Pont ma 200 éve született Csongrádon az ügyvédi hivatásrend számára oly fontos Csemegi (szül.: Nasch) Károly, aki maga is gyakorolta a védői hivatást kodifikátori tevékenységét megelőzően. Edvi Illés Károly jogtudós, ügyvéd, az MTA levelező tagja 1904-ben így írt az ünnepeltről: “Csemegi nem tartozott a sokat író tudósok közé. Pedig volt annyi készlete a tudományból, hogy egész könyvtárra valót írhatott volna. E helyett sokat olvasott, tanult és elmélkedett. A nyilvánosság előtt akkor tárta csak fel tudása kincsbányáját, mikor erre valamely különös ok vagy benső szükség ösztönözte. Az 50-es években, mint ügyvéd aratott dicsőséget remekül megirt perbeszédeivel; a 60-as években az alkotmányosság visszaállítása érdekében irt mélyreható közjogi és politikai tanulmányokat. A 70-es években, mint államtitkár hivatala körében végezte azt a szellemi munkát, amelynek egyik maradandó emléke a büntetőtörvénykönyv és ennek két kötetes indokolása; a 80-as években különösen a büntetőjog terén felmerült vitás kérdésekről irt nagybecsű értekezéseket, e mellett pedig tudományos alapon kifejtett ítéleteivel emelte büntető igazságszolgáltatásunk színvonalát, – míg élete utolsó szakában főleg a Jogászegyesületben előterjesztett két nagy értekezésével gazdagította jogirodalmunkat.”
1846-ban tette le az ügyvédi esküt, majd a szabadságharc leverését követően Aradra ment, ahol ügyvédként kezdett praktizálni. Hajnal Hugó kaposvári ügyvéd 1943-ban, az 1843-44-es büntető javaslat 100 éves évfordulójára így írt erről az életszakaszról: “Csakhamar virágzó iroda, nagy irodalmi tevékenység, erős társadalmi élet jellemzik az 50-es évek elején Aradon való működését. A társadalom elesettjei, a törvénnyel összeütközők, éppen úgy, mint az uradalmak tulajdonosai és a gazdag kereskedők, egymás után adják át a kilincset irodájában. A hír szárnyára vette, a jogkeresők bizalma veszi körül az irodát az emberekkel való humánus bánásmódja folytán.” Ahogy Fayer László jellemezte: “az alvidék leghíresebb bűnügyi védője lett”.
Csemegi, mint jogász maradandóságát azonban kodifikátori tevékenysége őrzi leginkább, azon belül is a nevét viselő büntető anyagi jogi kódex. De felismerte, hogy a modern állam első attribútuma, az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása s a független bíróságok felállítása. Horváth Boldizsár, majd Bittó István minisztersége alatt készítette el az erre vonatkozó 1869. és 1871. évi törvényeket. Csakúgy, mint az 1871. évi XXXIII. törvénycikket a királyi ügyészségről. Ez időre esett még a közjegyzőségről és a – számunkra legfontosabb és tavaly sokat hivatkozott – szabad ügyvédségről szóló 1874. évi XXXIV. tc., amelynek emblematikus mondata: „Az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege az ügyvéd.”
Ha Csemegi Károly neve szóba kerül jogász körökben, mindenki a Csemegi-kódexre asszociál először, nevét elsősorban a Pauler Tivadar miniszter idejére eső büntető anyagi jogi kodifikációval kötjük össze, melyre a megbízást már kúriai tanácselnökként kapta.
1892. november 26-án az ügyvédi kamarában tartott teljes-ülésen így fogalmazott:
“Szabadjon nekem, mint az ügyvédség gyakorlatában megőszült, az ügyvédség küzdelmeit átküzdött veteránnak azt a tapasztalati igazságot felhoznom: hogy csakis munkája nemességének és értékének valódisága, csakis jellemének törhetetlen becsületessége, csakis a társadalomban ezek által kivívott valódi és tartós bizalom, csakis annak a ténynek általános elismerése, hogy az ügyvéd első sorban a jognak és igazságnak, nem pedig saját érdekének képviselője és áthatott védője, csakis egyedül ez képes tiszteletet kivívni az ügyvédségnek; csakis e tulajdonságok képesek e testületet emelni és fenntartani ama niveaun, amelyen az Európa művelt államaiban áll.”
Emlékezzünk tisztelettel a nagy elődre!
