Az okiratot szerkesztő ügyvéd köteles ugyanis meggyőződni a jogi személyek létéről ugyanúgy, mint a természetes személyek személyazonosságáról.

A fentiekre tekintettel az eljárás alá vont ügyvédet a Fegyelmi Tanács kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta és az ügyvédi tevékenység gyakorlását felfüggesztette az eljárás jogerős befejezéséig.

A Fegyelmi Tanács határozata ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Budapesti Ügyvédi Kamara határozatát a másodfok részben megváltoztatta, a kizárás fegyelmi büntetést három évre felfüggesztette és indoklásként megállapította az alábbiakat.

A jogosult részéről adott felmentés hiányában az eljárás alá vont ügyvéd tanúvallomásával súlyosan megsértette az ügyvédi titoktartási kötelezettséget.

Nem kétséges, hogy az ügyvéd megsértette a letét kezelésére vonatkozó szabályzat rendelkezéseit is. Tekintettel azonban az eljárás alá vont ügyvéd családi körülményeire, a titoktartási kötelezettség súlyos megszegése ellenére, a másodfokú Fegyelmi Tanács a fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztésére látott lehetőséget.

Az ügyvéd ellen az X Rt. képviseletében az Igazgatóság elnöke nyújtott be panaszt. Sérelmezte, hogy az ügyvéd megsértette az Üt.-nek a titoktartásra vonatkozó előírásait, valamint a korábbi megbízójával szemben megbízást vállalt.

Az ügyvéd részletes és okiratokkal alátámasztott védekezése alapján a Kamara Elnöke a fegyelmi eljárást megszüntette. A panaszos a megszüntető határozat ellen fellebbezett, amelyben kifogásolta a panasz elbírálásának tárgyaláson kívüli megtörténtét. A Magyar Ügyvédi Kamara határozatával a fenti határozatot hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kérte fel a Kamarát. A Kamara Elnöke ezen előzmények után a fegyelmi eljárást elrendelte. Az eljárás során azt kellett tisztázni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a titoktartási kötelezettségét megszegte-e.

A fegyelmi tárgyaláson a panaszos nem jelent meg, panaszát a tárgyalást megelőzően visszavonta, kérve az eljárás megszüntetését.

A Fegyelmi Tanács az alábbi tényállást állapította meg: Az eljárás alá vont ügyvéd évek óta ellátta az X Rt. jogi képviseletét a külkereskedelmi tevékenységgel összefüggő ügyek vonatkozásában. Az X Rt. megszerezte az Y Rt. összes részvényének a tulajdonjogát, és felkérte az eljárás alá vont ügyvédet, ill. annak ügyvédi irodáját, hogy az Y Rt. képviseletét is vállalja el.

Az X Rt-vel fennálló tartós megbízása az eljárás alá vont ügyvédnek évekkel később megszűnt, azonban eseti megbízások alapján még ellátott jogi képviseletet az X Rt. javára. Az X Rt. fizetési meghagyásos eljárást indított – bizonyos elszámolási problémák miatt – az Y Rt. ellen. Az Y Rt. jogi képviselője az eljárás alá vont ügyvéd irodájának másik tagja volt. A bírósági tárgyaláson a jegyzőkönyv szerint az iroda másik tagja helyett az eljárás alá vont ügyvéd jelent meg az Y Rt. képviseletében, és érdemi nyilatkozatot is tett, mely nyilatkozat a cégek közötti elszámolásra vonatkozott.

Az eljárás alá vont ügyvéd fenntartotta a korábbi jogi álláspontját, amely szerint nem vállalt a korábbi megbízójával szemben képviseletet, és nem sértette meg az ügyvédi titoktartásra vonatkozó előírásokat. Előadta, hogy évekig volt az Y Rt. igazgatósági tagja, és ilyen minőségében jelent meg és tett nyilatkozatot a tárgyaláson. A felelősségét abban ismerte el, hogy nem járt el körültekintően akkor, amikor a tárgyalási jegyzőkönyvben igazgatósági tag helyett ügyvédként tüntették fel.

A fegyelmi megbízott indítványozta a tárgyaláson, hogy a Fegyelmi Tanács állapítsa meg az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét és büntetésként pénzbírságot alkalmazzon.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy a fenti tényállás a megbízásra és peres képviseletre vonatkozóan megvalósult, kiegészítve azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd még eseti megbízással képviselte az X Rt-t olyan perben, amely ugyan nem függött össze az X Rt. és az Y Rt. közötti perrel, viszont ez a per még olyan időben indult, amikor a tartós megbízási viszony jogilag fennállt. Az eljárás alá vont ügyvéd nem tiltakozott a bíróságon az ellen, hogy a jegyzőkönyvben ügyvédi minőségében tüntessék fel, kétséget kizáróan utólag nem lehetett azt megállapítani, hogy igazgatósági tagként volt jelen a tárgyaláson. Ezzel a magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üt. 25.§ (2) bekezdésében foglaltakat.

A Fegyelmi Tanács az ügyvédi titoktartásra vonatkozó részében a panaszt nem találta megalapozottnak, ugyanis kétségtelenül az Y Rt. igazgatósági tagja volt, így ténybeli ismeretei nem az ügyvédi tevékenységgel összefüggésben keletkeztek.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellen fegyelmi eljárás még nem indult, valamint úgy ítélte meg, hogy az elkövetett fegyelmi vétség olyan csekély súlyú, hogy a legenyhébb fegyelmi büntetés sem állna azzal arányban. Értékelte még a Fegyelmi Tanács azt a körülményt is, hogy a panaszos a panaszát visszavonta.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi eljárást megszüntette, egyidejűleg az eljárás alá vont ügyvédet figyelmeztetésben részesítette. Fellebbezés hiányában jogerős.

A panaszosok azért fordultak az Ügyvédi Kamarához, hogy kérjék annak kivizsgálását, miszerint az ügyvédjelölt nem számolt el velük és egy ingatlanárveréskor felelőtlenül járt el. A panaszukban “ügyvédként? jelölték meg az ügyvédjelöltet.

A panaszosok az ügyvédjelöltet bízták meg, hogy végrehajtási ügyükben eljárjon. A nevezettek őt ügyvédnek hitték, illetőleg úgy is fogalmazhatunk, hogy jogban járatlan személyként úgy ítélték meg, hogy az eljáró ügyvédi jogosítványai vannak. A panaszosok által bemutatott névjegyen csak az ügyvédjelölt neve és az őt alkalmazó ügyvédi iroda megjelölése volt feltüntetve.

Az ügyvédjelölt a panaszosok érdekében eljárt, megbízási díjakat és egyéb pénzösszegeket vett fel, azonban a panaszosokat soha nem tájékoztatta arról, hogy ő milyen minőségben jár el képviseletükben. Az ügyvédjelölt nem készített tételes elszámolást és az átvételi elismervényeken soha nem tüntette fel, hogy ő munkáltatója nevében jár el.

A Fegyelmi Főmegbízott felhívására tételesen elszámolt, azonban az ügyfelek részére ezt nem tette meg soha sem. Az ügyvédjelölt elismerte, hogy ügyvédjelölti minőségét nem jelezte soha a panaszosoknak és azt sem, hogy ő csak a munkáltatója nevében járhat el. Sem a munkáltatója, sem a panaszosok felé nem végzett tételes elszámolást soha annak ellenére, hogy jelentősnek mondható pénzösszegekről volt szó.

A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt azáltal, hogy megbízóit abban a téves feltevésben hagyta, hogy ügyvédként jár el és ő maga látja el képviseletüket, illetőleg azáltal, hogy az őt alkalmazó munkáltató megbetegedését megelőzően sem munkáltatója, sem pedig az ügyfelek felé tételes elszámolást nem készített, két rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg. Ezáltal az Üt. 96. § és 97. § rendelkezéseit, továbbá az Üt. 101. § alapján az Üt. 3. § (2) bekezdésben írt kötelező előírást egyaránt megsértette.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédjelöltet pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvédjelölt az iroda tagjainak tudomása nélkül önállóan megbízást vállalt a panaszos házastársától az APEH Hatósági Főosztály alperes ellen folyamatban lévő perben felperesi képviselet ellátására. A képviselet ellátásához a nevezett tudta nélkül felhasználta az irodában talált, az iroda tagja által korábban ellenjegyzett, kitöltetlen meghatalmazás blankettát és azt a bíróságon becsatolta. A bíróság a keresetet elutasította, a megbízást az ügyvédjelölt megszüntette. A bíróság az ítéletet a meghatalmazáson szereplő ügyvéd részére kézbesítette, azonban erről a tényről az ügyvédjelölt a korábbi megbízót nem értesítette. A panaszos és a házastársa csak a végrehajtási eljárás megindításakor szerzett tudomást arról, hogy az ítélet jogerőre emelkedett. Ezt követően kárigényt jelentettek be az irodának, azonban erre az ügyvédjelölt a saját nevében válaszolt, sértő kijelentésekkel illetve a panaszost.

Az APEH megkeresése folytán derült ki, hogy egy újabb ügyben is olyan, az iroda másik tagja által ellenjegyzett ügyvédi meghatalmazást csatolt az ügyvédjelölt az iratokhoz, amely un. biankó meghatalmazás volt, az ügyvéd ennek felhasználásáról nem tudott.

Az ügyvédjelölt személyi anyagából megállapítható volt, hogy a nevezett korábban 2 évig az APEH-nél volt munkaviszonyban, jogászként dolgozott. A munkaviszonya megszűnését követő 3 éven belül járt el a korábbi munkáltatója ellen.

A fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvédjelölt állította, az érintett két ügyvéd pedig tagadta, hogy tudomásuk lett volna a meghatalmazásuk ily módon történő felhasználásáról.

Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a fenti magatartásokkal megszegte az ÜESZ 5/8, 5/11, 3/2. pontjának rendelkezéseit, figyelemmel a 2/1. pontban foglaltakra is.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte az elkövetett nagy tárgyi súlyú fegyelmi vétségek többszörös halmazatát.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédjelöltre a névjegyzékből törlés fegyelmi büntetést szabott ki.

Az eljárás alá vont ügyvédjelölt fellebbezése folytán a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az ügyvédjelölt ellen az IM Nemzetközi Jogi Főosztályának vezetője tett panaszt amiatt, hogy a nyilvánosság előtt magát ügyvédnek adta ki, ill. valótlan állításával az IM munkáját kedvezőtlen színben tüntette fel.

A fegyelmi eljárás elrendelése után az alábbi tényállás volt megállapítható: az eljárás alá vont ügyvédjelölt munkáltatója, az ügyvédi iroda megbízást kapott egy, az Egyesült Államokban tartózkodó, körözés alatt álló gyanúsított kiadatásával kapcsolatos eljárásban a védelem ellátására. Az ügyvédi iroda a megbízás teljesítését az eljárás alá vont ügyvédjelölt bevonásával folytatta. Ennek során az ügyvédjelölt többször nyilatkozott a sajtónak az ügyről, a megbízással kapcsolatos ténykedéséről.

A fegyelmi megbízott az eljárás alá vont ügyvédjelölt magatartását a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökségének 2000.Eln.470/8. sz. határozatába ütközőnek értékelte, eszerint ügyvédjelölt a közreműködésével érintett konkrét ügyben sajtónyilatkozatot nem tehet. A konkrét sajtónyilatkozat megtételét a Fegyelmi Főmegbízott szándékos fegyelmi vétségnek értékelte, ezért megrovás fegyelmi büntetés kiszabását indítványozta.

Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a panaszban foglaltakat nem vitatta, a felelősségét azonban nem ismerte el. Arra hivatkozott, hogy ő a megbízó és az ügyvédi iroda határozott utasítására tette meg a kérdéses nyilatkozatot. Alkotmányellenesnek tartotta a sajtónyilatkozat megtétele vonatkozásában a megkülönböztetést ügyvéd és ügyvédjelölt között. Összességében az ügyvédjelölt sajtónyilatkozatát tiltó jogi norma hiányára alapította.

Az Etikai Szabályzat 15/6. pontja szerint “Az ügyvéd közszereplése az ügyvédi hivatás presztízséhez méltó színvonalú kell hogy legyen. Egyedi bírósági ügyekről… az általa képviselt ügyekről csak tárgyilagosan, bizonyítható tények alapján, az ügyvédi hivatáshoz méltó hangnemben nyilatkozhat…” Ebből egyértelmű, hogy a közszerepléssel kapcsolatos szabály ügyvédre vonatkozik, implicite kizárva ügyvédjelölt konkrét ügyben való megnyilvánulását.

Az Üt. 97. § értelmében az ügyvédjelölt a munkáltató utasítása szerint jár el. Az ügyvédjelölt nem tagja a Kamarának, foglalkoztatása munkaviszony keretében történik, ügyet nem vállalhat, így “általa képviselt ügy” nincs, az fogalmilag kizárt. “Általa képviselt ügy” hiányában tehát az ügyvédjelölt konkrét üggyel kapcsolatosan nem tehet nyilatkozatot.

Az ügyvédjelölt helyettesítő tevékenysége a megbízás teljesítésére, azaz a megbízás tartalmát kitevő jogi ténykedés terére korlátozódik. Nem áll fenn “helyettesítési jog” a megbízással kapcsolatos sajtónyilatkozat megtétele során, ugyanis az Üt. 5.§-ban felsorolt taxációban nem szerepel a megbízó félnek a sajtó nyilvánossága előtti képviselete mint önálló ügyvédi tevékenység. A közvéleménynek a képviselt üggyel kapcsolatos tájékoztatása tehát a megbízottat, azaz az ügyvédet illető jog, mert csak ügyvéd lehet a megbízott.

A Fegyelmi Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fenti Elnökségi állásfoglalás mind szövegezésében, mind tartalmában az Etikai Szabályzat 15/6. pontjában írtak értelmezését adja. Így az állásfoglalás nem teremtett jogot, csupán értelmezését adta a hatályos rendelkezésnek.

Ami az eljárás alá vont ügyvédjelöltnek a védekezését illeti: a megbízó határozott utasításának teljesítését, amennyiben az a hivatás magatartási szabályaiba ütközik, meg kell tagadni, a megbízó ugyanis nem ismerheti a hivatás gyakorlásának előírásait, erről szükség esetén a megbízott ügyvéd kell hogy felvilágosítást adjon.

A Fegyelmi Tanács az ügyvéd és az ügyvédjelölt közötti különbségtételt elvileg sem tartja alkotmányellenesnek. A diszkrimináció tilalma azonos feltételrendszerre vonatkozik, azonos státusban lévő személyek tekintetében hatályosul. A szakmai gyakorlat és ennek alapján a szakvizsga letételéhez szükséges ismeretek megszerzésére hivatott, ügyvédjelölti státusban lévő személyt a közvélemény előtti tárgyilagos és megfelelő színvonalú megnyilatkozás képességével a jogszabály objektíve nem rendelkezőnek ítéli, ezért tiltja adott személyi körben a megnyilatkozást. A jogszabály kivételt nem ismer, rendelkezése általános, így vonatkozik arra az ügyvédjelöltre is, aki szubjektíve esetleg rendelkezik is a nyilatkozattételhez szükséges gyakorlattal, ismerettel. Szó sem lehet tehát valamiféle alkotmányellenes diszkriminációról, éppen a jogkereső megbízók szabja az ügyvédi státuszt feltételként. A fent kifejtettek alapján nem megalapozott az eljárás alá vont ügyvédjelölt védekezése, amely szerint a jelölti sajtónyilatkozat megtételét jogszabály ne tiltaná.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosbító körülményt nem észlelt. Enyhítő körülményként vette figyelembe az ügyvédjelölt munkáltatójának azt a magatartását, hogy bár módjában állt volna a fegyelmi vétséget megakadályozni, azonban ezt nem tette, sőt az ügyvédjelölt ezzel mintegy ösztönzést is kapott a megbízott ügyvédi irodától.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédjelöltet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Tájékoztatási kötelezettség elmulasztása I.

A panaszos sérelmezte, hogy az ügyvéd a részére adott megbízást nem megfelelően látta el. A megbízás értelmében betéti társaság alapítása és cégbírósági bejegyeztetése volt az ügyvéd feladata. Az ügyvédi munkadíjat, valamint az eljárási költségeket a panaszos megfizette. A Bt. működni kezdett, a járulékokat fizette. A panaszos csak évekkel később szerzett tudomást arról, hogy a Bt. nincs bejegyezve, a bejegyzési kérelem jogerős elutasításáról az ügyvéd az ügyfelét nem tájékoztatta, sőt azt a felvilágosítást adta, hogy a társaságot bejegyezték. Később derült ki, hogy a közzétételi díj csekélyebb összege miatt került sor hiánypótlási felhívás nélküli elutasításra, majd a végzés ellen az ügyvéd fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést elutasította. Az ügyvéd sem a bejegyzés elutasításáról, sem a fellebbezésről, sem annak elutasításáról nem tájékoztatta az ügyfelét, aki abban a tudatban volt, hogy a társaság normálisan működhet. A panaszost kár érte, mivel a Tb. a be nem jegyzett Bt. javára a kérdéses időszak befizetéseit nem ismerte el, így nyugdíjjogosultságba nem számítja be az eltelt időt.

Az ügyvéd a Fegyelmi Főmegbízott többszöri felhívása ellenére az ügyében észrevételt nem tett, ügyvédi iratait nem küldte be. A tárgyaláson nem jelent meg.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd a fenti magatartásával megsértette az Üt. 37. § a./ pontjának, valamint az ÜESZ 3/2., ill. 12/3. pontjának rendelkezéseit. Az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegte, hivatását nem a legjobb tudása szerint gyakorolta. Az ügyfele felé a tájékoztatást elmulasztotta, ezzel a panaszosnak az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalmát megrendítette.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte hogy a panaszos hosszú éveken át úgy működtette a gazdasági társaságát, hogy az ténylegesen bejegyzésre nem került. Az ügyvéd mulasztásával jogellenes állapot jött létre: nem létező társaság teljesítette az adó- és járulékbefizetéseket.

Az iratcsatolás elmulasztása önálló fegyelmi vétség az ÜESZ 14/2. pontja értelmében.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet magas összegű pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Tájékoztatási kötelezettség elmulasztása II.

Három panaszos fordult a Budapesti Ügyvédi Kamarához az eljárás alá vont ügyvéd magatartása miatt.

Az első panaszos ügyében az ügyvéd nem tájékoztatta az ügyfelét a hagyatéki eljárásra szóló megbízása eredményéről, az ügyvédhez írt levelek sorozatosan “nem kereste” jelzéssel érkeztek vissza. Ezzel a magatartásával megsértette az ÜESZ 12/3., az ügyvéd ügyféllel szemben fennálló tájékoztatási kötelezettségét részletező pontját.

A második panaszos ügyében az ügyvéd az általa elvállalt kártalanítási perben nem adott tájékoztatást, ezzel a magatartással szintén az ÜESZ 12/3. pontját megsértve.

A harmadik panaszos ügyében az ügyvéd az általa szerkesztett ingatlan adásvételi szerződést nem nyújtotta be a földhivatalhoz, félretájékoztatta a panaszost, és a késedelemmel tetemes kárt okozott. Ezzel a magatartással az ÜESZ 3/2. és 12/3. pontjait megsértette. Az ÜESZ 3/2. pontja szerint… “az ügyvéd a hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell hogy gyakorolja, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani…”

A Kamara Elnöke a fentiek alapján a fegyelmi eljárás lefolytatását elrendelte.

A bizonyítási eljárás során a Fegyelmi Tanács az alábbi tényállásokat állapította meg.

1. tényállás: Az eljárás alá vont ügyvéd a panaszostól hagyatéki és földhivatali eljárások megindítására kapott megbízást. A panaszos kilenc tájékoztatást kérő levelet írt a megbízott ügyvédnek, amelyből az utolsó kettő “nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. Az eljárás alá vont ügyvéd a Kamara felhívására az ügy iratait nem csatolta. A Fegyelmi Főmegbízott ezért kétrendbeli – részben folytatólagosan megvalósított – szándékos fegyelmi vétségben indítványozta az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét megállapítani.

2. tényállás: A panaszos a fia védelmének ellátására adott megbízást az eljárás alá vont ügyvédnek. Utóbb a gyanúsítottal szemben nyomozást megszüntető határozat született. A panaszos fia az alaptalanul elszenvedett előzetes letartóztatás miatt kártalanítási eljárás megindításával bízta meg az ügyvédet. A megbízás írásba foglalása elmaradt, a kért munkadíjat azonban a megbízó kifizette. Az eljárás alá vont ügyvéd a kártalanítási eljárás megindításáról számolt be a megbízójának, ezt követően azonban tájékoztatást nem adott, valamint a panaszos számára elérhetetlenné vált. A vizsgálati eljárásban felhívás ellenére sem csatolta az ügyre vonatkozó iratokat, észrevételt nem tett, a tárgyalásokon szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A Fegyelmi Főmegbízott ezért – az első tényálláshoz hasonlóan – , részben folytatólagosan megvalósított szándékos fegyelmi vétségben indítványozta az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét megállapítani.

3. tényállás: Az eljárás alá vont ügyvéd a panaszosok mint vevők megbízásából külterületi ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést szerkesztett, és az okirat tanúsága szerint az ügyvédet a szerződés földhivatalhoz történő benyújtásával is megbízták. Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízás teljesítéséről tájékoztatta a panaszosokat. Nevezettek utóbb, a földhivatalnál történt személyes eljárásuk során tudták meg, hogy a szerződésük benyújtásra nem került, sőt az eladójuk ismét eladta az ingatlant, ez utóbbi szerződés pedig már széljegyzésre is került. Felhívásukra az eljárás alá vont ügyvéd ajánlott szelvénnyel igazolta az általa szerkesztett szerződés postai úton történt benyújtását, azonban az eljárásban szükségessé vált postai megkeresésre nem volt hajlandó. A panaszosok jelenleg is jogvitában állnak az eladóval, ill. a későbbi – széljegyzett – vevővel. A vizsgálati eljárásban felhívás ellenére nem csatolta az ügyre vonatkozó iratokat, észrevételt nem tett, a tárgyalásokon szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A Fegyelmi Főmegbízott ezért – a korábbi tényállásokhoz hasonlóan – kétrendbeli, részben folytatólagosan megvalósított szándékos fegyelmi vétségben indítványozta az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét megállapítani.

A Fegyelmi Tanács előtt az eljárás alá vont ügyvéd védekezést nem terjesztett elő. Az eljárás alá vont ügyvéd magatartását három különböző megbízás kapcsán kellett értékelni, így három rendbeli fegyelmi vétséget kellett megállapítani. Az ÜESZ 14/2. pontjában foglaltak szerint a Kamara tagjai kötelesek a Kamara felhívásaira az ügyre vonatkozó iratokat becsatolni. Azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd sorozatosan megtagadta az iratok beküldését, három rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.

A Fegyelmi Tanács súlyosbító körülményként értékelte a rendbeliséget, az ügyvédtől elvárható fokozott felelősség, de egyáltalán a felelősség teljes hiányára következtetni engedő magatartást. Súlyosbító körülmény a kamarai felhívások semmibevétele, emiatt már többször is fegyelmi büntetésben részesült a nevezett ügyvéd.

A fentebb kifejtettekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az ügyvéd céges levélpapírján az alábbi szövegű felhívást küldte meg több, meg nem határozható számú ingatlanközvetítőnek:

“Tisztelt Ingatlanközvetítő!

Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Ügyvédi irodám … óta működő, elsősorban ingatlan és cégügyekkel foglalkozó magániroda.

Ingatlanközvetítéssel ez idáig kizárólag ügyfeleink körében foglalkoztunk, azonban az ingatlan adásvételi igények fokozott jelentkezése illetve előfordulása miatt ügyvédi háttérrel nem rendelkező, de az ingatlanközvetítésben profi és szakképzett egyéni vállalkozó, vagy erre szakosodott társaság jelentkezését várjuk kölcsönös előnyök alapján szervezett együttműködés céljából…”

Az Ügyvédi Kamara Elnöke a hivatalból indított eljárás befejezéseként készült összefoglaló vizsgálati jelentés alapján fegyelmi eljárást rendelt el. A fegyelmi megbízott az eljárás alá vont ügyvéd magatartását tiltott reklámnak értékelte, az ügyvéd fegyelmi felelősségét az ügyvédi hivatás magatartási szabályainak egyrendbeli, folytatólagos és szándékos megszegése miatt indítványozta megállapítani.

Az eljárás alá vont ügyvéd elismerte a történteket, azonban magatartását formálisnak minősítve gondatlannak kérte megállapítani. Az eljárás alá vont ügyvéd a levél hangnemét “szerencsétlennek értékelte, és indoklása szerint az általa tulajdonolt vállalkozás veszteséges működése miatt írta a fentebb kifogásolt levelet.”

A MÜK 8/1999. sz. Szabályzata (Etikai Szabályzat) 11.1. pontja – többek között – kimondja, hogy az ügyvéd köteles tartózkodni az ügyfélszerzés minden tisztességtelen formájától.

A szabályzathoz fűzött indoklás utal arra, hogy a kialakuló fegyelmi gyakorlat hivatott tartalommal kitölteni, hogy megváltozott gazdasági környezetben hol kell meghúzni a határt, mi minősül az ügyfélszerzés tisztességtelen formájának.

Az indoklás tartalmazta, hogy “feltétlenül meg kell előzni, hogy a hivatáson eluralkodjon a piaci szemlélet.”

A Szabályzat 11.3. pontja tiltja, hogy ügyvéd saját tevékenységét más ügyvédével összehasonlítsa és a 11.4. pontja taxatíve felsorolja, hogy mi nem minősül tiltott reklámnak.

Az egyéb ügyvédi tevékenység esetén az “e tevékenységgel kapcsolatos információk” alatt a konkrét megbízás teljesítése érdekében kerülhet sor hirdetésre és az ügyvédi tevékenység általában nem hirdethető. Utóbbi körbe tartozik együttműködők oly módon történő keresése, amely együtt jár az ügyvédi tevékenység, vagy bármely területe felajánlásával. Az eljárás alá vont ügyvéd levele ilyen volt.

Az eljárás alá vont ügyvéd közel egy évtizede ügyvéd, korábban jogtanácsos volt. Ettől függetlenül, az általános élettapasztalat alapján is tudatában kellett lennie annak, hogy a levél saját szakmai önbecsülésének olyan kifejezése, amely minden címzettben természetesen ébreszti a hozzáfordulás természetes igényének gondolatát. Ha nem is az önreklám direkt céljával, de abban a tudatban fogalmazta meg a levelet, hogy az alkalmas saját irodája iránti bizalom felkeltésére és a címzettek célirányos befolyásolására. Ezzel azonban megszegte az ÜESZ fentebb hivatkozott szabályait. Az eljárás alá vont ügyvéd levele egyértelműen előre meg nem határozható számú címzetthez szól, amely magatartást a fegyelmi gyakorlat tiltott reklámnak minősít.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményt nem észlelt. Enyhítő körülmény az ügyvédi reklám, mint fegyelmi vétség ritka előfordulása és az eljárás alá vont ügyvéd kifogástalan múltja.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Egy állam nagykövetsége jelentett be panaszt az ügyvéddel szemben. A panaszos egy belvárosi lakás megvásárlását tervezte és megbízott egy ingatlanközvetítőt ennek érdekében. A közvetítő iroda vállalta, hogy a saját ügyvédjük elkészíti a szükséges iratokat. A Földhivatalhoz benyújtott adásvételi szerződésen 20.000.000 Ft vételár szerepelt, azonban egy kiegészítő okirat szerint további 10.000.000 Ft-ot letétbe kell helyeznie a vevőnek és később további 3.000.000 Ft-ot kell még fizetnie. A panaszos a megjelölt összeget letétbe helyezte az eljáró ügyvédnél. Az ügyvéd a letétet idő előtt kifizette az eladóknak, amelyről átvételi elismervény is készült. A panaszos szerint a letétről nem készült letéti szerződés, továbbá sérelmezte, hogy a 13.000.000 Ft kifizetése úgy történt mintha ő adta volna át az összeget az eladóknak. Az eladók a teljes összeg birtokában nem tudták birtokba adni az ingatlant, így kötöttek egy bérleti szerződést és letétbe helyeztek szerződés alapján 3.000.000 Ft-ot. Az ingatlan birtokbaadásakor vita keletkezett, mivel az eljáró ügyvéd nem volt hajlandó kiadni a panaszosnak 500.000 Ft bérleti díjat, mivel munkadíjként kívánta azt elszámolni. A panaszos azonban sérelmezte ezt, mivel ő már 490.000 Ft-ot átadott az ingatlanközvetítő képviselőjének számla nélkül.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a jövőben célszerű, az Üt. 23. § (2) bekezdése szerint kötelező tényállás felvételénél a konkrét ügyben szereplő eladók és vevők jogaira, kötelezettségeire, az adó- és illetékfizetési jogszabályokra részletesebben kitérni az ügyvéd saját védelme érdekében.

Súlyos fegyelmi vétség, ha az ügyvéd által szerkesztett okirat valótlan adatokat tartalmaz és még az sem mentesíti, hogy az ügyfelek érdekében ún. szerződés kiegészítő okiratot szerkesztett. Az ügyvédnek az érvényes megbízás keretében a valótlan tartalmú adásvételi szerződés írásba foglalását meg kellett volna tagadnia.

Az eljárás alá vont ügyvéd ezzel a magatartásával megszegte az Üt. 3. § (3) bekezdésében foglaltakat. Ezen túlmenően a 10.000.000 Ft ügyvédi letét esetében az Üt. 30. § (2) bekezdésével és a Magyar Ügyvédi Kamara letét- és pénzkezelési szabályzatával ellentétben külön letéti szerződést az eljárás alá vont ügyvéd nem készített, kizárólag az un. szerződés kiegészítés tartalmaz rendelkezést a letét vonatkozásában.

A fegyelmi büntetések kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács a közelmúltban ugyancsak fegyelmi vétség elkövetése miatt kiszabott megrovás fegyelmi büntetést. Enyhítő körülményként értékelte viszont a Fegyelmi Tanács az eljárás előzetes vizsgálati szakaszában és a teljes eljárás alatt tanúsított őszinte, felelősségét elismerő és tényfeltáró magatartását, valamint az eljárás alá vont ügyvéd családi körülményeit.

A Fegyelmi Tanács arányban állónak tartja a fegyelmi büntetésként kiszabott pénzbírságot az elkövetett cselekménnyel. Ily módon még egy esélyt szeretne adni az eljárás alá vont ügyvédnek, hiszen szakmailag és emberileg is úgy ítélte meg a Fegyelmi Tanács, hogy erre a bizalomra érdemes.

Az ügyvédet büntető ügyben kirendelték védőként. Az ügyvéd, mint kirendelt védő a nyomozati cselekményeknél nem jelent meg, a védencével nem vette fel a kapcsolatot. A Kamara Elnöke a bejelentés alapján a fegyelmi eljárást elrendelte.

A Fegyelmi Tanács kétségkívül megállapíthatónak találta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a gyanúsítottal, aki előzetes letartóztatásban volt, nem vette fel a kapcsolatot megsértette az Etikai Szabályzat 8.4. pontjában foglaltakat. A kirendelt védőnek kötelessége a kirendelő hatóságnál haladéktalanul jelentkezni, tájékozódni, és az előzetes letartóztatásban lévő ügyféllel a kapcsolatot fel kell vennie. Ezen felül kötelessége a védőnek ügyfelét az ügy állásáról, a várható eljárási cselekményekről, a jogi lehetőségekről és kötelezettségekről tájékoztatni, ami az előzetes letartóztatásban lévő ügyféllel szemben – figyelembe véve annak elzártságát és így kiszolgáltatott helyzetét – fokozott kötelesség és egyben a lelkiismeretes eljárás követelménye. (Etikai Szabályzat 8.5. pont és 8.6. pont)

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése, mely szerint az ügyfél nem jelezte találkozási szándékát, illetve azon igényét, hogy az eljárási cselekményeknél a védő jelen legyen, nem elfogadható. A fentiekben a Fegyelmi Tanács már kifejtette, hogy kirendelés esetén a védő kötelessége a fogvatartott ügyfelet felkeresni. Kirendelés esetén nem az ügyfél igényétől függ, hogy a védő az eljárási cselekményeknél jelen legyen-e, hiszen pontosan azért rendeltek ki védőt, hogy az eljárási cselekményeknél a gyanúsított védelme biztosított legyen.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet egy rendbeli, folytatólagos, szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Fegyelmi Fellebbviteli Tanács szükségesnek tartja megállapítani, hogy a hatályos jogi szabályozás szerint a gyanúsított ügyében tartott előzetes tárgyaláson a védő részvétele nem volt kötelező.

A Fegyelmi Fellebbviteli Tanács az eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményeinek vizsgálatakor olyan körülményeket tárt fel, amelyek a büntetés méltányosságból történő enyhítésére vezettek. Ezek az alábbiak:
– az eljárás alá vont ügyvéd háztartásában egyedül neveli 16 éves gyermekét
– megállapításra került, hogy az eljárás alá vont ügyvéd havi ügyvédi jövedelme nettó 150.000 forint, amely jövedelem tekintettel az eltartott gyermekre is – nem tekinthető magasnak,
– eljárás alá vont ügyvéd eljárása miatt károkozás anyagi értelemben nem történt.

A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Fellebbviteli Tanács a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának határozatát akként változtatta meg, hogy az eljárás alá vont ügyvédet alacsonyabb pénzbírsággal sújtotta.

Az ügyvéd ellen ügyvédi titok megsértése miatt érkezett panasz a kamarához.

A panaszos sérelmezte, hogy egy budapesti Rendőrkapitányságon az ügyvéddel folytatott beszélőt követően az ügyvéd részére egy “Szerelmem” feliratú borítékot adott át azzal, hogy a levelet az ügyvéd továbbítsa feleségének, ám e helyett az eljárás alá vont ügyvéd a levelet felbontatlanul az ügyének előadójához juttatta el. Ebből kifolyólag, mikor a hatóság a levelet elolvasta, további bűncselekményre utaló adatokat talált, amely miatt meghosszabbodott az előzetes letartóztatásban töltött idő.

A panasz alapján a Kamara Elnöke a fegyelmi eljárást elrendelte.

Az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy a levelet nem a beszélő helyiségben kapta a panaszostól – miután ezen helyiségben a közöttük lévő plexi kizárja ennek lehetőségét -, hanem távozva az épületből az őt kísérő őr nyomott a kezébe egy levelet. Ismerve a fogvatartásban lévők kommunikációjára vonatkozó szabályokat, és félve a provokációtól arra a meggyőződésre jutott, hogy a nem neki címzett és ismeretlen okkal átadott levelet átadja az ügy előadójának.

A megkeresett rendőrkapitányság előadta, hogy a beszélőben a plexiablakon van egy olyan rés, amely alkalmas a levél átadására, továbbá a kapitányságon sem eljárás, sem vizsgálat nem indult az üggyel kapcsolatban, csupán hivatalos feljegyzés készült róla.

A Fegyelmi Tanács az ellentmondásos és hiányos bizonyítékok alapján a tényállást teljes mértékben feltárni nem tudta, csupán a tényállás egyes elemeit tudta tényként rögzíteni.

A Fegyelmi Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által előadottak tekinthetők életszerűbbnek, ám azt tényállásszerűen – bizonyítékok hiányában – megállapítani nem tudja. Az eljárás alá vont ügyvéd a korábbi munkássága alapján jártas büntető ügyekben, így valószínűtlen a gondatlan elkövetés lehetősége is.

Hangsúlyozni kívánja a Fegyelmi Tanács, hogy a tényállás megállapíthatatlan volt, így ennek hiányában nem tudta értékelni az eljárás alá vont ügyvéd magatartását titoksértésként.

Megjegyezni kívánja a Fegyelmi Tanács, hogy ügyvédi titoksértés megállapítását is aggályosnak tartja abban az esetben, ha maga az ügyvéd nem tud arról, hogy egy adathordozó – jelen esetben egy levél – tartalmaz-e számára, mint védő számára felhasználható olyan adatot, amely egyébként titokvédelem alá eshetne.

Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács arra a meggyőződésre jutott, hogy nem látta megállapíthatónak fegyelmi alapjául szolgáló cselekmény elkövetését. Erre tekintettel a Fegyelmi Tanács az eljárást megszüntette.

A panaszos a Budapesti Ügyvédi Kamarához megküldte az egyik Megyei Ügyészség Nyomozóhivatalához címzett feljelentésének másolatát. Ebben az ügyvéd ellen feljelentést tett ügyvédi visszaélés bűntettének alapos gyanúja miatt. Sérelmezte, hogy az ügyvéd, aki korábban büntetőügyében a védelmet ellátta – beadványt küldött az ellene folyamatban lévő ügy bírájának, amelyben arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy a panaszos ellen a bírói szakban lévő üggyel összefüggésben feljelentést tett a Megyei Rendőrkapitányságon egy társaság képviseletében eljárva csalás, sikkasztás és más bűncselekmények miatt.

A panaszbeadvány alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke elrendelte az előzetes vizsgálat lefolytatását.

A fegyelmi megbízott beszerezte az ügyben jelentőséggel bíró okiratokat – így a büntetőfeljelentést is, amelyben az ügyvéd a társaság jogi képviseletében a panaszos ellen különösen nagy kárt okozó csalás és sikkasztás bűntette miatt indítványozta a nyomozás elrendelését és a panaszos előzetes letartóztatását, valamint a bírósághoz küldött levelét, amelyben arról ad tájékoztatást, hogy a panaszos ellen büntetőeljárás volt folyamatban. Az előzetes vizsgálat folyamán az ügyvéd részletes beszámolót jutatott el a fegyelmi megbízotthoz, amelyben feltárta az ügy előzményeit és csatolta a vonatkozó nyomozati okiratok másolatát.

A fegyelmi megbízott ezek alapján összefoglaló jelentésében indítványozta a fegyelmi eljárás elrendelését.

Az Ügyvédi Kamara Elnöke a fegyelmi eljárást elrendelte. A fegyelmi eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi eljárás során nem vitatta, hogy a panaszos ellen feljelentést tett, de állította hogy a cselekmény fegyelmi eljárás lefolytatása nem ad alapot, mert bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést másrészt pedig a bejelentése közérdekű bejelentésnek minősül és ekként bírálandó el.

A Fegyelmi Tanács a bizonyítási eljárás lezárása után megállapította, hogy a megbízás elvállalásakor felvett tényállás hiányos és ezzel szándékos fegyelmi vétséget követett el. A felvett tényállás nem felelt meg az Üt. 23. § (2) bekezdésben előírt követelményeknek és ezzel az ügyvéd szándékos figyelmi vétséget követett el. A Fegyelmi Tanács megállapította továbbá, hogy a az ügyfél bűnügyi hatóságnál történő feljelentése szándékos fegyelmi vétséget képez.

Végül ugyancsak szándékos fegyelmi vétség az a bejelentés amelyet megküldött ahhoz Bírósághoz, ahol korábban ügyfelét védte.

A határozat indoklása szerint, aligha követhet el ügyvéd súlyosabb vétséget annál, ha a hozzá bizalommal fordult ügyfelet bármilyen indokkal feljelenti. A Fegyelmi Tanács a fentiek alapján a kamarából való kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

Az eljárás alá vont ügyvéd a határozat ellen fellebbezést jelentett be, amelyben kérte az eljárás megszüntetését, fegyelmi vétség elkövetésének hiányában.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa elsőfokú döntést helyben hagyta, a határozatot annyiban változtatta meg, hogy az ügyvéddel szemben 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget állapított meg.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fellebbezésben érdeksérelem hiányára hivatkozott.

A Fellebbezési Tanács ezt az érvet nem fogadta el, mert az eljárás alá vont ügyvéd javára nem értékelhető, hogy a feljelentése alapján indított büntető eljárás megszűntették.

Az eljárás alá vont ügyvéd a kamarai határozat ellen keresetet terjesztett elő a bírósághoz.

Fővárosi Bíróság

A ügyben eljáró Bíróság az eljárás alá vont ügyvéd keresetet elutasította és megállapította, hogy jogszabálysértés nem történt és a sérelmezett határozatok a tényállás megállapítási és indoklási kötelezettségüknek eleget tesznek.

Legfelsőbb Bíróság

Az eljárás alá vont ügyvéd a jogerős ítélet ellen a Legfelsőbb Bírósághoz fordult.

Az ítélet indoklása szerint megalapozatlan az eljárás alá vont ügyvéd azon hivatkozása, hogy ügyében az elbíráláskor hatályban lévő, enyhébb elbírálást lehetővé tevő jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. A másodfokú határozat indoklásából kitűnően az 1998. évi XI. tv. Üt. rendelkezései kerültek alkalmazásra, ezért jogszabálysértés nem állapítható meg.

Az eljárás alá vont ügyvéd az anyagi jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a marasztalás tárgyát képező ügyvédi tevékenység két rendbeli minősítése nem felel meg az ügyvédi hivatás magatartás szabályairól és elvárásáról szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK szabályzatnak. Érvelése szerint a szabályzat a volt ügyféllel szembeni ügyvállalás esetén nem az egyes részcselekményeket tilalmazza, hanem magát az ügyvállalást, függetlenül attól, hogy ezen belül hány részcselekményt történt.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ügyben eljárt bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üt. 25. § (2) bekezdésnek a megbízás elvállalásának korlátaira vonatkozó rendelkezéseket. (összefüggés a korábbi és az új között)

Az eljárás alá vont ügyvéd új megbízója képviseletében a korábbi megbízójával szemben feljelentést szerkesztett, majd az erre indított megszűntető eljárásról tájékoztatta a korábbi megbízó büntető ügyét tárgyaló bíróságot. Két olyan magatartást tanúsított, amellyel fegyelmi vétséget valósított meg, ezért helyes a másodfokú fegyelmi hatóságnak a két rendbeli fegyelmi vétség megállapítására vonatkozó minősítése.

Az ügyvédet a Fővárosi Bíróság előtt védőként tett nyilatkozata miatt az Ügyészség hamis vád büntette miatt – az eljárás megszüntetése mellett – megrovás intézkedéssel sújtotta. Az ügyvéd a fentieket bejelentette a Kamarának, a fegyelmi főmegbízott pedig indítványozta az ügyvéd fegyelmi felelősségének megállapítását. Az eljárás alá vont ügyvéd a következő inkriminált nyilatkozatot tette: “Az ítéletet aláíró tanács elnöke nem azonos azzal a bíróval aki az ügyet tárgyalta.”

A Fegyelmi Tanácsnak nem volt jogi lehetősége vitássá tenni azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a jogellenes magatartást elkövette.

Az ügyvéd terhére megállapított bűncselekmény szándékos alakzatát állapította meg a nyomozóhatóság, amelytől eltérő minősítés megállapítására ugyancsak nem volt lehetősége a Fegyelmi Tanácsnak, tekintettel arra, hogy az ügyvéd fegyelmi felelősségre vonását is ugyanazon magatartás miatt kezdeményezték, mint ami miatt az ügyészség határozatot hozott.

A Fegyelmi Tanács továbbá úgy ítélte meg, hogy a fegyelmi büntetés kiszabása során a cselekmény büntetőjogi megítélésnél súlyosabb jogkövetkezményt kell alkalmazni.

A büntetőjogi megítélés ugyanis az eljárás alá vont ügyvéd magatartásának a társadalom minden tagjára vonatkozó, általános mérce szerinti értékelését fejezi ki, míg az ügyvéd elleni fegyelmi jogkövetkezményekben a hivatás gyakorlóival szembeni magasabb fokú elvárásnak kell kifejeződnie.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az inkriminált nyilatkozatot motiváló körülmények az eljáró ügyvéd viszonylagos szakmai tapasztalatlanságából eredő, nem kellő felelősségtudattal magyarázhatóak; semmiképpen nem a magatartás jogkövetkezményeinek kívánása, pusztán az abba való belenyugvás róható az eljárás alá vont ügyvéd terhére.

Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet pénzbírsággal sújtotta. A Tanács az alkalmazott büntetési nemmel az elkövetett fegyelmi vétség súlyát kívánta kifejezni, míg a büntetés mértékével az ügyvéd javára szóló enyhítő körülményeket értékelte.

Egy önkormányzati lakás bérlője a lakást meg kívánta vásárolni és erre megbízást adott az ügyvédnek. Az önkormányzat az ajánlatát megküldte a bérlőnek, aki azonban ebben az időpontban már nem élt. Ekkor az elhunyt unokája – a panaszos gyereke – azzal az igénnyel fordult az ügyvédhez, hogy ő kívánja megvásárolni az ingatlant. Jóllehet, hogy az unokának sem a bérleti jogviszony folytatására, sem a bérlakás kedvezményes megvásárlására jogosultsága nem volt, ügyvéd elvállalta, hogy az önkormányzati kapcsolatokkal rendelkező ismerősei közreműködésével lehetőséget teremt a megvásárlásra. Az ügyvéd a megbízó felé úgy nyilatkozott, hogy a bérlő elhunyta nem akadálya a bérlemény megvásárlásának.

A panaszos és gyereke átadták az eljárás alá vont ügyvédnek a munkadíjon felül az eljárás alá vont ügyvéd által megjelölt 2.200.000 forintot, amelyet kölcsönök útján szereztek meg. Erről átvételi elismervény készült, de letéti szerződés nem. A megállapodás az ügyvéddel az volt, hogy az összeg ügyvédi letétbe kerül és kiutalás csak akkor válik esedékessé, ha a panaszos gyerekének a tulajdonjoga széljegyzetként bejegyzésre kerül. A letétből az ingatlanközvetítőknek járó díj 1.200.000 forint volt. Később az ügyvéd azt a tájékoztatást adta a megbízóinak, hogy a közvetítőknek szükségük van a pénzre, ezért a letétből 1.200.000 forint kifizetésre került, elismervénnyel, biztosíték nélkül. A közvetítők azt vállalták az elismervényben, hogy az átvett összeg a bérlakás megvásárlásának meghiúsulása esetén 30 napon belül visszafizetésre kerül.

Valamivel később, – tekintettel arra, hogy a bérlakás megvásárlására vonatkozó adásvételi szerződés megkötésének törvényi előfeltételei hiányoztak, – a bérlő örökösének a bérlakást kiürítve át kellett adnia az önkormányzatnak. Erre tekintettel az ügyvéd a panaszos és gyereke részére visszafizetett 1.000.000 forintot és ezzel egyidejűleg az üggyel kapcsolatban kapott megbízását is felmondta. A közvetítők vállalták a felvett összeg visszafizetését, de az mind a mai napig nem történt meg.

A fegyelmi eljárás lefolytatását a Kamara Elnöke elrendelte.

A Fegyelmi Tanács azt állapította meg a lefolytatott eljárás során, hogy az eljárás alá vont ügyvéd tisztában volt a megbízás időpontjában, hogy a megbízó jogszabályi feltétel hiánya miatt a bérlakás tulajdonjogát nem szerezheti meg. Ennek ellenére ettől eltérő tájékoztatást adott.

Kétséget kizáróan megállapítható, hogy a 2.200.000 forint letéti összeget az eljárás alá vont ügyvéd vette fel, tehát azért kizárólag ő tartozik felelősséggel. Ugyancsak az eljárás alá vont ügyvéd tartozik felelősséggel, ha a megbízást nem saját személyében látja el, hanem ezzel mást bíz meg. Jelen esetben ez a felelősség még súlyosabb, tekintettel az igénybe vett “közreműködők” személyére és az általuk biztosítani kívánt kapcsolatra, befolyásra.

Az eljárás alá vont ügyvéd kihasználta a megbízója feltétlen bizalmát, amikor a “kerületben jártas közreműködő útján” történő ügyintézésre való hivatkozással vállalta el a megbízást és a megbízás eredményessége érdekében vette át a 2.200.000 forintot ügyvédi letétbe.

Az Üt. 3. § (2) bekezdése, valamint az Etikai Szabályzat 3.2. pontja értelmében: “Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.”

Az ÜESZ 3.1. pontja értelmében: “Az ügyvéd hivatásának gyakorlásával (…) elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését.”

Az ÜESZ 3.2. pontja értelmében pedig “(…) az ügyvédnek hivatását legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.”

Az Üt. 10. § (3) bekezdés értelmében: “Az ügyvéd felróhatóság hiányban is felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett pénzért és értéktárgyért. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő.”

Az ügyvédek letét- és pénzkezeléséről szóló, MÜK 4/1999. (III. 1.) szabályzat 1.13. pontja értelmében “Ügyvédi letétet, melynek célja a szerződő felek szerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek biztosítása, az ügyvéd csak írásbeli szerződés alapján fogadhat el és csak a szerződés rendelkezései szerint fizethet ki.” A 4.1. pont értelmében “az ügyleti letétként átvett pénzt az ügyvéd az átvételkor megállapított célra, letéti szerződésben részletesen rögzített feltételek szerint köteles a (…) jogosultnak kifizetni.”

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményt nem talált, súlyosbító körülményként értékelte azonban, hogy a korábbi fegyelmi eljárása tárgya a jelen eljárás tárgyához hasonló volt. Súlyosnak ítélte a fegyelmi tanács a letétkezelés szabályainak durva megsértését.

A fentiek alapján a Fegyelmi Tanács kér rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt az eljárás alá vont ügyvédet kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta és a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig az ügyvédi tevékenység gyakorlása alól felfüggesztette.

A határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezett.

Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa

Az eljárás alá vont ügyvéd elsősorban az ügyvédi tevékenység gyakorlása alóli felfüggesztés tekintetében kérte a határozat megváltoztatását és egyben bizonyítási indítványt terjesztett elő.

A Másodfokú Fegyelmi Fellebbviteli Tanács az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által megállapított tényállással túlnyomórészt egyetértett. Azt kiegészítette azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd elleni korábbi fegyelmi ügyben hozott határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, így az nem vehető figyelembe jelen ügyben.

A Másodfokú Fegyelmi Fellebbviteli Tanács további bizonyítás felvételét indokolatlannak tartja, mivel ez a tényállást nem tenné teljesebbé, s az ügy elbírálása szempontjából nem jelentős tényekre irányul.

A másodfokú Fegyelmi Tanács egyetért az elsőfokú Fegyelmi Tanács álláspontjával, hogy az eljárás alá vont ügyvéd cselekményeivel a fent hivatkozott és idézett szabályokat sértette meg és ezzel két rendbeli fegyelmi vétséget követett el.

Minderre tekintettel a másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja az, hogy a fokozatosság elvét figyelembe véve jelen esetben a kizárás fegyelmi büntetésének alkalmazása mellett indokolt a végrehajtását három évi próbaidőre felfüggeszteni. Ez a büntetés súlyánál és következményeinél fogva alkalmas arra, hogy eljárás alá vont ügyvédet a jövőben fegyelmi vétség elkövetésétől visszatartsa. Ezzel együtt az ügyvédi tevékenység alóli felfüggesztést megszüntette.

A fentiek alapján a másodfokú Fegyelmi Tanács az elsőfokú Fegyelmi Tanács határozatát megváltoztatta.